„Jó kiállású, köztiszteletnek örvendő, nagy tekintélyű ember, aki ismeri a lokális problémákat, képes mozgósításra és konfliktuskezelésre. Feladata sokkal inkább a bűn megelőzése, mint üldözése” – így vázolta fel vízióját a városi seriffről Tóth József, Polgár szocialista polgármestere. Eszerint az új közhivatalnok kapocsszerepet töltene be a lakosság és a rendvédelem hivatalos letéteményesei között, a rendőrségtől kezdve a polgárőrségen és a közterület-felügyeleten át a mezőőrökig. A seriffet a lakosság vagy a képviselő-testület választaná, és a jegyzőnek lenne felelős.
Az ötlet alapjául az amerikai seriffrendszer mellett a svéd példa szolgált. A skandináv országban az önkormányzatok gyakran foglalkoztatnak ugyanis nyugdíjas rendőrt mint tanácsadót, hogy segítse a teljes intézkedési jogosultsággal rendelkező, de gyakran még fiatal helyi őrsparancsnok munkáját. A seriff kifejezés egyébként az angolszász jogrendszerű országokban – Kanadától Indián át Ausztráliáig – igencsak elterjedt, ám az amerikaitól eltérően nem az önkormányzati egyenruhásokat vezető helyi-megyei rendőrfőnököt jelenti, hanem gyakran mindenféle jogkör nélküli ceremoniális posztot. Polgáron a titulus hivatalosan „önkormányzati rendbiztos” vagy „közbiztonsági megbízott” lenne, ám ha már most így neveznék, akkor a téma érdektelenségbe fulladna, indokolta a seriff kifejezés használatát a polgármester.
Polgáron jelenleg 13 fős rendőrőrs, 42 polgárőr és 3 közmunkában alkalmazott közterület-felügyelő vigyáz a rendre. Bár ezek az emberek és szervezetek egyenként kiváló munkát végeznek, valami mégis hibádzik – magyarázta Tóth. Nagyjából mindenki tudja például, hogy ki az uzsorás, vagy hol vásárolják fel a lopott fémet, az emberek félelemből és bizalmatlanságból mégis hallgatnak, ezért van szükség valakire, akinek megnyílhatnak – fejtegette. Polgár – amely a Hajdúnánási Rendőrkapitánysághoz tartozik – a statisztikák szerint alacsony bűnügyi fertőzöttségű település (HVG, 2009. szeptember 9.), ám a mutatók az utóbbi években romlottak. Tóth szerint ezek az adatok félrevezetőek, mert mint a seriffrendszerről írt koncepciójában megfogalmazza, „a sértettek gyakorta panaszkodnak, hogy a rendőrök inkább lebeszélik őket a feljelentésről, vagy esetenként látszatintézkedéssel tudják le a panaszost, mintsem ténylegesen intézkednének”.
A marketingstratégia mindenesetre abból a szempontból sikeresnek bizonyult, hogy hírértéket adott a kezdeményezésnek, a HVG tudósítója azonban úgy tapasztalta, hogy eredeti célját tekintve mégis visszafelé sült el. A megkérdezett helyiek döntő többsége képtelen elvonatkoztatni a westernfilmek csillagos kalapban, oldalán pisztollyal vágtató lovas hőseitől, és így nehezükre esik komolyan venni a városvezető találmányát, akinek a pártja egyébként felkarolta a településőrségek ötletét (HVG, 2009. július 25.). Azzal szinte mindenki egyetértett Polgáron, hogy valamit tenni kellene, a legtöbben azonban a rendőrség megerősítését tartanák üdvözítőnek, nem új önkormányzati hivatalnok alkalmazását.
„Chuck Norrist vagy Piedonét kellene kineveznie, ha egyetlen emberrel akarja megoldani a város összes problémáját Tóth József” – adta meg a seriffötletről tartott polgári lakossági fórum alaphangját egy nyugalmazott rendőr alezredes. Akadt olyan is, aki pikírten megjegyezte: a szigorú elvárásoknak kizárólag maga a polgármester felelhet meg. A kritikusok egyik vádja szerint Tóth egy ismerősének szeretne jól fizető pozíciót létrehozni, de akadtak olyanok is, akik szerint egyszerűen csak a tekintélyét és befolyását igyekszik növelni, akár a rendőrség rovására is.
OROSZ ZOLTÁN
