A Németh-kormányt teszi felelőssé a cukoripar privatizációjáért a parlamenti jelentés

Előzőleg a vizsgálóbizottság a jobbikos képviselők által a szövegtervezethez beadott mintegy 25, a jelentés szövegét módosító javaslatot vitatta meg, ezeknek mintegy felét pedig támogatta is a testület. Font Sándor, a vizsgálóbizottság fideszes társelnöke elmondta: meglepte, hogy a késő délutánba nyúló ülés végén a jobbikos képviselők végül nem szavaztak a bizottsági jelentés elfogadásakor, a parlamenti testület kormánypárti többsége azonban elfogadta a jelentést. A szavazáskor sem szocialista, sem LMP-és képviselő nem volt jelen az ülésen.Font Sándor a főbb megállapításokról azt mondta: a testület - teljes nevén a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság - a cukoripar privatizációjának 2 nagy szakaszát vizsgálta, először is a cukorgyárak privatizációs történetét 1988-tól. Ekkor fogadták el ugyanis azokat a törvényeket, amelyek a szocializmusban nem várt fordulatot hoztak, a szabad piacgazdaság felé nyitottak, de úgy, hogy ezeket a törvényeket csak az akkori állami tulajdonú cégek felső vezetői és a mögöttük álló gazdasági körök és párttámogatók érthették meg, ez az időszak a "spontán privatizáció" - emelte ki a bizottság társelnöke.Kifejtette: a rendszerváltás után a hatalomra kerülő Antall-kormány "észre sem veszi", hogy már privatizációs szerződéseket írtak alá, mert annyira "elő voltak készítve spontán privatizációra egyes cukorgyárak". Csak 1991 vége felé eszmél rá Antall-kormány, hogy fékezni kellene az ilyen privatizációt, a cél az volt, hogy a megmaradt cukorgyárakat hazai kézbe adja az akkori kormány. Előzőleg kizárólag külföldi kézbe adták a cukorgyárakat, a korábbi vállalatvezetők maguk keresték meg a partnereket, ezek német, osztrák, francia és angol érdekeltségek voltak.HVG ArchívFont Sándor elmondta: az előzőleg 12 hazai cukorgyárból csak 5 maradt állami kézben, és ezt a maradék öt céget konzorciumba tömörítve, magyar befektetőknek, az akkori vállalati menedzsmentnek és a cukorrépa-termelőknek kínálták megvásárlásra, illetve tulajdonrészt tartott meg az állam. Az 1994-es kormányváltás után a Horn-kormánynak már nem volt érdeke ez a szempont, hiszen az állam által tulajdonolt Magyar Cukor Rt.-nek forgótőkét és a működéshez szükséges tőkét sem biztosított - elemezte Font Sándor, hozzátéve, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot folyamatosan keresték fel, illetve az ágazati vezetőkhöz az akkori mezőgazdasági minisztériumhoz is fordultak az rt. részéről pénzügyi segítségért, de "süket fülekre találnak."Kiemelte: az állam nem adott működőtőkét, és ezzel tönkrement az utolsó magyar kézben lévő cukorgyári csoport, a privatizálás után ez szintén külföldi kézbe került. 1997-re lezárult a magyar cukorgyárak privatizálása, a korábbi 12 cukorgyár mind külföldi kézbe jutott. Ezzel egy időben megindult a hazai cukorgyárak bezárása - mutatott rá Font Sándor, mert az új tulajdonosok a hatékonyság növelése érdekében a bezárt cukorgyárak termelési kvótáját más hazai cukorgyárakhoz viszik át.A másik szakasz a 2004-es uniós csatlakozás utáni szakasz, amelyről Font elmondta, az unióban csak kvóták alapján történhet a termelés, a csatlakozást előkészítő Orbán-kormány jelentős, 400 ezer tonnás cukorkvótát ért el, ez azt jelenti, hogy bár Magyarországnak 300 ezer tonnás az éves cukorfogyasztása átlagban, 400 ezer tonnás cukortermelést engedélyezett akkor az unió.Kiemelte: 2005-ben megindult az Európai Unióban a cukoripari reform, amelynek sajnos az akkori magyar kormányzat, és az államot képviselő Gráf József miniszter végül is támogatójává vált, a reformfolyamatot és azt lezáró tanácsi szerződést megszavazta, és ezzel elindul a kvóták visszaadása, a kvótákat a külföldiek a magyarországi, nem pedig az anyaországi üzemeik részéről adták vissza. Végül a magyar kvótából 300 ezer tonnát, vagyis a magyar kvóta 75 százalékát adták vissza, míg a nagy cukortermelő ágazatokkal rendelkező országok 15-20 százalékot juttattak vissza - emelte ki Font Sándor. Hozzátette, később egyetlen gyár, a kaposvári cukorgyár marad meg, amely ma is működik, 102 ezer tonnás kvótával, így a 300 ezer tonnás éves magyarországi fogyasztást az ország nem tudja többé kielégíteni, 2009-től 200 ezer tonnás éves importra szorul Magyarország - összegezte Font Sándor.A Németh-kormány felelőssége az állami vagyonvesztésA jelentés szerint a Németh-kormány felelőssége, hogy elindult a spontán privatizáció, és az ebből eredő állami vagyonvesztés. A bizottság emlékeztet arra, hogy a privatizáció eredményeképpen a Magyarországon működő 12 cukorgyár közül a 7 korszerűbb egység 1991-re "egyenlőtlen feltételekkel külföldi tulajdonba került".A vizsgálóbizottság megállapította, hogy bár az Antall-kormány idején az Országgyűlés nem biztosította a személyi és tárgyi feltételeket ahhoz, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa korrigálhassa a szerződésekben megjelenő egyenlőtlenségeket, de a kabinet a Magyar Cukor Rt. gyárainak privatizációjával - és ezzel a piac mintegy 32 százalékának magyar termelői tulajdonba adásával - megteremtette a lehetőségét annak, hogy erős magyar tulajdonosi réteg is kialakuljon, ellensúlyt képezve a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal szemben. "Ennek a koncepciónak a sikertelensége nem rajtuk múlott" – állapította meg a vizsgálóbizottság.A jelentés idézi Horváth Mihályt, a Magyar Cukor Rt. akkori vezérigazgatóját, aki szerint a cukorrendtartás hiánya volt az egyik legfőbb akadálya a társaság sikeres működésének, s a Földművelésügyi Minisztérium akkori vezetői - többek között Raskó György, a tárca 1991 és 1994 közötti közigazgatási államtitkára - voltak a felelősek azért, hogy nem jött létre rendtartás. Horváth Mihály kifejtette, hogy sok kísérletet tettek a rendtartás létrehozására az FM akkori vezetőinél, de ezt végül nem sikerült elérni.A jelentés szerint a Horn-kormány elvetette a magyar tulajdonláson alapuló cukoripar koncepcióját, és nem nyújtott sem tulajdonosként, sem államként segítséget ahhoz, hogy a Magyar Cukor Rt. a talpon maradásához elengedhetetlenül szükséges forgótőkéhez hozzájusson. A bizottság szerint ez vezetett ahhoz, hogy az Agrana-csoport – amely kész volt a hiányzó forgótőkét befektetni – megszerezte a Magyar Cukor Rt. többségét, és ezzel a 12 magyarországi cukorgyárból hét a tulajdonába került. Ebben a körben felvetődik a kormány felügyelete alatt álló Gazdasági Versenyhivatal felelőssége, amely ezt a példátlan mértékű piaci koncentrációt nem akadályozta meg – olvasható a jelentésben.A bizottság a jelentésében kifejti: a Magyar Cukor Rt. vezetői a magyar államhoz tulajdonosi és egyéb minőségében is fordultak annak érdekében, hogy a szükséges forgótőkét bocsássa rendelkezésre tulajdonosi vagy egyébként kedvezményes kamatozású hitel formájában, a Horn-kormány és annak vezetői azonban elzárkóztak a megkeresések elől. Megkeresték a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot, melynek élén abban az időszakban Medgyessy Péter állt. Bár a pénzintézet alapító okirata szerint rendeltetése ilyen, stratégiai jelentőségű állami befektetések és fejlesztések finanszírozása, a bank elzárkózott a finanszírozás elől: "A Magyar Cukor nevű formáció vezetői valóban előfordultak a Fejlesztési Bankban azzal a szándékkal, hogy forrásokat szerezzenek, csak az a probléma, hogy a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MFB) nem arra jött létre, hogy olyan tőkepótlással foglalkozzon, amely tőkepótlás a későbbiekben abszolút nem garantálja a megtérülést. Banki mérlegelések alapján néztük meg a lehetőségeket. A létrejött cukoripari vállalat sajnálatos módon nem birtokolt elegendő tőkét, és kockázatosnak és ilyen értelemben tehát elkerülendőnek tartottuk azt, hogy ilyen intézménybe a magyar állam pénzét betegye a Fejlesztési Bank" – idézi Medgyessy Péter volt miniszterelnök nyilatkozatát a jelentés.2004 után is elhibázott stratégiát követett a kormányMegállapította a vizsgálóbizottság azt is, hogy a magyar agrárvezetés és a kormányzat részéről 2004-2006-ban "teljesen elhibázott stratégia volt az, hogy pusztán az EU-s tárgyalási folyamatra koncentráltak (ahol biztosan tudható volt, hogy maximum csak kisebb részsikereket lehet majd elérni), és ezzel párhuzamosan a külföldi gyárak tulajdonosaira kifejtett informális nyomásgyakorlástól teljes mértékben eltekintettek mind a cukorreform tárgyalásai alatt, mind pedig utána".A jelentés szerint erre nem mentség az, hogy jogi értelemben konkrét beavatkozási lehetőség nem volt, mivel példák is bizonyítják, hogy ilyen esetekben számos módon lehet érvényesíteni a kormányzati szándékot, például különféle állami felügyelő vagy szabályozó szervek szerepének hangsúlyozásával vagy a törvényi keretek módosításának felvetésével.A jelentés kapcsán Varga Géza (Jobbik) mintegy 25 javaslatból álló szövegmódosítást adott be a vizsgálóbizottsághoz. Ezek lényege, hogy a Jobbik nemcsak a spontán privatizációban látja a bajok forrását, hanem a későbbi kormányok véleménye szerint túlzott euroatlanti orientációjában, amely segítette a nyugati befektetők térnyerését a hazai cukoriparban. Ezzel kapcsolatban felvetette Medgyessy Péter felelősségét is, különösen egykori fejlesztési banki vezérigazgatóként, valamint Raskó György szerepét is, aki az Antall-kormány idején egy ideig a földművelésügyi tárca államtitkára volt.Józsa István (MSZP), a bizottság társelnöke elmondta: a vizsgálóbizottság tevékenysége során semmilyen jogsértést, szabálytalanságot nem tárt fel. Ezért az MSZP elítéli, és az Országgyűléshez méltatlannak tartja, hogy a vizsgálóbizottság egyoldalú, előítéletek alapján összeállított, félrevezető jelentést készített. Józsa István leszögezte: a hivatalban lévő szocialista kormányok mindvégig a hazai termelők érdekeit képviselték.