Az ikertornyok romjai között talált maradványokból ugyanis a DNS ujjlenyomat módszerével sikerült azonosítani megannyi áldozatot. Ez persze csak egy példa a számtalan közül, mely az 1954-es korszakos felfedezés hatásait ecseteli. És Watsonnál nemcsak hogy senki nem látja át jobban a genetika hallatlanul izgalmas történetét, de a megírásban is verhetetlen, amit a már 1968-ban készült (és magyarul 1972-ben lefordított) Kettős spirál című, világszerte bestsellerré vált könyve is bizonyított.

Mostani művét - ezt felfedezőtársának, az azóta elhunyt Francis Cricknek ajánlja - Watson a nagy esemény fél évszázados évfordulójára írta és tolla nyomán magától értetődően bomlik ki egy mindennapjaink részévé vált tudomány fejlődése. Ráadásul olyan magával ragadó stílusban, amelyre csak az igazán korszakos elmék képesek. Ahogy például az öröklődés tudományának kelet-európai fejlődését - s ezzel a mezőgazdaságtól az orvostudományig számos területet - hosszú időre visszavető, élet és halál felett uralkodó Liszenko szovjetunióbeli feltűnését és gyászos tündöklését leírja, bravúros kordokumentum. De a huszadik század megannyi ragyogó genetikusáról tartogat néhány olyan történetet, melyek tudománytörténeti érdekességükön túl emberközelbe hozzák a másnál tankönyvízű tényeket. Watson külön fejezetet szentel annak, hogyan fejtették meg az emberiség múltjának alapvető kérdéseit a genetika segítségével, milyen módon segíthetnek a gének a betegségek leküzdésében, vagy hogy mit várhatunk és mit nem a biotechnológiától. A génmódosított élelmiszerekről írottak egy nagy tudós mély bölcsességéről tanúskodnak.

Alapmű, forrásértékű illusztrációkkal. Ott a helye minden könyvespolcon. (HVG, 446 oldal, 8500 forint)

Kapcsolódó oldalak:
James D. Watson: DNS
Teljes cikk- Népszabadság, 2005. március 26.