szerző:
hvg.hu

Úgy és annyiból élni nyugdíjasként, mint aktív keresőként. Ez az, ami sehol a világon nem megy, ha csak az állam támogatására számít a dolgozó.

A különbségek persze óriásiak, de a probléma lényege ugyanaz. Ázsia, Afrika országaiban, akárcsak az Egyesült Államokban folyamatosan nő az emberek várható élettartama. A félelem is közös. Mi lesz velem, miből fogok élni nyugdíjasként?

Az Egyesült Államokban az 50 feletti korosztály csaknem fele attól fél, hogy nyugdíjbiztosítása nem nyújt majd kellő fedezetet a pihenés éveire. A megoldás egyszerűnek tűnhet: kevesebbet kell költeni és többet kell félretenni, vagy tovább kell dolgozni. A 2008/09-es gazdasági válságra adott válaszok, a csaknem nullára vágott kamatszint és a gigantikus méretű kötvényvásárlási program hatására jelentősen visszaesett a megtakarításokon elérhető hozam. Az előrejelzések szerint az alacsony kamatkörnyezet sokáig változatlan marad.

Hosszabb élet, egészségesebb élet

De ez csak az egyik gond. Az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődése, az egészségtudatosabb életmód elterjedése következtében folyamatosan tolódik ki a várható élettartam. A hosszabb várható nyugdíjas időszak finanszírozása pedig egyértelműen többe kerül. Az sem elhanyagolható, hogy az emberek életszínvonala igen sokat emelkedett az ezredforduló óta. Így az igények, az elvárások is nőttek.

©

A fejlett világban a nyugdíjrendszer sajátosságai miatt az Egyesült Államokban a legégetőbb a probléma. Ott ugyanis 88 millió állampolgár, a felnőtt (18 év feletti) lakosság csaknem fele részese az úgynevezett „defined contribution” nyugdíjrendszernek. Ez leginkább a hazai önkéntes nyugdíjrendszerhez hasonlítható. Itt adókedvezménnyel ösztönözve kerül a jövedelem egy része egy saját elkülönített számlára, ahol a megtakarított vagyont befektetik. A „defined contribution” mellett az úgynevezett IRA (Individual Retirement Arrangement) számlákon keresztül az amerikai háztartások majdnem harmada érintett hasonló jellegű nyugdíjcélú megtakarítási formában. Sokan vannak, akik mindkét rendszerben benne vannak.). A későbbi nyugdíj mértékét pedig mindkét rendszer esetében a félretett összeg és az azon az évek alatt realizált hozam befolyásolja. Jelenleg azonban az utóbbival baj van. Túl alacsony. Kézenfekvőnek tűnik, hogy vissza kell fogni a fogyasztást és többet kell félretenni, valamint nyugdíjba menetel helyett tovább kell dolgozni.

Észszerű kompromisszum

Az Alapblog számításai szerint egy átlagos nyugdíjcélú portfólió várható éves reálhozama 2 százalékkal alacsonyabb lesz a jövőben a válság előtti kilátásokhoz képest. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy most 55 éves, várhatóan 90 éves koráig élő amerikai állampolgárnak, aki szeretné nyugdíjasként is megkapni a korábbi jövedelme 70 százalékát, azzal kell kalkulálnia, hogy 6 évvel tovább kell dolgoznia. Vagyis  65 éves kora helyett 71 évesen mehet el nyugdíjba. Ha mégis úgy dönt, hogy elég volt a robotolásból, inkább elmegy nyugdíjba 65 évesen, akkor a hátralévő 10 évben nem kevesebb, mint ötszörösére kell növelnie nyugdíjcélú megtakarításait. Mindkét megoldás elég szélsőséges, ezért valószínűbb egy köztes verzió. Jut is, marad is. Vagyis a hátralévő, munkával töltött években magasabb megtakarítási ráta mellett pár évvel tovább kell dolgozni, és utána be kell érni alacsonyabb nyugdíjjal és egyben életszínvonallal. Ez a realitás.  

Se nyugdíj, se nyugdíjas Afrikában

A társadalom elöregedése egyelőre nem fenyegeti az afrikai társadalmat. A kontinensen a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága sem kérdés, ám ezt jórészt azzal lehet összefüggésbe hozni, hogy a nyugati országokhoz képest alig létezik időskori ellátás. Az idősek alig harmada részesül ellátásban, és 17 százalékuk jut csupán annyi nyugdíjhoz, amennyiből meg is tud élni.

©

Nem is nagyon lenne miből fizetni nekik: amíg Nyugat-Európában az idősekre költött nem egészségügyi szociális kiadások a GDP 11 százalékát teszik ki, Ázsiában és a Csendes-óceán térségében ez az arány 2 százalék, Afrikában pedig mindössze 1,3 százalék jut erre a célra a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) összesítése szerint. Afrikában ezt lehet azzal magyarázni, hogy az emberek alig négy százaléka 65 éves vagy annál is idősebb, ám az ázsiai – helyenként jóval fejlettebb – térségben már 9,1 százalékuk.

Ázsia, a matuzsálemek földrésze

Van azonban egy másik, ennél is aggasztóbb változás ezekben a társadalmakban, ahol az intézményesített idősellátás helyett korábban a családi segítség volt jellemző. Azok a lányok, unokák, akik eddig segítették a család idősebb tagjai, egyre többen vállalnak munkát, ami anyagilag ugyan segítség lehet, ám felvet egy másik problémát: valakinek el kellene látni az idős embereket, erre azonban se pénz, se képzett személyzet nincsen az ellátórendszerben.

Kínában a helyzetet súlyosbítja az elmúlt csaknem negyven évet meghatározó egykepolitika. A városi lakosság számára családonként egy gyermek engedélyezésével ugyan kordában tudták tartani a népességszám növekedését, ám negatív mellékhatásként ma már a munkaképes korúak létszáma is visszaesésnek indult. Az évszázad közepére pedig már az 1,4 milliárdos lakossága csaknem harmada 65 év feletti lesz majd.

©

Peking egy évvel ezelőtt adta fel az egy család-egy gyermek elvet, a társadalombiztosítási rendszer átfogó reformját azonban már az évtized fordulóján elindította. Kínában 2009 előtt mindössze a városi munkások és közszolgák voltak jogosultak időskori ellátásra, a rendszer a lakosság alig negyedét fedte le – ma már több mint a háromnegyedét. A rendszer ugyan eltérő, ám a probléma hasonló, mint Amerikában: az alacsony hozammal működő állami vagy decentralizált pénztárak fel tudnak-e halmozni elegendő pénzt, hogy a következő évtizedekben is képesek legyenek ellátást fizetni.

Ázsia fenntarthatatlan nyugdíjrendszerei között emlegetik még a japánt is, az ok azonban itt nem a pénz hiánya, hanem az elöregedés. A világon itt a legmagasabb, 26 százalékos a 65 év felettiek aránya, és ez 2050-ra 40 százalékra nőhet. Ráadásul Japánban igen fejlett a rendszer: az idősek háromnegyede részesül állami nyugellátásban.

India a másik véglet: 2013-ban mindössze az idősek 12 százaléka kapott nyugdíjat. Az ebben az évben elindított átfogó nyugdíjreform célja éppen ennek az aránynak a növelése volt, egy állami és magánpénztárakat kombináló rendszer kialakításával. A fő gond itt a szervezetlenség: az emberek többsége – csaknem félmilliárdan – kis cégeknél, napszámban dolgoznak, ami egy átfogó járulékrendszer működtetését is kétségessé teszi.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!