Egy hetvenkedő katonának köszönheti a rendőrség az első információt, amely segített fölgöngyölíteni a romák elleni sorozatgyilkosságot, legalábbis elvezetett az első gyanúsítottak elfogásához. A HVG értesülései szerint idén márciusban egy egri szórakozóhelyen kottyintotta el magát egy már leszerelt szerződéses honvéd, hogy tudja, kik azok, akik „ölik a cigányokat”. Ekkor még a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) sem volt biztos abban, hogy egyértelműen rasszista motivációjú gyilkosságsorozatról van-e szó. A tarnabodi támadás gyanújával például alvilági kötődésű cigányokat tartottak előzetesben, őket nemrégiben engedték szabadon. Az egri obsitos mindenesetre magabiztosnak tűnt, amikor alkalmi ivócimboráinak kijelentette, hogy egy Balkánon szolgált honvéd, illetve az ő társasága vette kezébe az „igazságosztást”.

A füles eljutott az NNI egyik informátorához, aki továbbította azt a nyomozóhivatalnak. Mindez még az egy áldozatot követelő tiszalöki támadást, illetve a kislétai kettős gyilkosságot megelőzően történt. Az NNI ekkor adatokat kért a Katonai Biztonsági Hivataltól (KBH) arról, kik teljesítettek szolgálatot 2004–2006 között Koszovóban, majd miután állítólag honvédségi berkekben emlékeztették a nyomozókat, hogy a bosznia-hercegovinai misszió is „balkáninak” számít, ez utóbbiról is. A megküldött több mint 600 név nem vitte előre az ügyet, a ténylegesen Koszovóban szolgált egyik jelenlegi gyanúsított, Csontos István ugyanis 2007–2008 között sofőrködött a békefenntartóknál. Rá vonatkozó kérelmet csak június 30-án kapott a KBH – egy tucatnyi nevet tartalmazó „csomag” részeként. Az ekkor már leszerelt fiatalember fennakadt ugyanis egy közúti ellenőrzésen, ahol – állítólag külső személyiségjegyei alapján – gyanúsnak ítéltetett. Tehát ez is az augusztus 3-án hajnalban elkövetett kislétai merénylet előtt történt.

Ezeket a részleteket is elemzi majd az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának háromfős – Demeter Ervin (Fidesz), Gulyás József (SZDSZ) és Tóth Károly (MSZP) képviselőkből álló – tényfeltáró munkacsoportja. Célja, hogy megtudja, van-e érdemi együttműködés a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség között, illetve követtek-e el szakmai hibát a szolgálatok a sorozatgyilkosság felderítésével kapcsolatban. A munkacsoport lapzártánk után ül össze először, úgy tudni, kezdetben ügyiratokat tanulmányoznak, de a későbbiekben terveznek helyszíni szemlét is. Kivonulnak például kutakodni a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) Hajdú-Bihar megyei kirendeltségére is.

A hajdúsági kirendeltségen történtek miatt vált egyébként szükségessé a parlamenti vizsgálat. Emlékezetes, máig ismeretlen forrásból felkerült az internetre, hogy az ügy hajdúsági előadója korábban figyelte a most főgyanúsítottként kezelt testvérpár fiatalabb tagját, Kiss Istvánt, egészen addig, amíg az fegyverkezni nem kezdett. Az NBH-központ jogászai azonban ellenezték, hogy továbbítsák a bíróságnak a telefonlehallgatás meghosszabbítására vonatkozó kérelmet (HVG, 2009. szeptember 19.). Bárki tette is fel a világhálóra a történetet, nyilvánvaló, hogy bennfentes volt – ezt a Ficsor Ádám korábbi titokminiszter által a T. Ház szakbizottságának írt jelentés sem cáfolja.

Nemzetbiztonsági berkekben ugyanakkor azt is tudni vélik, hogy a viszony a központ és a hajdúságiak között már hónapokkal előbb megromlott. Mégpedig azért, mert Laborc Sándor, az NBH korábbi főigazgatója környezetében az volt a benyomás, hogy az akkori megyei kirendeltségvezető túlzottan bizalmas viszonyt ápol a megyeszékhely Debrecen fideszes polgármesterével, Kósa Lajossal. Forrásaink eltérően értékelték ennek az aggodalomnak a megalapozottságát. Akadnak, akik szerint „Laborcék” egyenesen paranoiások voltak, hiszen teljesen rendben lévő, hogy egy államigazgatási vezető kapcsolatot tart fenn az érintett régió fő közszereplőivel. Mások viszont úgy ítélték meg, hogy a kirendeltségvezetőt méltán szorították ki a pozíciójából alig több mint egy évvel ezelőtt. Akárhogyan is, a váltás a jelek szerint nem szolgálta a zökkenőmentes ügyvitelt.

A HVG értesülései szerint időközben kiderült az is, hogy a Kiss testvérpár idősebbik tagja, a sajtóban csak békés egykori rockerként emlegetett hangtechnikus, Kiss Árpád szintén alapos fegyverhasználati ismeretekkel volt felvértezve. Ő ugyanis a nyolcvanas évek végén az ekkor még a belügyhöz tartozó határőrségnél szolgált mint „határvadász beavatkozó”, afféle határőr kommandós. Vagyis katonai ismeretei alighanem alaposabbak voltak, mint a sajtóhírekben honvédségi kapcsolatként emlegetett Csontoséi. Mindez azért lehet fontos, mert a nyomozást segítő szakértőknek állítólag már az első esetek után szemet szúrt például, hogy a tettesek földből építettek álcázott sáncot, és így figyelték meg a későbbi tetthelyeket. A DNS-minták tanúsága szerint Kiss Árpád három helyszínen bizonyosan járt.

A polgári és a katonai titkosszolgálatok egymásra mutogatása közben a rendőrség sikertörténetként éli meg a bűnügy felderítését. Bencze József országos főkapitány például a múlt héten az ATV-nek nyilatkozva megelőlegezte a hét végére elkészült szakvélemények számukra pozitív eredményét. Úgy tudni, a nyomozók vádjavaslattal hamarosan le is zárnák az ügyet, bár a gyanúsítottak tagadnak vagy hallgatnak. A rendőrök szerint elegendő a muníciójuk, és úgy ítélik meg, nem áll finanszírozó-felbujtó a vélelmezett tettesek mögött, legfeljebb bűnsegédek akadhatnak még fenn a rostán. A fegyvereket például a biztonsági őrként dolgozó fiatalemberek maguk is beszerezhették, az arzenál ugyanis abból való, amit egy környékbeli vadásztól raboltak el másfél évvel ezelőtt, a lopott fegyver ára pedig meglehetősen alacsony a feketepiacon.

RÁDI ANTÓNIA