Az említett papa és a német-orosz tanárnő mama mindenesetre megértő engedékenységgel vette tudomásul a sikertelen felvételit a pécsi esztétika szakon, illetve a pesti Arany János Gyermekszínházban abszolvált egyéves mindenességét, majd jóleső meglepődöttséggel a hirtelen döntéssel elhatározott és már elsőre sikeres felvételt a színművészetire. Az ifjú Mundruczó még évekig ígéretes színésznek képződik, ám már az első sikerek ellenére is úgy érzi, "nem annyira voltam biztos abban, hogy én ezt akarom csinálni". Csakhogy színházrendezői ambícióit nem igazolják vissza a felvételiztetők. Nem így a filmrendezői szakon, ahol 1998-ban befogadják. A szakmával való egymásra találás bizonyítéka az elsőévesen forgatott Nincsen nekem vágyam semmi, amellyel 2000-ben nyomban elnyeri a Magyar Filmszemle legjobb első filmnek járó díját. Még mindig tanul, amikor jön a nemzetközi siker is: a Szép napokkal 2002-ben Locarnóban övé lesz az Ezüst Leopárd. Rá egy évre már Balázs Béla-díjas és az Európai Filmakadémia tagja. További figyelmet kelt a Cannes-ba elvitt különleges műfajú Johanna, egy filmopera. Az idén új filmje, a Delta nagy konszenzussal utasította maga mögé a filmszemle aktuális mezőnyét. Azért a színházhoz sem hűtlen: rendezett az Alföldi Róbert-féle Bárkában és a Schilling Árpád vezette Krétakörben.

"Hetente néhányszor úszni indulok, ez nem sport, az életben maradásért teszem. Igazi szenvedélyem azonban a Forma-1, nagyon felizgat, és én mindig a finneknek drukkolok" - enged bepillantást a filmen kívüli perceibe a nyilvánosság előtt ritkábban szereplő rendező, aki szociológus feleségével és két aprócska gyerekével egy pesti lakásban él.

- Mit csinált a filmverseny napjaiban? Elvonult, vagy pedig nézte a többiek munkáit, miközben dolgozott önben a "belső zsűri"?

- Szerencsére sok filmet már előtte bemutattak a mozikban, én pedig úgy vagyok vele, hogy követem a szép szerb példát, azaz a hazai gyártású filmeket mindig megnézem. Pár film így is kimaradt, mert egy filmszemlén dokumentum- és rövidfilmet kell nézni, a többi ugyanis előbb-utóbb úgyis megjelenik a mozikban, ezeket viszont ki tudja, mikor és hol lehet elcsípni.

- Mit értsünk a "szerb példán"? Afféle belső kötelezettségként nézi a hazai kollégák filmjeit, függetlenül azok milyenségétől?

- A szerb filmeket, legyenek bármilyenek is, megnézik a szerbek. Ahogy a németek a német filmeket. Szóval szerintem az egészséges patriotizmusnak ott kell kezdődnie, amikor a saját filmjeinket igenis megnézzük. Szomorú, de a magyar filmekre nem járnak a magyar emberek.

- Volt ez másként is, de most aligha lenne elég időnk átbeszélni, hogy a néző mennyiben felelős a változásért. Jobban érdekel a szemlén első filmjével debütáló, ám a színházi világban már főtényezőként működő Alföldi Róbert hívása a rövidesen általa igazgatandó Nemzetibe...

- Alföldi nemcsak színházi ember, hanem közszereplő is, akit kedvelnek, és szerintem fontos, hogy egy közszereplő álljon a Nemzeti élén. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a Nemzeti Színház ebben az országban - de tulajdonképpen a legtöbb helyen - egy nagy csapda. A mindenkori Nemzeti Színháznak ugyanis hivatalos funkciót kell teljesítenie, ami azonban az esetek többségében távol áll a kortárs művészetek progresszivitásától.

- Önnél vajon mennyire játszik szerepet az elődök hagyománya? Vagy kizárólag belülről, saját fantáziájából építkezik?

- Szerintem igenis van magyar filmes nyelv. Egy Tarr-snitt elképzelhetetlen jancsói tapasztalat nélkül, ahogy elképzelhetetlen egy Jancsó-snitt is szőtsi vagy Fejős Pál-i tapasztalatok nélkül... Butaság volna ennek ellene menni, hogy akkor nosza, csináljunk most egy "norvég filmet". Ami meg az én filmemet illeti: igen, ez magyar film, felismerhetően magyar alkotás.

- Furcsa történet keringett önről a szemle napjaiban, állítólag a sajtóvetítésen szólt az ajtóban, nehogy beengedjék a későn jövőket...

- Ösztönös védekezés volt. Nem értem, miért kell beengedni azt, aki fél óra késéssel jön, ráadásul kritikus, akinek az a feladata, hogy ítéljen. Hiába igaz, hogy ez az elfogadott gyakorlat.

- Máris túl sokat beszéltünk egy ilyen másodlagos fontosságú momentumról. Az sokkal érdekesebb, hogy annak idején jól átverte a színészképző felvételiztetőit, hiszen utóbb ön állapította meg magáról, hogy nem is igazi színészi alkat. Tudta ezt azonnal, és az egész csupán az önépítés része volt?

- Az elején még nagyon akartam, de aztán idővel már lehet, hogy elbizonytalanodtam, nekem való-e a színészi pálya. Valójában konkrét félelmet soha nem éreztem. De az is igaz, hogy nem izgatott, tapsol-e nekem a közönség, vagy sem. Mindeközben nem a sikertelenség hajtott más irányba. Egy ízig-vérig színészt igazából a csodálatos örök gyermeki lét jellemez, és én nem akartam gyerek maradni.

- És a szülei mit szóltak, hogy mi lett a gyerekből?

- Otthon szabadságot kaptam, hogy találjam meg magam. Abból sem volt nagy zrí, hogy nem vettek fel a pécsi egyetemre. Apám meg erősen elcsodálkozott, amikor bekerültem a színész szakra: "Fiam, mi történt veled?"

- Egy percig sem volt bizonytalan a színészettől való elfordulásának helyességét illetően?

- A felvételire egy rövid ötperces filmet kellett produkálnom, amit egyetlen éjszaka le is forgattunk a Keleti pályaudvaron. Eközben éreztem először, hogy igen, ez én vagyok, tetőtől talpig. Csak azon csodálkoztam, vajon miért nem tudtam ezt addig...

- Láthatóan ragaszkodik legközvetlenebb munkatársaihoz, akik között sok a nő.

- Ezek elsősorban munkakapcsolatok, de persze barátságok is. Érzékenységük nem szentimentális, ami jó hatással van rám és a készülő filmekre is. Vikivel - Petrányi Viktóriával - együtt kezdtük a pályát, azóta szinte szimbiózisban vagyunk. Bíró Yvette az évek során vitapartnerből alkotótárssá vált, Tóth Orsi állandó színésznőm.

- És a felesége? Hogyhogy nem szakmabeli? Szándékosan?

- Az ember szerelmes lesz valakibe, akit utána elvesz, és ez velem is így történt.

- Tipikus rendező, de vajon mennyire tud tipikus apa is lenni? Beleszól a gyereknevelésbe?

- Persze, de a rendezésben vannak bizony durva időszakok, amikor kevesebbet tudok velük lenni. Úgy vagyok ezzel, mint a parasztember, aki aratáskor sokkal kevesebbet van a családjával... Szerencsére a feleségem tudta, hogy kihez megy hozzá.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN