Hajszállal csúszott le regény kategóriában az első helyről (vagy ha úgy tetszik: az előkelő második helyezést szerezte meg) a hangoskönyvek idei amerikai seregszemléjén Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című műve. A The Audies néven futó - az Oscar- és a Grammy-díjak kiosztójához hasonló fényűzéssel megrendezett - washingtoni gálán a Vendégjáték Bolzanóban hangzó változatát a nálunk teljesen ismeretlen (29 éves) Kalisha Buckhanon amerikai szerzőnő egyik regénye előzte meg. Az év hangoskönyve fődíjat egyébként Douglas Adams - a mozikban nemrég kasszasikert aratott - műve, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerezte meg az idei hangoskönyvfiesztán.

Hallgatnivaló olvasnivalók

Érdekli milyen hangoskönyvek jelentek meg nálunk az elmúlt években? Kattintson ide!

A 28 kategóriában - egyebek mellett klasszikus művek, novellaválogatások vagy több hangot szerepeltető adaptációk körében - győztest hirdető gála enyhén szólva nem mindenben felel meg a független megméretés feltételeinek. Az indulókat ugyanis kizárólag a kiadókat képviselő döntnökök bírálják el, akik sajátos önértékelésükbe nem vonnak be tőlük független kritikusokat - árulta el a HVG-nek Shawn Taylor Zelman, az Amerikai Hangoskönyvkiadók Szövetségének kommunikációs igazgatója.

A műfaj népszerűsége amúgy nem új keletű Amerikában: 1952-ben Dylan Thomas walesi származású költőnek a New York-i Steinway Hallban rögzített versfelolvasásának sikere óta jegyzik a hangoskönyveket. Ebben nyilván szerepet játszott a szuggesztív előadásmódjáról ismert, masszív alkoholizmusa következtében 39 évesen elhunyt főszereplő színes egyénisége, aki - miután Londonban nem tudott beilleszkedni az irodalmi körökbe - Európában és az Egyesült Államokban felolvasásokat tartva szerzett magának nevet. A József Attiláéra emlékeztető látomásos, képekben gazdag költészete miatt is szívesen szerepeltetett Thomas hangoskönyv-történeti produkciójának magyar vonatkozása is volt: a felvételt Bartók Béla kisebbik fia, Péter hangmérnökként jegyezte.

Kérdés, hogy a Dylan Thomas-féle költői öninterpretációknak mennyire van létjogosultságuk manapság. Néhány évtizede még Magyarországon is rendszeres volt, hogy költők - Nagy Lászlótól Pilinszky Jánoson át Weöres Sándorig - bakelitra vagy szalagra mondták verseiket. Ma viszont - ha egyáltalán felbukkan egy-egy vers-hangoskönyv - leginkább neves színészek adják elő a költeményeket, azok közül is csak a klasszikusokat. A The Audies kategóriái között nem is szerepel vers. De a prózai művek "hangosítására" is csak ritkán kérik fel manapság a szerzőket (igaz, az idei könyvhétre a Magyar Rádió leporolta néhány archív kincsét, és mások mellett Konrád Györggyel, Sütő Andrással rögzített felvételeit dobta piacra). Ha mégis, akkor - mint az Esterházy Péter Egy nő című kisregényéből tavaly készült hangoskönyv esetében - rendezőt is bevonnak, hogy az író, ideális esetben, mintegy színésszé válva elhitesse, a gondolatok ott és akkor születnek meg. A produkció így bensőséges és élő lesz, a felolvasás játékká válik - állítja a rendező, Magos György.

Igencsak megoszlanak a vélemények azonban ez utóbbi szempont kapcsán. Nem véletlen, hiszen míg az USA-ban mindig is a nagyközönség számára készültek a felvételek, Magyarországon a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangoskönyvtára a legnagyobb ilyen jellegű, 1961 óta - kizárólag látássérültek részére - gyarapított gyűjtemény. Az itt készített és tárolt szalagok viszont az olvasáshoz mint szellemi tevékenységhez közeli élményt kívánnak nyújtani - hívja fel a figyelmet Parai Sándor, a hangoskönyvtár stúdióvezetője. Ezért kérik felolvasóikat, hogy a mű tolmácsolása közben tartózkodjanak az érzelemnyilvánítástól - még akkor is, ha előadóművészek. Egyes epikus művek befogadása az ilyen interpretációkhoz nem szokott hallgatóktól komoly szellemi erőfeszítést követel, verseket pedig alig találni, mert azok olvasását inkább Braille-írásos formában ajánlják. Thomas Mann A varázshegy című regényének hangoskönyvtári változata például - amatőr előadó tolmácsolásában - leginkább vontatott irodalomórai felolvasások emlékét idézi. Ugyanakkor a művek felolvastatása mellett nyomós érvek szólnak: Tolsztoj Háború és békéjének Braille-írásos változata 58 kötet és fél mázsa.

A könyvesbolti forgalomba kerülő modern hangoskönyvek egészen más célt szolgálnak, hiszen - mint azt Földes László, a Kossuth Kiadó munkatársa elmondta - lényegük, hogy népszerű színészek hangján szólaltassanak meg jól bevált műveket. Az Amerikai Hangoskönyv-kiadók Szövetségének minapi felmérése szerint a hangzó irodalmat leginkább a nagyvárosi ingázók és a sokat autózók kedvelik, de sokan szívesen hallgatják rutinelfoglaltságaik - testedzés vagy kutyasétáltatás - közben. Nem véletlen, hogy Magyarországon is erre gyúrnak a kiadók, a Márai-kötetek, Rejtő-regények mellett például Bridget Jones naplóját is hangosítva.

A siker azonban a gyakorlott színészek közreműködése esetén sem garantált. Csukás István örökzöldjének, a Pom Pom meséinek hallgatása csalódást okozhat azoknak, akik az egykori rajzfilmváltozatban Petrik József, Csákányi László, Gálvölgyi János hangja által megszerettetett figurákkal remélnek újbóli találkozást. Az új felvételen ugyanis kizárólag Rudolf Péter (más kiadványok esetében garanciának bizonyult) hangja igyekszik felidézni Picúrtól Gombóc Artúron át Festéktüsszentő Hapci Benőig mindenkit.

De más aggályok is felmerülhetnek népszerű művek feldolgozása kapcsán. A tavalyi Nagy Könyv játék után szinte azonnal elkészítették a győztes Egri csillagok hangoskönyv-változatát, jóllehet az elsőként felkért rendező, Egressy Zoltán drámaíró visszautasította a munkát. Szerinte a regény meghaladja azt a hosszúságot, ami egy-két megszakítással végighallgatható - a felolvasás 21 órányi hanganyagot tesz ki. Többek szerint pedig el kell gondolkodni azon, vajon olvasnak-e majd ezek után a fiatalok kötelező olvasmányokat.

A dialógusok jelenthetik a prózai művek átültetésének másik nehézségét - teszi hozzá Péterfi Rita, az Országos Széchényi Könyvtár olvasásszociológusa. Míg olvasásban - a gondolatjelek segítségével - nem okoz gondot a párbeszéd szereplőinek nyomon követése, az "egyhangú" felvételek e szempontból feladhatják a leckét. Magos elismeri: előfordul, hogy a párbeszédes részeknél egy-egy betoldott félmondattal segítik a megértést. Parai Sándor viszont az írott szöveghez ragaszkodó átültetés fontosságát hangsúlyozza, mondván: felvételeikkel a hallgató osztatlan figyelmére számítanak. Mindenesetre tény, hogy a leíró, filozofikus jellegű művek hangoskönyvvé alakítása hálásabb feladat. Ez is magyarázhatja, hogy Márai Szindbád hazamegy című Krúdy-imitációjának hangzó változata Mácsai Pállal olyan jól sikerült, hogy szakértők szerint krúdysabb, mint egy eredeti Krúdy.

A piacon lévő hangoskönyvek mintegy háromnegyedét egyébként férfiak interpretálták. A megkérdezett szakértők szerint nem arról van szó, hogy az öblös, mélyebb fekvésű férfihangokat kellemesebb hallgatni, hanem maga az irodalom maszkulin jellegű - hiszen a szerzők nagy többsége még ma is az erősebb nemhez tartozik.

Mindezek után az sem meglepő, hogy a jó hangoskönyvről a vak olvasóknak a véleménye sem cseng egybe. Ha valaki sok Braille-írásos könyvet olvasott - mondja például Rácz Mariann, látásában fogyatékos angoltanár -, annak a felvételek nem helyettesítik az olvasást, neki éppúgy hangzó élményt jelentenek, mint a látóknak. Ezért számára a hangzó irodalom csak akkor érdekes, ha a felolvasó egyéniségével, játékával teszi egyedivé az élményt. Matatek Judit, Tímár Péter Vakvagányok című filmjének hősnője számára viszont a művek hallgatása közben nem szempont a színészi játék, sőt - mint mondja - inkább legyen visszafogott az előadó, mint hogy túljátssza szerepét. A vakok hangoskönyvtárában található felvételek közül kedvenc felolvasóként ugyanakkor mindketten Bodor Tibor színművészt emelik ki. Ami magyarázhatja, hogy bár a hangoskönyvtár vezetői az érzelemmentes előadásmód mellett törnek lándzsát, a felvett művek 40 százalékát mégis gyakorlott előadóművészekkel tolmácsoltatták.

BALÁZS ZSUZSANNA