Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nincs csodafegyvere a magyar és a lengyel kormány ellen az Európai Bizottságnak, bár láthatóan próbálkozik. A 2020 után induló költségvetés tervezeténél igyekeznek kivenni az országok kezéből a kassza kulcsát.

Ha egy gazdag nagybácsi meghal, el kell fogadnod, hogy elapad a pénzforrás

– Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetési tervezésért felelős tagja magyarázta így a testület 2021–2027-es büdzsé tervezetének bemutatásakor, miért kell a tagországoknak belenyugodniuk abba, hogy az új EU-költségvetésbe többet kell majd fizetniük, mégis kevesebb pénz lesz a nekik szánt borítékban. A gazdag nagybácsi az Egyesült Királyság, amely ma a költségvetés 15 százalékát adja, a szájtátva pénzt leső rokonok pedig a büdzsé jelenlegi nyertesei.

 

Valóra vált a kormány rémálma: Brüsszel a jogállamisághoz köti az EU-pénzek lehívását

Kevesebb támogatás, több befizetés, ráadásul szigorúbb ellenőrzés - így képzeli el az Európai Bizottság a 2020 utáni uniós költségvetést.

Van azonban még egy szempont, amelyet láthatóan szem előtt tartott a bizottság a tervezésnél: a büdzsé két nagy nyertese, Lengyelország és Magyarország a továbbiakban ne tekinthesse garantált pénzcsapnak a közös költségvetést, miközben nyíltan szembemennek az unió irányvonalával. Varsó és Budapest tehát egyaránt veszíteni fog, ám – politikai vezetésüktől akár függetlenül is – a két ország lakói is.

Kevesebb támogatás

Először is csökken a két legnagyobb kassza mérete. Igaz, a lefaragás messze nem olyan súlyos, mint amiről a korábbi ígéretek szóltak – azzal a feltétellel természetesen, hogy a tagországok hajlandók lesznek úgy tíz százalékkal, a mostani 1 százalék körüli szintről 1,11-re emelni a nemzeti jövedelemhez arányított befizetéseiket. (A pontos számokról lásd keretes írásunkat.)

Ebben az esetben a bizottság szerint a felzárkóztatási támogatások keretét 7 százalékkal fogják vissza, az agrárbüdzsét pedig öttel, azon belül pedig a gazdáknak – nálunk alapvetően a földművelés után – járó közvetlen kifizetést 4 százalékkal.

 

©

A mezőgazdasági támogatásoknál a javaslat alapján fokozatos lenne a kivezetés (a 2021-es állapothoz képest 2027-ben már tíz százalékkal csökkenne a keret), ráadásul az országok nagyobb szabadságot kapnának abban, mire is költik a pénzt. Ez a rugalmasság nem azt jelenti, hogy maguk találnak ki célokat, hanem azt: eldönthetik, netán a vidékfejlesztés rovására szinten tartják a gazdák kifizetéseit, vagy éppen fordítva.

A kohéziós pénzek elvétele már jobban fájhat, hozzá kell azonban tenni, hogy a magyar költségvetés jobb helyzetben van, mint 2010 környékén, így tartalékolás vagy adócsökkentés helyett a kormány egyszerűen maga finanszírozhat pénznyelő nagyprojekteket (lásd: Modern Városok program). Itt nem kell vacakolni az uniós jóváhagyással, az OLAF-fal, a lassú kifizetéssel sem – tény, a német adófizetők helyett a magyar adófizetőktől kell lenyúlni a pénzt.

Új feltételek alapján

A brüsszeli javaslat azonban nem egyszerűen megvágná a kohéziós alapokat, de új feltételeket is kötne a támogatások elosztásához. Ha már felzárkóztatásról szól a program, azért megtartanák, hogy a források nagyságát egy adott terület gazdasági fejlettsége határozná meg, ám újabb kritériumokat is behoznának. Figyelembe vennék például:

  • a munkanélküliséget (különösen a fiatalokét) – már halljuk is a magyar pénzügyminiszter tiltakozását, hivatkozva a „munkanélküliség leszorítása terén tett elképesztő magyar teljesítményre”;
  • a klímaváltozás elleni küzdelmet;
  • a bevándorlók befogadását és integrálását (az ezzel kapcsolatos kormányreakciókat megint nem kell nagyon magyarázni).
©

Még egy fájó pont van azonban a javaslatban: a bizottság emelné a tagállami önrészt a támogatásoknál. Ezt talán érdemes elmagyarázni. A strukturális támogatások ma három részből tevődnek össze: egy részüket az EU adja, egy részt a tagállamok, a maradékot pedig maguk a kedvezményezettek. Az arányok változnak, van, ahol 50 százalék alatt van a támogatási intenzitás (vagyis az EU és az állami forrás), de van, ahol 95-100 százalékos.

Brüsszel elgondolása szerint az előbbi válna jellemzővé, amit amúgy a gazdasági realitások is lehetővé tesznek (értsd: nincs válság).

A bizottsági elgondolás szerint ez növelné a nemzeti értéket a beruházásoknál, nehéz azonban nem belelátni egy másik következményt is: ha az államkasszából kell valamit finanszírozni, talán kisebb eséllyel fogják túlárazni az egyes projekteket, mint amikor „a német adófizetők” zsebéből veszik el a teljes összeget.

Kell nekünk euró?

Az euró bevezetését a briteken kívül minden tagország vállalta, bár határidőt senkinek nem szabtak. A bizottság most is inkább pozitív ösztönzőkkel igyekszik meggyorsítani a folyamatot, méghozzá úgy, hogy a váltáshoz szükséges reformokat támogatja, összesen 25 milliárd euróval.

Ez persze a mézesmadzag, de kérdés, ennyi pénz elég lesz-e mondjuk a Matolcsy György-féle gazdaságpolitika híveinek ahhoz, hogy feladják sokat kommunikált függetlenségüket. Más kérdés, hogy ez a függetlenség a – főleg az itt működő euróövezeti cégeknek szállított exportból élő – magyar gazdaság számára nem annyira gazdasági, inkább politikai kategória, amibe még sokáig kapaszkodni lehet – ehhez egy reformtámogató támogatási keret aligha lesz meggyőző.

Mézesmadzag és korbács

Pláne, hogy a forrásokat nemcsak kapni, de elveszíteni is lehet, ha egy ország nem tartja be a jogállamiság normáit. Ennek a bevezetése a mostani javaslat igazi újítása lehet – már ha a tagországok is belemennek.

Az Európai Bizottságnak egy súlyos dilemmát kellett feloldania: úgy szankcionálják a tagországok vezetését, hogy végső soron ne a kedvezményezetteket büntessék a források megvonásával – főleg, ha azok nem a kormányhoz közel álló, „érinthetetlen” üzletemberek. A másik dilemma pedig az volt, hogy lehetőleg minél gyakorlatiasabb, a konkrét problémát kezelő választ adjanak – vagyis nem egy törvényhozás hibáit igyekezzenek helyrehozni az Európai Bíróság több évig tartó eljárási rendszerén keresztül. A harmadik megoldandó kérdés pedig az volt, hogy lehessen kikerülni az egyhangúságot, ami a költségvetés elfogadásánál még mindig elvárás.

A megoldás pofon egyszerű, és bár Kovács Zoltán kormányszóvivő ennek ellenkezőjét igyekezett sugallni a Twitteren, tökéletesen megfelel a jelenlegi alapszerződésnek. Kovács bejegyzésében azt írta, a magyar kormány tiszteletben tartja az alapszerződés szabályait.

 

 

 

Van azonban egy rossz hírünk: az Európai Bizottság is.

Brüsszel javaslata szerint létrehoznának egy mechanizmust a források elosztásának ellenőrzésénél. Ez alapján, ha egy országban nem látják megfelelőnek

  • az elosztásért felelős hatóságok működését,
  • a nyomozó hatóság és a közös büdzsét érintő korrupció és csalás kivizsgálásáért felelős ügyészség működését,
  • az ezzel kapcsolatos jogvitákban is döntő bíróságok függetlenségét,
  • a csalások megelőzését és szankcionálását és
  • az Európai Csalás Ellenes Hivatallal (OLAF) és a 2021-től működő Európai Ügyészséggel való együttműködést,

akkor korlátozhatják, felfüggeszthetik, de akár le is állíthatják az EU-pénzek folyósítását.

A mechanizmus hasonlít a most is meglévő eljárásokra: vagyis ha jogsértést feltételeznek (például az OLAF vagy az Európai Számvevőszék jelzései alapján), akkor egyeztetés kezdődik a tagállam és a bizottság között. A döntést viszont már a tagállamokat tömörítő Tanács hozhatja meg, és ahhoz, hogy megvétózzák, minősített többségre lenne szükség, vagyis a lakosság kétharmadát képviselő, egyben legalább 15 tagország ellenszavazatára.

 

Mateusz Morawieczki lengyel kormányfő, Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke és Orbán Viktor. A bizottsági javaslat ellenük szól
©

Kérdés persze, hogy ez mire lesz elég. A felfüggesztésre ugyanis jelenleg is van mód, igaz, ezt nem a bíróságok vagy a jogállam működéséhez kötik, hanem az adott támogatási programok irányításához, esetleg egyes pályázatok elbírálásához. Ilyen alapon Magyarországon is függesztettek már fel kifizetést – például a 2013-ig tartó, valójában 2015-ben záruló időszakban sokáig nem adtak pénzt közlekedésfejlesztésre. A tagországok azért ezt nem verték nagy dobra – az új mechanizmus fő értéke tehát a nyilvánosság lehet. Vagyis csodafegyverről nincs szó.

Mire megy a pénz?

Erről ugyan keveset beszéltek, de a költségvetés átalakításakor azért igyekeztek szem előtt tartani, hogy minél több forrás menjen Brüsszelből közvetlenül (értsd: a tagállami irányító hatóságok kikerülésével) a kedvezményezettekhez. Ideológia is van hozzá: a „hozzáadott érték”, ami annyit jelent, az EU egy ügyben többet tehet, mint a tagországok külön-külön.

Például – mondja Brüsszel – a migrációs folyamatok enyhítésében vagy a határok ellenőrzésében sikeresebb az együttműködés. Ennek jegyében hoznak létre szervezeteket, erősítenek már működő rendszereket – például tízezerre emelik a közös határőrség, a Frontex létszámát.

A magyar kormány azonban ezt egészen másképp képzeli: mondjuk a határőrzés nemzeti kézben tartása jegyében kerítést épít, majd évekkel később azt várja el az Európai Bizottságtól, hogy annak a költségeihez járuljon hozzá. Erre pedig Brüsszel azt válaszolja, segít, de kerítésépítést nem támogat. Világos a különbség, ugye?

 

A nagybácsi zsebéből

Az Európai Bizottság a hétéves időszakra 1135 milliárd euró kötelezettségvállalást javasol, ez azt jelenti, hogy összesen ennyi pénzt oszthatnak el, de ennél valamivel kisebb összeget határoznak meg az évente elkölthető forrásként. A különbségtétel abból ered, hogy az EU költségvetése nem lehet deficites – vagyis egy országgal ellentétben az unió nem bocsáthat ki például kötvényeket, hogy finanszírozza a bevételeket meghaladó kiadásokat.

A keretösszeg átlagosan – 2018-as árakon – a 27 EU-tagállam nemzeti jövedelmének 1,11 százalékát jelenti, vagyis több, mint a mostani, 2014–2020 közötti forrás. Még több (1,14 százalék), ha hozzáveszünk olyan tételeket, mint például az Európai Békekeret vagy sürgősségi segélyek finanszírozására szolgáló tartalék. 2014–2020 között a kötelezettségvállalás a nemzeti jövedelem 1,03 százaléka, a tényleges kifizetés pedig 0,98 százalék. Viszont ha hozzátesszük, hogy 2020-tól a kasszába bekerül az úgynevezett Fejlesztési Alap, ami a harmadik országoknak nyújtott támogatásokat fedi, mindjárt nem olyan nagy a különbség.

 


A pénzt ráadásul eggyel kevesebb országnak kell összedobnia, az Egyesült Királyság ugyanis 2020 végéig – vagyis a mostani hétéves költségvetési periódus lejártáig – fizet. Ez éves szinten több mint 10 milliárd eurós kiesést jelent, amit csak az enyhít valamelyest, hogy a britek közben visszatérítésben is részesülnek. Az eredeti terv az volt, hogy 2020 után az összes ilyen visszatérítést kivezetnék, ám itt visszalépett a bizottság: Günther Oettinger most már arról beszélt, hogy öt lépésben szüntetnék meg ezeket.

A mostani javaslat csak az egyes célkitűzésekre szánt globális kereteket tartalmazza, a konkrét, országokra vonatkozó javaslatokat várhatóan május végétől teszik közzé. Az első a sorban május 29-én a regionális és kohéziós alapok felosztása lehet, és ekkor teszik közzé a közös rendelkezésekről szóló rendelet tervezetét is. Ez szólhat majd arról, hogyan kívánják szankcionálni azokat az országokat, amelyekben nem látják biztosítottnak az EU-pénzek ellenőrzését.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!