Az indítvány célja meglehetősen végletes, és a postának aligha jelenthet tárgyalási alapot. Az érintett önkormányzatok nem kevesebbet akarnak ugyanis keresztülvinni az Országgyűlésen, mint azt, hogy a Magyar Posta Rt. csak az illetékes települési önkormányzattal egyetértésben működtethessen mobil postát. Ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy nem lehetne "álló" postát mobillal kiváltani. Mert aligha van olyan polgármester és képviselő-testület - hacsak nem törekszik kollektív politikai öngyilkosságot elkövetni -, amely kockáztatni merné a zömében idős emberek által lakott kistelepüléseken megszokott intézmény felváltását.

Így hát a népi kezdeményezés követelése meglehetősen életidegen. Ami persze nem jelenti azt, hogy a leveleinket kézbesítő cégnek mindenben igaza lenne. Mindkét oldalon elfogult fél- és részigazságok csatáznak. Ami az érvek háborújából napi szinten átjön, az a megdöbbentően leegyszerűsített világlátás. A népi kezdeményezés pályára állítói - és az alájuk csatamén nagyságú lovat adó ellenzék politikusai - arról beszélnek, hogy a posta, illetve a tulajdonos állam szántszándékkal el akarja sorvasztani a magyar vidéket, felszámolni a civilizációs végpontokat. A cég menedzsmentje és a kormány pedig azt sulykolja, hogy a kispostákhoz való ragaszkodás, a mobil verzió elvetése nem egyéb, mint maga a modernizációtól idegenkedő, provinciális gondolkodás. Mindkét oldal sáros csúsztatásban és politikai célok előtérbe helyezésében.

Az egyszerűen nem valós, hogy a posták bezárása és a szolgáltatás átalakítása ördögtől származó dolog lenne. Ausztriában a múlt év őszén 350 hivatal megszüntetéséről vagy összevonásáról döntött az ottani posta. Általános, világméretű tendencia a hagyományos postai intézmények átalakítása, liberalizációja. Nálunk viszont a posta (is) vízfejű szocialista mamutvállalatként funkcionált, és az utóbbi másfél évtizedben sem sokat tett azért, hogy ez megváltozzon. Talán nem alaptalan a gyanú, hogy a mostani, reformnak álcázott kísérlet sem a minőség javítása okán, hanem a kormányokkal szinkronban érkező-távozó cégvezetők rossz gazdálkodása miatti veszteség lefaragásának céljából történik.

A mobil posta intézménye önmagában aligha kifogásolható, de az igen, ha nem nyújt az addigival egyenértékű szolgáltatást. Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e szolgáltatást számos esetben nem a helyi viszonyokhoz igazították. Hiszen ismerve a mindenkori politikának a kézi vezérlést állami cégeknél előnyben részesítő hajlamát, egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy mindig ott vezették be a mobil postát, ahol ezt a kihasználtság adatai indokolták. Magyarországon a köztulajdonú vállalatok oly mértékben függenek a kormánytól, hogy az majdhogynem lehetetlenné teszi a tisztán szakmai reformlépéseket. Egy állami cég nem mer belekezdeni nagyobb lépésbe "politikai egyeztetés" nélkül.

Ausztriában a posta a kormánnyal szemben vitte keresztül rendkívül hatékonynak látszó átalakítását. Itthon kormányzati rábólintás nélkül ez aligha ment volna. Így a döntések eleve kódoltan átpolitizálódnak. És minek is akarna átalakítást végrehajtani egy cég, ha a dolog nem vérre megy, ha nyugodtan dagonyázhat monopolhelyzetének poshadt állóvizében. A sógoroknál sem tetszett a tartományi önkormányzatoknak a posták felszámolása. De ott kormányszinten az a piackonform javaslat született, hogy "büntetésből" fosszák meg a postát levélkézbesítési monopóliumától. Ez magyar viszonylatban is hasznos lenne. Így ha ok nélkül számolnak fel egy nagy forgalmú postát, netán a mobil változat rosszabbul működik, a benyomuló versenytársak elszipkázhatnák az ügyfeleket. Ez hasznosabb lenne, mint a most, mobil posta ürügyén is zajló kormány-ellenzék örök rangadó.

PAPP LÁSZLÓ TAMÁS

(A szerző újságíró)