HVG

A legnagyobb hazai kisebbség helyzetét alapvetően a szegregációs tendenciák látszanak meghatározni: a Magyar Tudományos Akadémia kutatói egyenesen azt állítják, hogy 1993-ban a roma családoknak 30, egy évtizeddel később viszont már 72 százaléka élt túlnyomórészt vagy kizárólag cigányok lakta környezetben.

A legnevesebb hazai cigánykutató, Kemény István és munkatársainak adatai szerint a cigányság egyre inkább felhúzódik az északkeleti hegyvidékre: 1971-ben még csak minden ötödik (65 ezer fő), 2003-ban viszont már minden harmadik roma (183 ezer fő) Borsod, Heves és Nógrád megyében élt. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 76 településének a felében a cigányság aránya például már az 1990-es évek elején meghaladta a 20, kilenc településen pedig az 50 százalékot.

Tömegesen szorultak ki a romák a rendszerváltás után a munkaerőpiacról is: 1987-ben a cigány férfiaknak még 74, 1993-ban már csak 29 százaléka rendelkezett állandó munkahellyel; a nőknél 49-ről 16 százalékra csökkent a foglalkoztatottság. A munkaerő-piaci helyzet a cigány népesség körében az 1997-ben kezdődött gazdasági fellendülés után sem javult - állapítják meg a kutatók -, ellenkezőleg, 1993 és 2003 között 1-1 százalékponttal még tovább mérséklődött az állandó munkával rendelkezők számaránya.

Az egzisztenciális helyzet romlását a roma önazonosságtudat erősödése kíséri, míg 1990-ben a környezetük által cigánynak tekintett személyek 32 százaléka (143 ezer ember) vallotta magát cigány nemzetiségűnek, addig a legutóbbi (2001-es) népszámlálás idején ez a szám 33-34 százalékra, azaz 190 ezer főre emelkedett.

A cigányság lélekszámát a 2003-as reprezentatív felmérés alapján Keményék 570-600 ezer főre teszik, vagyis 1971-ben az össznépességnek 3, 1993-ban 5, tíz évvel később 6 százaléka volt roma származású.

HVG