Szerelem közeli rokonok között
Egy német testvérpár vérfertőző kapcsolata és a nyomában fellángolt vita ismét reflektorfénybe állította e tabujelenséget, amelynek kialakulásáról egyre többet sejtenek a tudósok.
Leia és Luke Skywalker. Mágnes egy pólussal |
A jogászcsoport egy manapság divatos érvkészlettel operál, azt állítva, hogy az ominózus törvény az állampolgárok alapvető személyiségi jogai közé tartozó szexuális önrendelkezés jogát csorbítja. A jóval népesebb ellentábor viszont elsősorban orvosi szempontokat hangoztat, mondván, hogy az ilyen viszonyból származó utódok között sok szenved örökletes kórban (Stübingék két gyermeke is beteg).
Az eset kapcsán ugyanakkor többen is felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy a testvérpár kicsi korától kezdve külön cseperedett fel. Patrickot édesanyja születése után örökbe adta, s a fiú csak 20 évesen találkozott először húgával, Susan Karolewskivel - kapcsolatuk azóta tart.
Nem először fordul elő, hogy a külön nevelkedett fivérek és nővérek, felnőttkorukban megismerkedve egymással - akár tudatában vannak a rokoni szálaknak találkozásuk pillanatában, akár nem -, heves érzelmeket táplálnak egymás iránt. Brit és amerikai gyámügyi intézmények az ilyesfajta találkozások felénél regisztrálták ezt az akaratlan, az érintetteket (és családjaikat) rendszerint komoly krízisbe sodró jelenséget. Magyarországon már korán feltűnt a kutatóknak, hogy a közös gyerekszoba hiányának nagy jelentősége lehet e kérdésben: Darányi Gyula orvosprofesszor ikrekről szóló, az 1930-as években megjelent könyvében egy ikerpárról és egészséges leányukról írva kiemelte, hogy a testvérek menhelyeken, külön-külön nőttek fel.
"Nem tehetek arról, hogy külön nevelkedtem a húgomtól" - mentegetőzött s méltatlankodott egyszerre az egyik, testvérszerelmesek számára létrehozott önsegítő weboldalon egy Cap néven bejelentkezett amerikai mérnök, célozva arra, hogy ezért nem is szeretheti őt testvéreként. Cap és mások - köztük a portál létrehozója, a témában érintettként könyvet is kiadó amerikai Barbara Gonyo - most abban reménykednek, hogy a német testvérpár esetlegesen törvénymódosítással végződő ügye jogi láncreakciót indíthat be, és kapcsolatukkal nekik sem kellene a börtönt kockáztatniuk.
A felnőttkorban megismerkedő és szenvedélyes viszonyba bonyolódó testvérek eseteire tudósok is felfigyeltek már, s a szakirodalomba adoptálták is a - vérfertőzés és incesztus szavaknál "politikailag korrektebbnek" tűnő - Barbara Gonyo által kreált fogalmat: a genetikai szexuális vonzódást (angolul: genetic sexual attraction). E jelenséget az egyéb szerelmi vonzódásoktól eltérő elemek keltik életre - figyelte meg Maurice Greenberg londoni pszichiáter, aki negyven vérfertőzéses esetet (köztük szülő és kiskorában örökbe adott gyermeke közt ébredő vágyat) vizsgált 1995-ben. A tabuval egy ideig küszködő, ám a vággyal szemben végül alulmaradó résztvevők többnyire arról számoltak be, hogy a másik legnagyobb vonzereje a hozzájuk való elképesztő külső-belső hasonlatosságban rejlett, és azt a sosem tapasztalt érzést keltette bennük, mintha "először néztem volna tükörbe".
"Bár a szexuális együttlétet háromszor olyan intenzívnek élem meg, mint egy normális kapcsolatban, ezt szerintem a szextől független tényezők okozzák. Az igencsak felfokozott érzelmek annak köszönhetőek, hogy újra együtt vagyunk, hogy egyek vagyunk végre. Mint mondják, a vér a legerősebb kötelék" - mondta a HVG-nek a 26 éves skót David, aki családjával is szembeszegülve hónapok óta folytat viszonyt 21 éves házas húgával, akivel nemrég találkozott életében először.
A tudósoknak vannak további elképzeléseik is a tabunak tartott kapcsolat eredetéről. "Ezeknél a testvéreknél nem alakult ki, s az egymástól külön töltött gyermekkor miatt nem is alakulhatott ki a vérfertőzés elkerülésére irányuló bevésődés, a családtagokkal szembeni szexuális averzió" - magyarázza Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem pszichológiaprofesszora, hangsúlyozva azonban, hogy a jelenség részleteinek feltárásával még adós a tudomány. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja a 20. század elején feltételezte, hogy azok lesznek vérfertőzők, akik gyermekkori pszichoszexuális fejlődésük során nem fojtják el családtagjaik iránti - akkor még természetesnek tekintett - nemi vágyukat. Ezt ma már sokan meghaladottnak tartják, és a kutatók többsége Edvard Westermarck finn antropológus-szociológussal ért egyet, aki az 1910-es években végzett vizsgálatai alapján úgy vélte, a szükséges szexuális averzió azokban alakul ki, akik gyerekkorukban ugyanabban a családban, közösségben nőnek fel. Az életük első hat-nyolc évében tapasztalt tartós és bensőséges kapcsolatok ugyanis olyan érzelmeket, testi reakciókat váltanak ki belőlük, amelyek később rokonaik iránti szexuális elutasítássá válnak. Így például - mutatott rá az említett Greenberg - velük együtt felnövő közeli rokonaik illatát nem találják szexuálisan csábítónak.
Az utóbb Westermarck-hatásnak elnevezett jelenséget több helyütt is vizsgálták, így az 1950-es évektől például az izraeli kibucokban. Ott a szinte családtagokként felnövekvő, ám rokonságban nem álló fiúk és lányok - szüleik legnagyobb sajnálatára - felnőttkorukban nem akartak összeházasodni. Ugyanígy szexuális közömbösséget tapasztalt Arthur Wolf amerikai antropológus az 1970-es években azoknál a tajvani családoknál, ahol a szülők lányukat röviddel születése után a kiválasztott vőlegény családjához költöztették, s a jegyespár együtt nevelkedett. Wolf a kialakult Westermarck-hatással magyarázta az eredetileg vagyonegyesítési célból összeköltöztetett párok egymás iránti érzéki közönyét, akiknek egyébként - ha összeházasodtak is - 30-40 százalékkal kevesebb gyermekük született, mint más tajvani családokban, a válások viszont háromszor gyakoribbak voltak. A tudósok szerint a pszichoszexuális fejlődés fontos fázisában az olyan intim pillanatok lehetnek sorsdöntőek, mint az egy kádban való fürdés, a testvér meztelen testének látványa. Arról ugyanakkor a kutatók még keveset tudnak, hogy a testi érintkezés milyen minimuma (és milyen egyéb tényezők) szükségesek ahhoz, hogy ez az averzió kialakuljon. Így azt sem tudják, miért ébredhet olyan testvérek között is nemi vágy, akik egy családban cseperedtek fel - teszi hozzá Bereczkei.
A gyerekkori bevésődési folyamat egyébként evolúciós szempontból is igen fontos. A vérfertőző kapcsolatból születetteknél "háromszor gyakoribb a légző- és emésztőrendszert megtámadó cisztás fibrózis, mint a teljes populációban. Szintén az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő az olyan rendellenességek, mint az ajak- és szájpadhasadék, a csípőficam, az értelmi fogyatékosság és a skizofrénia" - sorolja Métneki Júlia, az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ humángenetikusa. Vérrokonság esetén megnő a valószínűsége annak, hogy a szülőkben meglévő betegségokozó gén gyermekükben is megjelenik. Az öröklődő kórok egy része ugyanis az úgynevezett lappangó, hibás génekhez kötődik, amit normál esetben a génpár másik tagja ellensúlyoz. Ha azonban az is ugyanúgy hibás, nincs, ami kivédje a káros hatást. Két gyermeke betegségei miatt Patrick Stübing nemrég sterilizáltatta is magát.
Bár a szakirodalom szerint 50 százalék az esélye, hogy egy ilyen viszonyból születő utód egészséges lesz, a szakértők szerint jelenleg nemigen van lehetőség arra, hogy a gyermekre vágyó testvérpárok genetikusok segítségével kiszűrjék az esetleges betegségeket. Már csak azért sem, mert az ilyen pároknál legtöbbször semmilyen terhelő genetikai előzmény nem figyelhető meg.
SINDELYES DÓRA
