Jellegtelen épület áll Stockholm belvárosának egyik mellékutcájában. Súlyos kovácsoltvas kapuján névtábla: Investor AB. Avatatlanok nem is hinnék, hogy a ház "lakója" Skandinávia legnagyobb és legbefolyásosabb tőkéscsoportosulása, a Wallenberg-cégbirodalom. Az érdekeltségébe tartozó vállalatok világszerte 800 ezer embert foglalkoztatnak, évi 100 milliárd dollár körüli bevétele felér egy kisebb ország nemzeti jövedelmével.
A családi vállalkozást az eredeti szakmája szerint tengerésztiszt Andre Oscar Wallenberg indította el 1856-ban Stockholm első magánbankja, a Stockholm Enskilda Bank (SEB) gründolásával. Legidősebb fia, Knut Agathon alakította ki a Wallenbergek "aktív tulajdonosi" filozófiáját. Ez magyarán annyit tesz, hogy a bankárkodás mellett a SEB részvénytulajdont és igazgatói posztokat szerzett a kiszemelt vállalatokban, majd ennek révén keményen beleszólt a menedzsmentdöntésekbe. Ma sincs másként. A tőke megforgatásán túl a Wallenbergek nemzedékről nemzedékre kulcspozíciókat foglalnak el az érdekelt cégekben, részt vesznek a döntéshozatalban, a svéd gazdaságot átszövő hatalmuk messzire ér. Ilyenformán a család már a 20. század elején az északi ország legmódosabb famíliái közé emelkedett, az ellenőrzésük alá vont iparvállalatok, például a Scania teherautógyár vagy a híres csapágygyártó SKF ma is élenjárók a maguk területén. Wallenbergék térnyerését az sem tudta megakadályozni, hogy a svéd kormány 1916-ban trösztellenes törvénnyel próbálta korlátozni a bank- és az ipari tőke összefonódását. Megalapították az Investor befektetői holdingtársaságot, amelyen át az utódok már zavartalanul invesztálhattak, csereberélhettek vagyonrészekkel.
A következő nagy "birodalomgyarapító" a vaskezű Marcus Wallenberg volt, a mai nemzedék nagyapja. Ő hozta létre 1937-ben a Saabot, 1946-ban a SAS légitársaságot. Ő volt az, aki háromszor mentette meg az Ericsson távközlési társaságot: egyszer a csődtől, kétszer az amerikai ITT óriásvállalat ellenséges kivásárlásától. 1959-ben már 64 vállalat igazgatótanácsának volt tagja, közülük 32-ének pedig az elnöke.
"Olyan volt, mint a dinamó" - jellemezte őt az amerikai Fortune magazinban unokája, Marcus Wallenberg, az Investor mai elnöke. Az utódlás azonban tragikusan keservesnek bizonyult. Marcus azt akarta, hogy idősebb fia, Marc lépjen a nyomdokaiba, de a gyermek egész életében szenvedett az erős akaratú apa árnyékában. Olyannyira, hogy 1971-ben, ki tudja hányadszor, heves vitába bonyolódtak a családi bank és egy másik pénzintézet, a Skandinaviska Banken egyesülésének ügyében. Az apa győzött, a két bank fuzionált - a megalázott fiú pedig főbe lőtte magát.
Az üzlet azonban átvészelte ezt a csapást is, a vállalkozást ma már az ötödik generáció irányítja: az amerikai egyetemeken tanult Marcus ma az Investor, Jacob nevű unokafivére pedig a "házibank" SEB elnöke. Az impérium koronaékszerei közé ma már - összesen 250 milliárd dollár értékű részesedéssel - olyan óriásvállalatok tartoznak, mint a gépipari Asea Brown Boveri és Atlas Copco, a teherautó-gyártó Scania, a távközlési Ericsson, a háztartásigép-gyártó Electrolux, a gyógyszeripari svéd-brit AstraZeneca és Gambro, valamint a Saab repülőgépgyár (a személyautó-gyártás időközben az amerikai General Motorshoz került). Emellett az Investor világszerte vagy száz új befektetést tart a tűzben, vállalkozásonként 3-50 millió dolláros részesedéssel.
Bár az elmúlt éveket számos befektetői balfogás és veszteséges üzletmenet kísérte, a Wallenberg-klán tovább gyarapította a családi vagyont. A HVG kérdéseire, hogy mi a különbség az Investor szemszögéből a mai globalizált és az ötven-száz évvel ezelőtti skandináv gazdasági környezet között, érvényesek-e még a régi Wallenberg-értékek, mit tanultak a kudarcos befektetésekből, Marcus Wallenberg csupa olyasmit válaszolt, amiből aligha lehet megfejteni a dinasztia sikereinek titkát. Mint fejtegette, a mai globális viszonyok között minden felgyorsult, de az alapértékek - így az egészséges pénzügyi helyzet, a távlatos szemlélet, a vállalkozói szellem - változatlanul érvényben vannak. Persze aki nem mer kockázatot vállalni - tanácsolta -, az ne vágjon invesztíciókba.
De az üzleti talentum mellett sokat számít az a szövevényes kapcsolatrendszer is, amely a családot és a svéd államot - pontosabban a kilencévi kihagyással immár 70 éve hatalmon lévő svéd szociáldemokrata kormányokat - összefűzi. "A Wallenberg család nemcsak Európa vezető üzleti dinasztiája, hanem a svéd modell integráns része" - írja az európai bizniszbelvilágban járatos londoni Financial Times. A tekintélyes üzleti napilap elemzése szerint a második világháború után kiépített jóléti állam és az élenjáró ipari gazdaság egy, a szociáldemokraták, a szakszervezetek és a Wallenbergek alkotta "vasháromszög" köré épült. A svéd szocik a nagytőke számára kedvező munkaerőpiacot és adófeltételeket teremtettek, mivel ez felelt meg érdekeiknek: könnyebb volt ellenőrizni néhány nagyvállalatot, mint számtalan kicsit, ráadásul a nagy cégek foglalkoztatják a legtöbb embert.
E gazdaságpolitika részeként a családbirodalom felemelkedését segítette a svéd társasági törvény is, amely különbséget tesz az egyes részvénytípusok között. Eszerint egy vállalat tulajdonában szerzett A típusú részvény szavazati joga sokkal többet érhet, mint a B típusúé. Bár a törvény korlátozza a különböző osztályú részvények szavazati joga közti eltérést, a kiskapuk révén az is előfordul, hogy a Wallenbergek kezében lévő részvények ezerszeres szavazati jogot hordoznak, így például az Electrolux esetében mintegy 4 százalékos részvénypakettjük a voksok több mint 90 százalékát garantálja. E sajátos módi fennmaradását a szociáldemokrata kormány azért is pártolja, mivel ennek révén a svéd vállalatok hazai ellenőrzés alatt maradhatnak. Nem meglepő, hogy a kormány teljes mellszélességgel támogatja a Wallenberg-csoport lobbizását Brüsszelben, ahol az Európai Bizottság jó ideje berzenkedik e svéd részvényrendszer ellen.
Mindezen állami támogatás fejében a Wallenbergek látványosan hűségesek Svédországhoz. Azok maradtak akkor is, amikor más dúsgazdag üzleti famíliák - például a Tetra Pakot birtokló Rausingok vagy az Ikea-tulajdonos Kampradok - olyan országokba menekítették cégeik kulcsrészlegeit, ahol a magas svéd személyi jövedelemadónál jóval kevesebbet kellett fizetni. Az állam és a Wallenbergek közötti összefonódásokat talán az érzékelteti a legjobban, hogy a két partner képviselője számos Investor-cégben egymás mellett ül fő tulajdonosként. "Az Investor úgy viselkedik, mintha kormányintézmény lenne" - idéz egy bankárvéleményt a már említett Financial Times-elemzés, arra utalva, hogy a társaság időnként nem tudja, melyik ujjába harapjon: az állam vagy a részvényesek érdekeit tartsa előbbre valónak.
HEIMER GYÖRGY
