Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nincs csodafegyvere a magyar és a lengyel kormány ellen az Európai Bizottságnak, bár láthatóan próbálkozik. A 2020 után induló költségvetés tervezeténél igyekeznek kivenni az országok kezéből a kassza kulcsát.

Ha egy gazdag nagybácsi meghal, el kell fogadnod, hogy elapad a pénzforrás

– Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetési tervezésért felelős tagja magyarázta így a testület 2021–2027-es büdzsé tervezetének bemutatásakor, miért kell a tagországoknak belenyugodniuk abba, hogy az új EU-költségvetésbe többet kell majd fizetniük, mégis kevesebb pénz lesz a nekik szánt borítékban. A gazdag nagybácsi az Egyesült Királyság, amely ma a költségvetés 15 százalékát adja, a szájtátva pénzt leső rokonok pedig a büdzsé jelenlegi nyertesei.

 

Valóra vált a kormány rémálma: Brüsszel a jogállamisághoz köti az EU-pénzek lehívását

Kevesebb támogatás, több befizetés, ráadásul szigorúbb ellenőrzés - így képzeli el az Európai Bizottság a 2020 utáni uniós költségvetést.

Van azonban még egy szempont, amelyet láthatóan szem előtt tartott a bizottság a tervezésnél: a büdzsé két nagy nyertese, Lengyelország és Magyarország a továbbiakban ne tekinthesse garantált pénzcsapnak a közös költségvetést, miközben nyíltan szembemennek az unió irányvonalával. Varsó és Budapest tehát egyaránt veszíteni fog, ám – politikai vezetésüktől akár függetlenül is – a két ország lakói is.

Kevesebb támogatás

Először is csökken a két legnagyobb kassza mérete. Igaz, a lefaragás messze nem olyan súlyos, mint amiről a korábbi ígéretek szóltak – azzal a feltétellel természetesen, hogy a tagországok hajlandók lesznek úgy tíz százalékkal, a mostani 1 százalék körüli szintről 1,11-re emelni a nemzeti jövedelemhez arányított befizetéseiket. (A pontos számokról lásd keretes írásunkat.)

Ebben az esetben a bizottság szerint a felzárkóztatási támogatások keretét 7 százalékkal fogják vissza, az agrárbüdzsét pedig öttel, azon belül pedig a gazdáknak – nálunk alapvetően a földművelés után – járó közvetlen kifizetést 4 százalékkal.

 

©

A mezőgazdasági támogatásoknál a javaslat alapján fokozatos lenne a kivezetés (a 2021-es állapothoz képest 2027-ben már tíz százalékkal csökkenne a keret), ráadásul az országok nagyobb szabadságot kapnának abban, mire is költik a pénzt. Ez a rugalmasság nem azt jelenti, hogy maguk találnak ki célokat, hanem azt: eldönthetik, netán a vidékfejlesztés rovására szinten tartják a gazdák kifizetéseit, vagy éppen fordítva.

A kohéziós pénzek elvétele már jobban fájhat, hozzá kell azonban tenni, hogy a magyar költségvetés jobb helyzetben van, mint 2010 környékén, így tartalékolás vagy adócsökkentés helyett a kormány egyszerűen maga finanszírozhat pénznyelő nagyprojekteket (lásd: Modern Városok program). Itt nem kell vacakolni az uniós jóváhagyással, az OLAF-fal, a lassú kifizetéssel sem – tény, a német adófizetők helyett a magyar adófizetőktől kell lenyúlni a pénzt.

Új feltételek alapján

A brüsszeli javaslat azonban nem egyszerűen megvágná a kohéziós alapokat, de új feltételeket is kötne a támogatások elosztásához. Ha már felzárkóztatásról szól a program, azért megtartanák, hogy a források nagyságát egy adott terület gazdasági fejlettsége határozná meg, ám újabb kritériumokat is behoznának. Figyelembe vennék például:

  • a munkanélküliséget (különösen a fiatalokét) – már halljuk is a magyar pénzügyminiszter tiltakozását, hivatkozva a „munkanélküliség leszorítása terén tett elképesztő magyar teljesítményre”;
  • a klímaváltozás elleni küzdelmet;
  • a bevándorlók befogadását és integrálását (az ezzel kapcsolatos kormányreakciókat megint nem kell nagyon magyarázni).
©

Még egy fájó pont van azonban a javaslatban: a bizottság emelné a tagállami önrészt a támogatásoknál. Ezt talán érdemes elmagyarázni. A strukturális támogatások ma három részből tevődnek össze: egy részüket az EU adja, egy részt a tagállamok, a maradékot pedig maguk a kedvezményezettek. Az arányok változnak, van, ahol 50 százalék alatt van a támogatási intenzitás (vagyis az EU és az állami forrás), de van, ahol 95-100 százalékos.

Brüsszel elgondolása szerint az előbbi válna jellemzővé, amit amúgy a gazdasági realitások is lehetővé tesznek (értsd: nincs válság).

A bizottsági elgondolás szerint ez növelné a nemzeti értéket a beruházásoknál, nehéz azonban nem belelátni egy másik következményt is: ha az államkasszából kell valamit finanszírozni, talán kisebb eséllyel fogják túlárazni az egyes projekteket, mint amikor „a német adófizetők” zsebéből veszik el a teljes összeget.

Kell nekünk euró?

Az euró bevezetését a briteken kívül minden tagország vállalta, bár határidőt senkinek nem szabtak. A bizottság most is inkább pozitív ösztönzőkkel igyekszik meggyorsítani a folyamatot, méghozzá úgy, hogy a váltáshoz szükséges reformokat támogatja, összesen 25 milliárd euróval.

Ez persze a mézesmadzag, de kérdés, ennyi pénz elég lesz-e mondjuk a Matolcsy György-féle gazdaságpolitika híveinek ahhoz, hogy feladják sokat kommunikált függetlenségüket. Más kérdés, hogy ez a függetlenség a – főleg az itt működő euróövezeti cégeknek szállított exportból élő – magyar gazdaság számára nem annyira gazdasági, inkább politikai kategória, amibe még sokáig kapaszkodni lehet – ehhez egy reformtámogató támogatási keret aligha lesz meggyőző.

Mézesmadzag és korbács

Pláne, hogy a forrásokat nemcsak kapni, de elveszíteni is lehet, ha egy ország nem tartja be a jogállamiság normáit. Ennek a bevezetése a mostani javaslat igazi újítása lehet – már ha a tagországok is belemennek.

Az Európai Bizottságnak egy súlyos dilemmát kellett feloldania: úgy szankcionálják a tagországok vezetését, hogy végső soron ne a kedvezményezetteket büntessék a források megvonásával – főleg, ha azok nem a kormányhoz közel álló, „érinthetetlen” üzletemberek. A másik dilemma pedig az volt, hogy lehetőleg minél gyakorlatiasabb, a konkrét problémát kezelő választ adjanak – vagyis nem egy törvényhozás hibáit igyekezzenek helyrehozni az Európai Bíróság több évig tartó eljárási rendszerén keresztül. A harmadik megoldandó kérdés pedig az volt, hogy lehessen kikerülni az egyhangúságot, ami a költségvetés elfogadásánál még mindig elvárás.

A megoldás pofon egyszerű, és bár Kovács Zoltán kormányszóvivő ennek ellenkezőjét igyekezett sugallni a Twitteren, tökéletesen megfelel a jelenlegi alapszerződésnek. Kovács bejegyzésében azt írta, a magyar kormány tiszteletben tartja az alapszerződés szabályait.

 

 

 

Van azonban egy rossz hírünk: az Európai Bizottság is.

Brüsszel javaslata szerint létrehoznának egy mechanizmust a források elosztásának ellenőrzésénél. Ez alapján, ha egy országban nem látják megfelelőnek

  • az elosztásért felelős hatóságok működését,
  • a nyomozó hatóság és a közös büdzsét érintő korrupció és csalás kivizsgálásáért felelős ügyészség működését,
  • az ezzel kapcsolatos jogvitákban is döntő bíróságok függetlenségét,
  • a csalások megelőzését és szankcionálását és
  • az Európai Csalás Ellenes Hivatallal (OLAF) és a 2021-től működő Európai Ügyészséggel való együttműködést,

akkor korlátozhatják, felfüggeszthetik, de akár le is állíthatják az EU-pénzek folyósítását.

A mechanizmus hasonlít a most is meglévő eljárásokra: vagyis ha jogsértést feltételeznek (például az OLAF vagy az Európai Számvevőszék jelzései alapján), akkor egyeztetés kezdődik a tagállam és a bizottság között. A döntést viszont már a tagállamokat tömörítő Tanács hozhatja meg, és ahhoz, hogy megvétózzák, minősített többségre lenne szükség, vagyis a lakosság kétharmadát képviselő, egyben legalább 15 tagország ellenszavazatára.

 

Mateusz Morawieczki lengyel kormányfő, Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke és Orbán Viktor. A bizottsági javaslat ellenük szól
©

Kérdés persze, hogy ez mire lesz elég. A felfüggesztésre ugyanis jelenleg is van mód, igaz, ezt nem a bíróságok vagy a jogállam működéséhez kötik, hanem az adott támogatási programok irányításához, esetleg egyes pályázatok elbírálásához. Ilyen alapon Magyarországon is függesztettek már fel kifizetést – például a 2013-ig tartó, valójában 2015-ben záruló időszakban sokáig nem adtak pénzt közlekedésfejlesztésre. A tagországok azért ezt nem verték nagy dobra – az új mechanizmus fő értéke tehát a nyilvánosság lehet. Vagyis csodafegyverről nincs szó.

Mire megy a pénz?

Erről ugyan keveset beszéltek, de a költségvetés átalakításakor azért igyekeztek szem előtt tartani, hogy minél több forrás menjen Brüsszelből közvetlenül (értsd: a tagállami irányító hatóságok kikerülésével) a kedvezményezettekhez. Ideológia is van hozzá: a „hozzáadott érték”, ami annyit jelent, az EU egy ügyben többet tehet, mint a tagországok külön-külön.

Például – mondja Brüsszel – a migrációs folyamatok enyhítésében vagy a határok ellenőrzésében sikeresebb az együttműködés. Ennek jegyében hoznak létre szervezeteket, erősítenek már működő rendszereket – például tízezerre emelik a közös határőrség, a Frontex létszámát.

A magyar kormány azonban ezt egészen másképp képzeli: mondjuk a határőrzés nemzeti kézben tartása jegyében kerítést épít, majd évekkel később azt várja el az Európai Bizottságtól, hogy annak a költségeihez járuljon hozzá. Erre pedig Brüsszel azt válaszolja, segít, de kerítésépítést nem támogat. Világos a különbség, ugye?

 

A nagybácsi zsebéből

Az Európai Bizottság a hétéves időszakra 1135 milliárd euró kötelezettségvállalást javasol, ez azt jelenti, hogy összesen ennyi pénzt oszthatnak el, de ennél valamivel kisebb összeget határoznak meg az évente elkölthető forrásként. A különbségtétel abból ered, hogy az EU költségvetése nem lehet deficites – vagyis egy országgal ellentétben az unió nem bocsáthat ki például kötvényeket, hogy finanszírozza a bevételeket meghaladó kiadásokat.

A keretösszeg átlagosan – 2018-as árakon – a 27 EU-tagállam nemzeti jövedelmének 1,11 százalékát jelenti, vagyis több, mint a mostani, 2014–2020 közötti forrás. Még több (1,14 százalék), ha hozzáveszünk olyan tételeket, mint például az Európai Békekeret vagy sürgősségi segélyek finanszírozására szolgáló tartalék. 2014–2020 között a kötelezettségvállalás a nemzeti jövedelem 1,03 százaléka, a tényleges kifizetés pedig 0,98 százalék. Viszont ha hozzátesszük, hogy 2020-tól a kasszába bekerül az úgynevezett Fejlesztési Alap, ami a harmadik országoknak nyújtott támogatásokat fedi, mindjárt nem olyan nagy a különbség.

 


A pénzt ráadásul eggyel kevesebb országnak kell összedobnia, az Egyesült Királyság ugyanis 2020 végéig – vagyis a mostani hétéves költségvetési periódus lejártáig – fizet. Ez éves szinten több mint 10 milliárd eurós kiesést jelent, amit csak az enyhít valamelyest, hogy a britek közben visszatérítésben is részesülnek. Az eredeti terv az volt, hogy 2020 után az összes ilyen visszatérítést kivezetnék, ám itt visszalépett a bizottság: Günther Oettinger most már arról beszélt, hogy öt lépésben szüntetnék meg ezeket.

A mostani javaslat csak az egyes célkitűzésekre szánt globális kereteket tartalmazza, a konkrét, országokra vonatkozó javaslatokat várhatóan május végétől teszik közzé. Az első a sorban május 29-én a regionális és kohéziós alapok felosztása lehet, és ekkor teszik közzé a közös rendelkezésekről szóló rendelet tervezetét is. Ez szólhat majd arról, hogyan kívánják szankcionálni azokat az országokat, amelyekben nem látják biztosítottnak az EU-pénzek ellenőrzését.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!