A magyar hírszerzés, az Információs Hivatal egyik volt hírszerzője David J Doesser álnéven írta azt a regényt, amely A Very Important Message (Egy nagyon fontos üzenet) címmel jelent meg még két évvel ezelőtt angolul a londoni Athena Press kiadónál - derítette ki a hvg.hu. Jóllehet a kiadó is fikcióként kategorizálta, a közel hatszáz oldalas írás - megítélésünk szerint - valójában regénynek álcázott, valós eseményeken alapuló memoárnak is tekinthető.

A könyv borítóján mindössze annyit írnak Doesserről, hogy "a Vasfüggöny mögött született", házas, két gyermeke van és az Európai Unióban él. Egy weboldalon - ahol a könyv szinopszisát is közzétették - ennél valamivel többet megtudtunk róla: eszerint 1950-ben született, az ELTE jogi karán végzett, 1973-ban csatlakozott a magyar hírszerzéshez, később pedig Nyugat-Európában volt külszolgálaton. "Amikor a régi rezsim összeomlott, közreműködött abban, hogy a szolgálat demokratizálódjon és sikeres együttműködést alakítson ki a főbb nyugati szolgálatokkal. 2000-ben hagyta ott a szolgálatot" - áll a rövid életrajzban. Mindennek azért is van jelentősége, mert Doesser írása javarészt Magyarországon játszódó eseményeken alapul, a regény középpontjában pedig a szocialista éra hírszerző szolgálata, a III/I, illetve annak utódszervezete, az Információs Hivatal áll.

Kicsoda valójában Doesser?

Némi kutakodás után a hvg.hu kiderítette, hogy a David J Doesser név valójában Dr. Nagy Jánost, az Információs Hivatal egykori hírszerzőjét takarja. Amikor a londoni kiadón keresztül eljutottunk a szerzőhöz, akkor ezt ő maga is elismerte lapunknak.

Mint megtudtuk, az 1973 óta hírszerzőként dolgozó Nagy János 2000-ben hagyta ott a Céget, miután felettesei - hosszas operatív megfigyelés után - azzal gyanúsították meg, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak "kémkedik". Ügye akkor nem került nyilvánosságra, bár Kende Péter hat éve megjelent Titkos magyar szolgálatok című könyvében említést tesz róla. A Kende-könyvben olvasható verzió szerint az első Orbán-kormány idején az IH élére kinevezett Pető Tibor vezetésével olyan irányt vett a hírszerzés, ami Nagy Jánosnak nem tetszett. A korábban műveleti vonalon dolgozó hírszerzőt áthelyezték a Külügyminisztérium Biztonsági Főosztályára, főosztályvezető-helyettesnek. Miután az ellentétek kiéleződtek, Nagy János külügyminisztériumi páncélszekrényében titkos, IH-s feljegyzéseket találtak, s részben ez képezte alapját az ellene felhozott vádnak. Kende - védelmébe véve Nagyot - azt sugallja könyvében, hogy az egykori hírszerzőt koholt vádak alapján penderítették ki a szolgálattól, s ugyanezt állította neki maga az érintett is.

Tény, Nagy János ellen nem indult büntetőeljárás. Mások viszont - így egykori kollégái közül többen is - úgy vélik, a vezetés egyszerűen csak nem akart botrányt, ezért intézték el csendben az ügyet, hiszen ekkor már Magyarország NATO-tag, az Egyesült Államok szövetségese volt. (Nemrég egyébként újra Pető Tibort nevezték ki az IH főigazgatójává.)

David J Doesser regényében a szerző Andreas Uherson néven szerepel. (Uher, uhersky - ez az előtag csehül magyart jelent, a -son angolos végződéssel együtt "beszélő név", így akár "Magyarfi" is lehetne.) A regény kerettörténete az a „kihallgatás”, aminek a végén felettesei felajánlják Uhersonnak, hogy közös megegyezéssel távozhat a Cégtől és nyugdíjba vonulhat. Miközben Uhersont felettesei faggatják, az olvasó visszautazik az időben és tanúja lesz annak, milyen volt, hogyan működött a hírszerzés a hetvenes-nyolcvanas években, hogyan érintette a rendszerváltás, hogyan sikerült túlélnie azt és mindebben milyen szerepet játszott a CIA.

Ismeretlen ismerősök

A regény legtöbb szereplőjének valódi személyazonosságát minden bizonnyal csak (egykori) kollégáik tudnák beazonosítani. Vannak azonban olyan fiktív nevek a könyvben, amelyek „gazdáit” - a rendelkezésre álló publikus adatok segítségével - viszonylag könnyű volt kiderítenünk. Ilyen például a regényben Dadry néven emlegetett hírszerzési főnök, aki a róla leírt információk alapján csakis Kocsis Kálmán, az Információs Hivatal egykori vezetője lehet. Kocsis 1996-ban a titkosszolgálatok működését is érintő úgynevezett „Nyírfa-ügy” miatt távozott a szolgálatoktól, akárcsak - a később szintén önéletrajzi könyvet publikáló - Földi László, aki - mint kiderítettük - Doesser könyvében Aron Temper néven bukkan fel. Kocsis utódja, a ma már a festészetnek élő Szász József Egon Casimo, míg Boross Péter, a rendszerváltás utáni „titokminiszter” és későbbi miniszterelnök Toros néven jelenik meg a regényben. (A könyv szereplőiről lásd keretes írásunkat!)

A regény első oldalán egy számokból álló rejtjeles üzenet van.

hvg.hu

A titokzatos amerikai

A regény szerint a rendszerváltás előtt a CIA-nál egy magyar származású, a könyvben Andy Bender néven szereplő magas rangú hírszerző vetette fel az ötletet, hogy az amerikai titkosszolgálat vegye fel a kapcsolatot a magyar hírszerzéssel. Andy Bender a múlt rendszerben a CIA titkos hírszerzőjeként a magyarok elleni munkát szervezte, anyanyelvi szinten beszélt magyarul. A III/I és az amerikaiak közötti első találkozóra - ahová a magyar hírszerzéstől ketten mentek el - végül a könyv szerint egy salzburgi szállodában került sor. Ezen nemcsak a CIA, hanem az FBI is képviseltette magát, az amerikai titkosszolgák ekkor jelezték először a III/I küldötteinek, hogy szeretnék megkapni azoknak a személyeknek a listáját, akiket az ő oldalukról sikerült beszerveznie a magyaroknak. E kérésüket a későbbiekben többször is megismételték, sőt Dadry első hivatalos washingtoni látogatásán is szóba került a téma.

A könyv szerint Andy Bender a rendszerváltás idején szinte baráti viszonyba került egyes magyar hírszerzőkkel, köztük a washingtoni összekötőként tevékenykedő Egon Casimóval, de csak a néhány év múlva bekövetkezett halála után derült ki: az amerikai férfi ekkor is álnevet használt és hivatalos látogatásai során továbbra is fedőokmányokkal utazott. Andy Bender magyar hírszerző kollégáinak váltig állította, hogy az Egyesült Államokban született, ám az akcentusa miatt idehaza ezt sosem hitték el. A történet szerint a Budapesten szívinfarktusban elhunyt Bender temetésére Casimo elment volna, ezt azonban az amerikaiak nem engedélyezték, ám később - feladva titkolózásukat - Casimo meglátogathatta a sírját, s ekkor derült fény Bender valódi nevére. Mindez azért is érdekes, mert Bender - azzal, hogy jó viszonyba került a magyar hírszerzőkkel - a regény szerint kulcsszerepet játszott abban, hogy a III/I „túlélje” a rendszerváltást.

Meggyőzték Torost

A regényben a szerző hosszan foglalkozik azzal, hogy a hírszerzés vezetése hogyan akadályozta meg, hogy a leendő miniszterelnök (minden bizonnyal Antall József) szétverje a Céget és utcára kerüljenek. Eszerint Dadryék először konspiratív úton vették fel a kapcsolatot Torossal, akiről már sejtették, hogy az irányítása alá kerülnek majd a szolgálatok. Torost meggyőzték arról, hogy a hírszerzésre némi átszervezéssel a jövőben is óriási szükség lesz, merthogy a KGB emberei a rendszerváltás után „öltönyös üzletemberként” visszatérve komoly veszélyt jelentenek majd a nemzetbiztonságra. Márpedig - érveltek Torosnak - a magyarok „belülről” ismerik őket, ezzel pedig az új szövetségi rendszerben is lépéselőnyre tehetnek szert. Torossal ekkor tudatták azt is, hogy a hírszerzés titokban már kapcsolatba lépett az amerikaiakkal, akik együttműködést ajánlottak fel nekik. Noha Torost meggyőzték, a leendő miniszter is kért cserébe valamit: egy listát azokról az ellenzékiekről, akik a hírszerzéssel működtek korábban együtt.

Keresd a nőt!

Andreas Uherson szerint eltávolítása a Cégtől egyik, a regényben Zmija néven futó, néha „Ketteskeként”, azaz a hírszerzés második embereként emlegetett kollégája ármánykodásának köszönhető, és a hivatal bizonyítékok felsorakoztatása nélkül gyanúsította őt „kémkedéssel”. A „kémsztoriban” egy nő is felbukkan. Dadry ugyanis Bender halála után annak élettársát, a könyvben Maggie Edwards néven szereplő, szintén CIA-s hírszerzőt szemeli ki a céljai eléréséhez. Amikor azonban egy orosz kém washingtoni lebukása kapcsán kialakult hisztéria után ez a kapcsolat a felszínre kerül, Dadry úgy tájékoztatja Uhersont, hogy az amerikaiak ezt a viszonyt is úgy értékelték, miszerint a magyarok megpróbáltak „beférkőzni” az ügynökségbe. Ugyanakkor a Dadryt követő vezetés a regény szerint már arra a koncepciós „következtetésre” jutott, hogy Uhersont az amerikaiak „beütötték”. Végül a nyugdíjat választó Uherson Maggie Edwardstól kapott Bender-hagyatékban olyan bizonyítékokra lel, amelyek magyarázatot adnak az ellene folytatott kampány mozgatórúgóira - legalábbis a regény szerint.

Könyvében Doesser a hírszerzés néhány kulisszatitkába is beavatja az olvasót. Ír például arról, hogy a szocialista rezsim alatt illegális hírszerzést is folytattunk, Dadry és a hírszerzés vezetői pedig azon törték a fejüket a rendszerváltás után, hogy miképpen építsék le az illegális hírszerző osztályt, illetve hogyan hívják vissza a Nyugatra kihelyezett „alvó”, álnéven, álidentitással élő hírszerzőket. De olvashatunk néhány érdekes, idegenszolgálatoknak végzett „bérmunkáról” is.

No comment

A könyv általunk beazonosított szereplői közül többet megkerestünk, de az érintettek nem akartak lapunknak nyilatkozni, ahogy Pető Tibor, az Információs Hivatal főigazgatója sem reagált érdemben megkeresésünkre. A szerző úgyszintén elzárkózott, ahogy Boross Péter is, aki arra hivatkozva, hogy fikciós regényről van szó, ami ráadásul nem is jelent meg magyarul, nem kívánta kommentálni. Igaz, az egykori titokminiszter annyit azért elmondott: a rendszerváltás előtt nem találkozott konspiratív körülmények között a III/I akkori vezetésével, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként pedig már nem volt szüksége arra, hogy ilyen módon bonyolítsa le a találkozókat.

Dezső András