Első fokon elutasította a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a Pepszolg Kft. keresetét, amely egyetemlegesen 100 ezer forint nem vagyoni kár megállapítását kérte a per alpereseitől, a Legfelsőbb Bíróságtól, a Fővárosi Bíróságtól, a Fővárosi és a Szegedi Ítélőtáblától. A szövevényes ügy 1993-ban indult, amikor a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a Pepszolg társasági szerződését, bár a cég 50 százalékát birtokló és az érvénytelenség kimondását kérő Pesterzsébeti Papírgyár leányvállalatát a döntés időpontjában már törölték a cégjegyzékből. A cég másik felét birtokló négy magánszemély nem akarta a Papíripari Vállalat által apportált vagyont "kiadni" a privatizáció alatt álló leányvállalati jogutódnak, ennek ellenére az egykori állami tulajdon papíron már többször gazdát cserélt (HVG, 2005. január 8.). A perbe fogott bíróságok eleve vitatták, hogy kártérítési felelősséggel tartoznának eljárásukért és döntéseikért. Orosz Árpád, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban is tag bíró szerint nincs ok-okozati kapcsolat a Pepszolg kára és a "bíróságok némelyikének" jogsértése között, a bíróságoknak nem róható fel például, hogy nem győződtek meg a peres felek kilétéről és a képviselők megbízásának szabályosságáról. Lomnici Zoltán legfelsőbb bíró - ő a per idején felbukkant a kecskeméti bírósági épületében - parlamenti beszámolója szerint 2003-ban mindössze hét ügyben ítéltek meg bíróságok elleni perekben kártérítést, 6,5 milliós értékben, miközben közel ötszáz per indult 108 milliárd értékben.