Dombos Tamás szociológus, a Háttér Társaság a Melegekért szakértője azt mondta: négy évvel ezelőtt tekintélyes civilszervezetek képviselői és ENSZ-szakértők, összesen huszonkilencen fogadták el az indonéz városban a jegyzőkönyvet, mely először próbálta meg a nemi irányultságot meghatározni. A huszonkilencek huszonkilenc alapelvet rögzítettek, köztük a hátrányos megkülönbözetéstől való mentességhez, az élethez és a személyes biztonsághoz, a magánélethez, a munkához, az oktatáshoz, az elérhető legmagasabb szintű egészséghez, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez, a menedékhez és a családalapításhoz való jogot. Argentína, Brazília, Hollandia és Kanada önkéntesen vállalta a huszonkilenc pont betartását. Csehországban, Dániában, Finnországban, Izlandon, Norvégiában, Svájcban, Svédországban és az Egyesült Nemzetek több szervezeténél, például az Emberi Jogi Tanácsnál a yogyakartai pontok a dokumentumok és a kormányzati stratégiák hivatkozási alapjai lettek. A szakember hozzátette: a most megjelent magyar változathoz Kállai Ernő kisebbségi ombudsman és Farkas Lilla, az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület elnöke írt ajánlást.

A yogyakartai jegyzőkönyvnek több nemzetközi jogi alapja van – közölte Polgári Eszter jogász, a Közép-Európai Egyetem Jogi Tanszékének kutatója. Ezek a széles körben elfogadott, a nemzetközi emberi jogi rendszer alapját jelentő dokumentumok, úgy, mint nemzetközi egyezmények, az Európai Unió joganyaga, a soft law, azaz puha jog. Ez utóbbi például az ENSZ Közgyűlés nem kötelező határozatait, az Európa Tanács 211/2007-es, a homoszexuálisok gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságáról szóló ajánlását, vagy a Egyesült Nemzetek, illetve az Amnesty International jelentéseit jelenti. Polgári hozzátette: a nemzetközi emberi jogi egyezmények nagy részét Magyarország is ratifikálta.

A Közép-Európai Egyetem szakembere emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy 2009. december 1-én - a lisszaboni szerződéssel együtt - hatályba lépett az EU alapjogi kartája. Ennek huszonegyedik cikkelye kimondja, hogy a házasság nem korlátozható férfi-női kapcsolatra.

A homoszexuálisok magyarországi jogi helyzetéről Polgári azt mondta: az Alkotmány 70./A paragrafusa tiltja az emberek közti megkülönböztetést. A passzus több dolgot is felsorol, amely alapján tilos az emberek közti különbségtétel. Ezek között nem szerepel a szexuális irányultság, de ott van az „egyéb helyzet”. A 20/1999. (VI. 25.) AB határozat szerint a „egyéb helyzetbe” a szexuális orientáció is beleértendő. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény pedig – így Polgári – kifejezetten tiltja a szexualitás alapján történő megkülönböztetést.

Dombos Tamás szerint az idevonatkozó magyarországi jogi szabályozás elég jó, de a gyakorlat nem az. Például az állami szervek felkészületlenek, a jogszabályokat nem képesek megfelelően alkalmazni. Dombos véleménye az, hogy az emberi jogokra, a toleranciára való iskolai nevelés háttérbe szorul, holott a Nemzeti Alaptantervben mindez benne van. A Háttér szakértője azt mondta: a pedagógusok hiányos ismeretei, kompetenciái jellemzik az oktatást. Bár az iskolai agresszió elharapózóban van, a magyar iskolákat mégsem jellemzi a homofóbia elleni föllépés – hangsúlyozta. Azt is nehezményezte, hogy a gyűlölet-bűncselekmények lehetséges fajtái között a szexuális irányultság és a nemi identitás elleni nincs nevesítve. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a testi sértés jóval enyhébb megítélés alá tartozik, mint a közösség tagja elleni erőszak, a rendőrség pedig gyakran figyelmen kívül hagyja a gyűlöletmotivációt.

A jogi szabályozás a tüntetések terén is rendben van, a gyakorlat nem – vélte Dombos. A rendőrség jellemzően tudomásul veszi a homoszexuálisok fölvonulását, de mindent megtesz a közízlés vagy a közerkölcs megsértés ellen, például rövidebb útvonalat ad meg. Ahol a jogi szabályozás – Dombos szerint – diszkriminatív, az a gyerekvállalás. Ráadásul a gyakorlat még rosszabb az elméletnél, például a bejegyzett élettárs ki van zárva az örökbefogadástól. Úgy vélte: szükség lenne arra, hogy az új alkotmányban szerepeljen az „inkluzív családfogalom”, engedélyezett legyen a közös örökbefogadás, valamint az oktatás és a médiakampányok foglalkozzanak az előítéletek elleni küzdelemmel és erősítsék a jogtudatosságot.

A hvg.hu arról kérdezte a két szakembert, hogy mi szükség van a yogyakartai pontokra, hiszen azokban olyan emberi jogi alapelvek – mint például az élethez, a személyes biztonsághoz vagy a fogva tartás alatti emberi bánásmódhoz való jog – fogalmazódnak meg, amelyek mindenkit megilletnek, nemcsak a homoszexuálisokat. Dombos Tamás szerint valóban „egyébként létező, más nemzetközi egyezményekben meglévő jogokat fogalmaznak meg”. Úgy vélte: a yogyakartai dokumentum annyiban mutat előre az eddigiekhez képest, hogy az általános emberi jogi elvekhez „hozzátesz kifejezetten LMBT-specifikus (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) elvárásokat”.