„Minek nekünk teniszpálya, meg sportpálya? Játsszuk az eszünket, amikor jó, ha megélni van miből. Nincs nekünk annyi pénzünk, meg időnk, hogy ilyen helyekre járjunk” – magyarázza a nemrég bezárásra ítélt Négy Tigris piac egyik büféjének az üzemeltetője. Ő nemrég nyitott, és még fogalma sincs, mihez fog kezdeni, ha nem lehet már tovább húzni az időt, mert tényleg bezár a húsz éve fennálló piac.

A büfés a sportpályákat szóba hozva arra a tervre céloz, miszerint kulturális és szabadidőközpont épülne a részben a Magyar Postához, részben a MÁV-hoz tartozó területen. Erre az elképzelések szerint azért lenne szükség, mert a több mint húszmilliárd forintból létrejövő új egyetemi központ, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusa az Orczy park felé is terjeszkedik, melynek nyomán kétségtelenül csökkenni fog a városi zöld felületek nagysága. A piac területét is érintő, több mint négymilliárd forint értékű fejlesztéssel a józsefvárosi önkormányzat az eltűnő zöld felületeket kompenzálná, de a tervekben többek között szerepel egy téli sátorral fedett füves labdarúgópálya, streetballpálya, teniszpálya és homokos strandröplabdapálya is.

Pedig nincs is útban

Egy másik városfejlesztési projekt, ami szintén veszélyezteti a sajátos mikroklímájú piac létét a Sorsok Háza, mely a holokauszt gyermekáldozataira kíván emlékezni. Az ötmilliárdos kormányzati beruházást a használaton kívüli, szomszédos területen álló Józsefvárosi pályaudvaron valósítanák meg még 2014 elején.

Stiller Ákos

Mind a Ludovika Campus, mind pedig a Sorsok Háza beruházásban közös pont, hogy – legalábbis az eddig megismert tervek alapján – nem érintik a piac közvetlen területét, mely a MÁV tulajdona. A tervek készítői mégis úgy látják, hogy a megújuló környezetben nincs helye egy multikulturális piacnak, amelyet a legkülönbözőbb nemzetiségi és etnikai háttérrel rendelkező migráns és nem migráns vállalkozók népesítenek be. Pedig a Négy Tigris Piac a Kőbányai út másik oldalán működő nagykereskedői hálózatokkal közösen országos jelentőséggel bír a kispénzű vásárlók fogyasztásában, olcsó termékekkel való ellátásában – tehát az itteni kereskedelmi funkciónak szociális vonatkozása is fontos.

De miért pont most juthattak arra a döntéshozók, hogy feláldozzák az egyébként nemcsak helyi érdekeket szolgáló piac működését?

A MÁV-vagyon átadása a háttérben

Érdekesség, hogy a fejlesztések jelentős részben függetlenek a budapesti és a kerületi városvezetéstől. Kormányzati kezdeményezésre, a legmagasabb szintű kormányzati koordináció mellett indultak meg. Emellett zajlik egy több éve tartó folyamat is, amely kapcsolódik a beruházásokhoz, és amelynek kedvezményezettjei elvben a helyi önkormányzatok. A MÁV-csoport ugyanis a használaton kívüli ingatlanvagyona egyre nagyobb hányadát engedi át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n keresztül önkormányzatoknak, ingyenes vagyonátadással.

Ezek között szerepelnek sportcélú ingatlanok is, olyanok, amiket a rendszerváltás előtt még a MÁV üzemeltetett. A vállalat eladósodottsága nyomán azonban ma már sok esetben önkormányzati forrást használnak azok fenntartására, így ezen ingatlanok tulajdonjogának a rendezése logikus lépés. Az érintett ingatlanok sok esetben frekventált helyeken vannak (Budapest-Zugló, Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok), és becsült forgalmi értékük a több milliárd forintot is elérheti. 2013-ban például fehérvári, debreceni és balatonboglári sportingatlanok kerültek önkormányzati kézbe.

A költségvetési törvényben megállapított ingyenesen átadható állami vagyon értékhatára 2010-ben egymilliárd forint, 2011-ben tízmilliárd forint volt, idén pedig már húszmilliárd forint. Az átadott vagyon jelentős része volt MÁV-ingatlanok, többek között a józsefvárosi, lehetnek.

A Négy Tigris Piac és környékének sporttárgyú hasznosítása is kapcsolatban lehet azzal, hogy az ingyenes vagyonátadás általában már meglévő sportcélú ingatlanoknál történt meg. Csakhogy a kérdéses területen korábban semmilyen sportcélú ingatlant nem működtettek, és a rendszerváltás óta a MÁV-nak erre a területre nem költenie kellett, hanem a piac a MÁV számára meglehetősen komoly bevételi forrást jelentett. Az ugyanakkor különösen megkönnyíti a vagyonátadási folyamatot, hogy az MNV Zrt. az érintett terület másik birtokosa, a Magyar Posta Zrt. felett is tulajdonosi jogokat gyakorol.

A kereskedők lassan költöznek

Az, hogy bezárják a piacot, már sokszor felmerült. Amikor a Fáy utcai Shanghai piacot 2007-ben bezárták, ez különösen reális veszélynek tűnt. Ugyanakkor a piacot üzemeltető Komondor Kft.-nek még ugyanabban az évben sikerült a MÁV Zrt-vel úgy megegyeznie, hogy az addigi határozott idejű bérleti szerződésekkel szemben határozatlan idejű szerződést kötött. Annak ellenére, hogy ez a szerződés teszi lehetővé az indoklás nélküli, 150 napos felmondási idővel számított szerződésbontást, a közvetlen érintettek bízhattak abban, hogy hosszú távra sikerült megoldást találni a piac számára. Az elmúlt pár évben még némi beruházás is történt a területen: a piac hátsó részén újabb, üveges nyílászárókkal, látványosabb kirakattal rendelkező bódékat építettek be.

Stiller Ákos

Így aztán a jelenlegi kereskedők közül kevesen gondolták volna, hogy novemberben ténylegesen megjelenthet a terület tulajdonosa, hogy kirakja őket a piacról. Nyugalmukat magyarázhatja az is, hogy a piac üzemeltetője nem szólt a bérlőinek arról, hogy a MÁV Zrt. június 17-én bejelentette a szerződés 150 napos felmondását. Sőt, elmondások szerint volt akitől nemcsak a novemberi, de a decemberi, több százezer forintos bérleti díjat is beszedte. A külföldi kereskedők közül csak azok tudták követni a fejleményeket, akik olvasnak magyarul. Közöttük volt olyan, aki a nagy sietségben tollal javította a névjegykártyáját, és új üzletének címéül a piaccal szembeni területen (volt Ganz-telep) egy most kialakításra kerülő üzlethelyiséget adott meg. Mint kiderült, a főként nagykereskedők által használt volt gyártelep többek számára szolgálhat menekülőútként. Ugyanakkor akad olyan is, aki még mindig a piac fennmaradásában reménykedik, hiszen a fizikai átalakításnak egyelőre semmilyen komolyabb jelét nem látni.

Rákospalotán ugyanez történik

Korábbi piacok bezárásának tapasztalatából persze tudhatjuk, hogy ha a kellő akarat megvan, akkor gyorsan lezajló folyamatokról van szó. A kérdés inkább az, hogy mely piacok juthatnak még a közeljövőben hasonló sorsra Budapesten. Ugyan a Négy Tigris piac a legrégebb óta üzemelő „kínai piac” a városban, a XV. kerületi Novák piac, melynek üzemeltetője megegyezik a 2009-ben megszüntetett Verseny utcai bolhapiac, illetve a Fáy utcai piac üzemeltetőjével, és részben a Shanghai piac utódja, szintén veszélybe került.

Rákospalota is egy új városrészközpont kialakítását tervezi. A kapcsolódó építészeti dokumentáció A vasúttól a sportcélú városközpontig címet viseli, és tartalma kísértetiesen emlékeztet a józsefvárosi tervekre abban az értelemben, hogy a sport- és szabadidő-funkció itt is nagy szerepet kap, az érintett terület egy része a MÁV-é. Emellett a XV. kerületben is egy piac áll a fejlődés útjában. (A helyiek „bolhának” vagy „kínai piacnak” hívják, de egyik sem pontosan fedi a valóságot: alapvetően új termékeket árulnak, többségében magyar árusok – a szerk.) Az önkormányzat célja, hogy az érintett területen jövőre már ne lehessen ilyen jellegű kereskedelmi tevékenységet végezni, melynek nyomán egy huszonhárom éves piac tűnne el.

A tehetősebbeknek kedvezően

Egy harmadik példa, ami eszünkbe juthat, az a Petőfi Csarnok épületében időszakosan, de huszonhat éve legálisan működő bolhapiac. Ez a Városliget átalakításának, a Liget Budapest Projektnek eshet áldozatul. Ahogy egy júliusi kormányhatározatban megjelent, a Petőfi Csarnok helyén egy Gyermek és Ifjúsági Tudás- és Élményközpont jöhet létre (erről beszélt Baán László miniszteri biztos is a hvg.hu-nak adott interjúban – a szerk.) melybe egy bolhapiac aligha fér el. (A PeCsa körül megtartott illegális hétvégi piacokat már felszámolták, a legális piac a PeCsával együtt tűnhet el – a szerk.)

MTI / Kollányi Péter

A fenti esetekből olyan városfejlesztési politika rajzolódik ki, melynek kiindulópontja nem feltétlenül a város, hanem a kormányzat, és a lényeges döntések sem azon a szinten dőlnek el, amelyre alapvetően kihatnak. Ez a várospolitika a tehetősebb középosztály szükségleteit célzó szolgáltatói szektort erősíti újabb és újabb sport- és kulturális létesítmények építésével. Ezzel párhuzamosan pedig kiszorítja a városból azokat a fogyasztói tereket, melyek a szegényebb társadalmi csoportoknak vásárlási lehetőséget, a helyi kisvállalkozóknak pedig megélhetést biztosítanak.

Már csak az a kérdés, hogy az állami beruházások nyomán létrejövő szolgáltatásokra lesz-e fizetőképes kereslet, vagy az új intézményi környezettel súlyos fenntarthatósági problémák is keletkeznek.