Nem tartom kívánatosnak a pusztán neveket közlő listázást - szögezte le kedden Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, aki a Political Capital több mint ezerfős ügynökfelsorolását megtekinteni sem volt hajlandó a múlt héten, s a neki átadott példányt papírdarálóban megsemmisítette. Az e heti indoklásban viszont árnyaltabban fogalmazott az ombudsman: "a történeti tudományok szakmai szabályai szerint" az állami szerv nevében eljáró személyek adatai közzétehetők. Péterfalvi már nem nagyon késlekedhetett, hiszen a közelmúltban egymást érték a különféle ügynöklisták az interneten, s központi kérdéssé vált, hogy a tudományos munkákra alapozott felsorolások sértenek-e jogot.

Az egyik lista közzétételét Burány Sándor szocialista politikus megjegyzése váltotta ki. Ő ugyanis - noha hónapok óta dolgozik az újabb ügynöktörvényen - felült egy legendának, s a Szakértő '90 álnéven terjesztett internetes ügynöklista (HVG, 2005. március 5.) kapcsán azt nyilatkozta egy egyenes tévéadásban, hogy MSZMP-tagokat nem szerveztek be. A képviselőt megcsalhatta az emlékezete, bizonyára csak rövidzárlat miatt nem jutott eszébe Medgyessy Péter esete, aki 1978-ban párttagként lett SZT (szigorúan titkos) tiszt. A Burány-féle "elszólásra" mindenesetre rögtön jött a cáfolat: a hvg.hu - amúgy már jóval korábban ismertté vált - dokumentumok felidézésével bizonyította, gyakorlat volt a párttagok beszervezése is.

Az egymást érő listák értékelését nehezíti - s részben Burány tévedését menti -, hogy máig vajmi keveset lehet tudni az állambiztonsági szolgálatok pontos felépítéséről, az MSZMP vezetésének hozzájuk való viszonyáról, a tisztekről, illetve az ügynökökről. Történész szakértők szerint SZT tiszteket például szinte nem is lehetett a párttagságon kívülről beszervezni, ehhez ugyanis a rendszerrel való nagyfokú azonosulásra volt szükség. E tisztek rendes munkájuk mellett BM-alkalmazottak is voltak, s minden fontosabb munkahelyen, oktatási intézményben meg lehetett találni őket. Jutott belőlük az ellenzéki mozgalmakba is, például az 1989. június 16-ai Nagy Imre-temetés biztosítására szőtt állambiztonsági tervekből kiderül, hogy a III/III-as, a belső elhárítással foglalkozó csoportfőnökség 5. osztályán "E-9. r. százados folyamatos tájékoztatást ad a Wallenberg Társaság elképzeléseiről". Ugyancsak ezen osztály E-20-as SZT tisztjének 1989. október 23-a előtt "hálózati úton konkrét hírszerző, esetleg befolyásoló" lehetősége van az SZDSZ-nél.

A III/III. ilyen alkalmazottainak kilétét egyelőre homály fedi, ám a múlt héten lezárult iratátadási folyamat nyomán talán lesz lehetőség feltárni ténykedésük részleteit. A dokumentumátadást felügyelő bizottság tájékoztatása szerint a mai szolgálatok felülvizsgálták az általuk kezelt 1990 előtti iratokat, s azok nagy részét - a felsorolt tételek háromnegyedét - átadták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. A tételszámok azonban csalókák, tartalmazhattak egy lapot, de akár több dossziét is. A Miniszterelnöki Hivatal által készített, Demeter Ervin (Fidesz-MPSZ) képviselőnek megküldött kimutatás szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal a nála lévő 496 iratfolyóméternyi iratból 365-öt, az Információs Hivatal (a hírszerzők) pedig 459-ből 269-et adott át a levéltárnak, tehát az 1990 előtti iratok 30-40 százaléka továbbra is a mai szolgálatoknál maradt. Az egykori katonai elhárítás és felderítés anyagaiból sokkal kevesebb került át a levéltárba. Mint azt Gálszécsy András egykori titokminiszter, az iratátadó bizottság elnöke a HVG-nek elmondta: őket úgy informálták, ezeket az anyagokat a Honvédelmi Minisztérium, illetve a vezérkari főnökség irattárában helyezték el, amelyeknek nincs átadási kötelezettségük.

Egy újabb törvény talán ezekre az iratokra is kiterjedne, mint ahogy fordulatot jelenthet, hogy a parlament többsége támogatja a Fidesz-MPSZ kezdeményezésének tárgyalását, hogy az állambiztonsággal összefüggésbe hozható párt- és állami vezetők neve, illetve az ehhez kapcsolható iratok tartalma kerüljön nyilvánosságra, sőt a világhálóra. Így talán közkincs lesz például a Pénzügyminisztérium II/b. osztályának iratanyaga is, amely - mint az Kenedi János egyik könyvéből kiderül - a hatvanas évek második felében az állambiztonsági feladatok ellátásához szükséges konspirált pénzügyi tevékenységet, például fedőelnevezés alatt bankszámlák nyitását végezte. Kövér László (Fidesz-MPSZ) szerint - mint azt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ülésén elmondta - jelenleg nemhogy egyes párt- és állami iratok, de még jogi normák sem nyilvánosak a III. főcsoportfőnökséggel összefüggésben, s Tóth András nemzetbiztonsági politikai államtitkár segítségét kérte, hogy "hol férhetők hozzá azok az elnöki tanácsi titkos határozatok, amelyek például azokat a fedőcégeket hozták létre, amelyeken a pénzt kisíbolták az országból '85 és '90 között".

Kövér a múlt héten egyébként folytatta támadását az ügynöktörvény módosításának tervezete ellen is. Szerinte egyszerűen figyelemelterelő akcióról van szó, amely a nemzetbiztonsági szolgálatok ellen irányul. Az ügynöktörvény kapcsán szocialista belháború folyik, ennek egyik következménye a listák napvilágra kerülése, fejtegette, s Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt látta az egész mögött. A kormányfő volt a célpontja egy hétfői fideszes interpellációnak is, ám a Gyurcsány és családja esetleges állambiztonsági kapcsolatait firtató beszéd nem hangozhatott el, mert az interpellációt a házelnök visszautasította mint olyat, aminek megválaszolása nem tartozik a "miniszterelnök feladatkörébe".

A most parlamenti tárgyalás alatt álló tervezet szerint a szolgálatoknál maradt iratokat újra felül kellene vizsgálni. A szocialisták szerint a javasolt négytagú bizottság két tagját a kormányfő nevezhetné ki, a másik kettőt pedig szakmai szervezetek, míg a szabaddemokraták szerint mind a négy tagot az utóbbiaknak kellene kijelölniük (végleges döntést a tervezet sorsáról a koalíció csak március 15-e után hoz).

Ami a lavinát elindító internetes listát illeti, a szakértők ma már szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a Németh Miklós-féle iratként egy amerikai szerverre felkerült ügynöknévsor manipulatív (kedden Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök cáfolta nyílt levélben, hogy joggal szerepelne a felsorolásban). Erre utal az is, hogy szinte mindenki, aki 1990-ben látta, más és más nevet hiányol róla. Többen feltűnőnek nevezték például, hogy az első szabad parlament képviselői közül alig szerepeltek rajta, miközben Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori első embere egy interjújában egyenesen azt állította: 1990-ben, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában "nagyon sokan voltak III/III-asok".