- Egy ideig a XI. kerületi polgármestert emlegették Demszky Gábor

- Valóban, jövőre leszünk húszéves házasok. Akkora szerelem volt, hogy amikor Ausztráliában élő nagynéném első ízben ajánlotta fel, hogy tanuljak kint a melbourne-i egyetemen, én akkor 18 esztendős ifjú nejem mellett maradtam.

- E lávsztorin csak az ejt pöttyöt, hogy aztán mégiscsak kiment...

- Tény, hogy amikor 1989-ben itt bizonytalanná vált minden, szóba hoztam, hadd folytassam kint. A nagynéném akkor már azt szabta feltételül, hogy ki kell vándorolnom. Mit mondjak: tényleg életem addigi legnehezebb döntése volt. Csak feleségem nagyapjának a mondása vigasztalt: miszerint "a kis tüzet elfújja a szél, a nagy tüzet viszont felszítja".

- Szóval a szíve hozta vissza?

- Az is. Meg az, hogy ott már annyira nyugodt az élet, hogy néha állva elaludtam. Emlékszem, 1992-ben, amikor először hazajöttem, bementem az OTP-be, és láttam azt az idegeskedést, nyüzsgést, hirtelen nem tudtam, mit is tegyek. Annyira le voltam lassulva.

- Mégis: mivé lassult le odakinn?

- Szemészprofesszor nagynéném egyik betegének műanyaggyárában kaptam munkát. Sima munkásként kezdtem, és hamar műszakvezető lettem.

- Nyilván aligha hiányzott az agrárium, mert amikor hazajött, egy kis üzletelés után átnyergelt a politikára. Aztán éppen csak leülhetett a polgármesteri székbe, máris jött a meccs a városvédőkkel, az úgynevezett zsidó negyed egynémely házának ügyében. Mit érzett, amikor szépen kigondolt elképzelései dőltek romba?

- Csak buta ember nem képes más irányokban is gondolkodni. És itt jön a bennem búvó kompromisszumkészség: változtattam álláspontomon, és ily módon sikerült megoldást találni az Óvás Egyesület és a műemlékvédelem vezetőivel.

- Na várjon: azért nem mindegy, hogy akkor most ki eszik a másik tenyeréből?

- Ma már ott tartunk, hogy engem kértek fel, tartsam én az áprilisi műemlékvédelmi kongresszus egyik megnyitóbeszédét.

- Viszont a bontásokat el kellett halasztani. Ez jóindulattal is legfeljebb döntetlen... Arról nem is szólva, hogy az említett Óvás Egyesülettől Dózer-díjat kapott, amivel a városképpusztítókat szokták megtisztelni. Mit tesz vele: hazaviszi a srácoknak?

- Még nem volt időm átvenni. De a vitrinemben lesz a helye. Ha az emberben megváltozik egy elképzelés, az mérföldkő az életében. És engem erre fog emlékeztetni.

- Ne tegyen már itt bennünket a politikai marketing részévé! Vagy ha már ennyire ügyes, árulja el, hogyan tette magát a lehetséges Demszky-alternatívák egyikévé?

- Most végre itt az idő, hogy elmondjam az igazságot, amit még az MSZP-n belül sem mondtunk ki soha. Bennünket - vagyis Molnár Gyulát, Horváth Csabát és engem - két évvel ezelőtt ugyanis Kovács László akkori pártelnök kért fel, hogy készüljünk egy ilyen feladatra. Önjelöltségről tehát szó sem lehet. Egyébként még nem volt konkrét jelölés vagy felkérés. Egyelőre évekre szóló terveim vannak itt a kerületben is, a minap választottak meg a budapesti agglomerációs fejlesztési tanács elnökének...

- Ki mást válasszanak ilyesmire, mint egy belterületi városatyát? Persze, ha igaz - miként mondják -, állítólagosan ön Gyurcsány Ferenc jelöltje. Különösen, hogy az ő sorsáról is döntő kongresszus plénuma előtt - a másik miniszterelnök-jelölt, Kiss Péter ellenében - mellette érvelt. Ilyen jól működnek a politikai ösztönei?

- Erről annyit, hogy Gyurcsány Ferenccel csak tavaly év elején ismerkedtünk össze, amikor még sportminiszter volt, én pedig a kerületi polgármestereket összefogva kerekasztal-beszélgetéseket szerveztem, hogy megtudjuk, milyen elképzelései vannak a fővárosi sportélet jövőjéről. Kétségtelen, ennyi idő alatt is remek benyomásokat szereztem róla.

- Naná. De ha már sport: nem gondolja, politikai befolyását csak fékezi, hogy az MTK társadalmi elnöke lett? Mire kell ez? Pláne, hogy ez a focicsapat még csak nem is kerületi honos, mint az UTE Újpesten vagy a Fradi a Ferencvárosban...

- Jó, ha tudják, ez az MTK nem az az MTK. A focicsapat már, a többi egyesülethez hasonlóan, rég önállósodott. Egyébként világéletemben Újpest-drukker voltam.

- Jól kivágta magát. Azért lesznek itt még melegebb dolgok is. Volt már, hogy pártja - például az István Kórház főigazgatójának kiutálása ügyében - összefogott a Fidesszel a liberálisok ellen. Lehet, hogy a nagy cél érdekében is igénybe veszi Kupper úrékat?

- Egyelőre csak azt mondhatom, hogy hiányoznak a bizalomra épülő hidak, és hogy a fővárosi önkormányzatban sokakban nincs meg a kompromisszumkészség szikrája sem. Márpedig egyet biztosan nem szeretnék: olyan gittegyletbe kerülni, ahol csak címkék vannak, de nincs mögöttük semmi.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN