„Hát, a kaján spórolunk. Majd éhen döglünk”
Nagyjából az eddigi létszám 15 százalékával folytatódhatott a közmunkaprogram a Szeged melletti Kübekházán. A családok számára csőd, az önkormányzat számára lehetetlen feladat a maradók kiválasztása és a továbbfoglalkoztatásukhoz szükséges önerő előteremtése. A téli közfoglalkoztatási program visszavágásának következményeit már a kormány is érzékeli, de nagyobb változás csak az önkormányzati választások előttre várható.
Az 1600 lelkes csongrádi településen, Kübekházán tavaly november végéig 84 közfoglalkoztatottnak találtak elfoglaltságot, a téli „oktatáson” 108-an vettek részt. Keddtől 14-en folytathatják a munkát. Az önkormányzat eredetileg 34 helyre nyújtotta be igényét azzal, hogy a kért létszámot akkor tudják felvenni, ha a költségek száz százalékát az állam ugyanúgy fizeti, ahogyan azt a választások előtt tették.
Pár nappal az előző program lejárta előtt kiderült, a központi költségvetés a közmunka költségeinek csak 70-80 százalékát állja, a többit a helyhatóságoknak kellene hozzátenniük. (Még a hátrányos helyzetű kistérségekben is 10 százalék önerőt kell biztosítani.) Kübekházán ezért kénytelenek voltak úgy dönteni, hogy csupán 14 közmunkást foglalkoztatnak, őket is csak 6 órában, miután ebben a részmunkaidős megoldásban 20 százalékos, 8 órás munka esetén viszont 30 százalékos önrészt fizet az önkormányzat.
Választások után: elvitte a cica a közmunkát
Véget ért a kormány nagy, téli közmunkaprogramja, melyben minden idők legtöbb közfoglalkoztatottja vett részt. Azt, hogy mit jelent az egyébként valóban fenntarthatatlan program radikális visszavágása, csak akkor érthető meg igazán, ha megnézzük egy-egy településen a közvetlen következményeket. Azt, hogy nem lehet mégse a tervezett szintre csökkenteni a közmunkaprogramban részt vevők számát, a kormány is észrevette: egy április 30-i kormányhatározat értelmében a jelenlegi 140 ezerről folyamatosan 200 ezerre kell emelni a létszámot, igénytől függően, a nyár végére afölé is. (A közmunka igazán az önkormányzati választások idejére pöröghet fel újra.)
Még ha találnak is átcsoportosítással forrást az intézkedésre (egyelőre még keresik a központi költségvetésben), Kübekházán az arányos, 50 százalékos bővítés sem elegendő. Az viszont érdemi lépés lenne, ha a hatórás helyett a nyolcórás foglalkoztatást is száz százalékban támogatnák, és ezáltal nem kellene hozzátenniük az önkormányzatoknak az önrészt.
Kübekháza havonta 700 ezer forintból gazdálkodik, ebből 400 ezer forintot visz el a villanyszámla (ebben benne van az utcai közvilágítás is). A 20 százalékos önrész miatt 200 ezer forintra rúgna a 14 közfoglalkoztatott önkormányzatra eső költsége és minden egyébre mindösszesen 100 ezer forint maradna. A polgármester kínban van: ismeri személyesen a várakozókat, családjaik helyzetét, ambícióikat. Neki kell döntenie arról, melyik házba kerüljön mostantól 20-30 ezer forinttal kevesebb: itt olyan családokról van szó, ahol legfeljebb ennek a duplája az összes jövedelem. Hétfőn a hivatal környékén többen vártak, ki lesz a szerencsés. Többen pedig úgy döntöttek, bemennek dolgozni addigi helyükre, legalább haladjon a munka, és ott várnak a csodára.
Ki marad, ki megy?
„Nem bírnám segítség nélkül” – mondja a hvg.hu-nak az önkormányzati működésű konyha vezetője. Gazsó Lászlóné 107 gyermek napi háromszori étkezését oldja meg, emellett szociális étkeztetésben még 50 adagot készít el a konyha. Közfoglalkoztatottak nélkül képtelenség egy embernek elvégeznie ezt a munkát. Eddig négyen segítették teendőiben. Reggelente lóhalálában kenték a kenyereket, miközben osztották a gyerekeknek, már az ebéd alapanyagainak előkészítése folyt. Úgy tudják az asszonyok a konyhán, hogy a négyből ketten maradhatnak, ők is csak hat órában. Egyelőre elképzelni sem tudják, hogy az iskolások étkezéseit hogyan lehet hat órában megszervezni, de azt sem, hogyan fogják az eddigi munkát feleannyian elvégezni. Hétfőn, bár már nincs szerződésük, mindnyájan mentek segíteni. Méricskélték egymást, vajon ki marad.
Két középkorú asszony el is pityeredik, fogalmuk sincs, miből fogják pótolni a kieső 15-20 ezer forintot. Egyikőjük férjével és 12 éves gyermekével él albérletben: mostantól, ha azt kifizetik, ennivalóra egyáltalán nem marad egy fillér sem. A másik, hasonló korú nő kevésbé közlékeny, érződik a hangján, hogy a sírás kerülgeti. Csak a vállát vonogatja: „Hát, a kaján, azon spórolunk. Majd éhen döglünk.” A két fiatalabb nő bizakodóbb, az egyik szerdán bent járt az önkormányzatnál, de konkrét ígéretet ő se kapott.
A bizonytalanság a legrosszabb
A községháza mögötti udvaron is állnak néhányan. Az ősz hajú férfi csóválja a fejét, nem tudja, hogyan lesz, ha nem maradhat. Ő is albérletben lakik feleségével és kisfiával. „Mostanság napszám akad, de kiszámíthatatlan. Vagy van, vagy nincs.” A mellette álló nőkről kiderül, anya és lánya, a fiatalnak másfél éves a gyermeke, már különálló családnak számítanak. Mindketten közmunkára várnak.
A fiatal anyuka 40 ezer forinttól esik el, ha nem kötnek vele újra szerződést, hiszen ő igénybe tudta venni a családi adókedvezményt, így több maradt a zsebében. Pék-cukrász a szakmája, de már évek óta nem tud elhelyezkedni: a pékeknél hajnalban indul a munka, Kübekről meg 4.25-kor indul az első busz. Az útiköltség miatt sem alkalmazzák, mindig van valami kifogás, a szegedieket részesítik előnyben. Az édesanyja elmúlt 50 éves, szövőnőként dolgozott, amíg lehetett. Mindegyikőjük számára a közmunka az egyetlen lehetőség.
A polgármester füvet nyír
Az önkormányzat hivatalában jelenleg a takarítást, az akták rendezését, a postázást is közmunkások végzik. Ők már nyugodtak, tudják, hogy maradhatnak. Az önkormányzat megpróbált közmunkásai számára olyan munkaköröket kialakítani, amelyek a falu számára hasznot hajtanak. Így saját maguk üzemeltetik a konyhát, a zöldséget is a bérelt földön közmunkások termelik.
A hivataliaknak hozott egy kis kóstolót Éva. Körbekínálja a meggyes pitét, ő tovább kertészkedhet, szükség van a munkájára. „Társadalmi munkában is csinálnám” – mondja a 60 körüli asszony. „Ki csinálná más? Nekem a végzettségem is kertész. Értek hozzá, szeretem, elkel a gyerekeknek az egészséges, vegyszermentes zöldség.” Az önkormányzat bérelte 1500 négyszögöles telken retket, karalábét, céklát termesztenek, amit a saját konyhán dolgoznak fel. Ezt csinálja egyedül a vékony, inas asszony, közmunkásként. Azért az kiderül, hogy még náluk is van gond: télen felrobbant a cserépkályha, nem tudtak fűteni, szerencsére enyhe volt a tél. Azt Éva sem tudja, miből fogják a kazánt megjavítani, majd kölcsönt vesznek fel rá.
Évával Molnár Róbert szobájában beszélgetünk. A polgármester szerint ez a helyzet mindenkinek borzasztóan fáj, az önkormányzatnak is hiányozni fog a kieső munkaerő. Most majd a füvet a polgármester fogja nyírni, a konyhára meg mehet az alpolgármester, hiszen az eddigi négyfős létszám felével, 8 helyett 6 órás munkaidőben nem tudják a közékeztetést megoldani.
Nincs miből
„Az önkormányzatnak nincs pénze. Igaz, hogy a csatornaberuházás után fennmaradt pár milliós adósságát átvállalta az állam, amit évente 2 milliójával kényelmesen törlesztettünk azelőtt, de az évente elvont 40 milliót pótolni lehetetlen” – mondja Molnár Róbert. Miután a havi 700 ezer forintból kifizetnek mindent, 100 ezer forint marad. (Hasonló összegeket utalnak ki nettófinanszírozásként más falvaknak is)
Ez szinte semmire nem elég: ebből kellene gázolajat venni a fűnyíróba, papírt és festéket venni a fénymásolóba – és főként, ebből a keretből kellene fizetni az átmeneti és rendkívüli segélyeket. A kistérségnek a szociális feladatokra havi 700 ezret kellene átadni – de erre már egyáltalán nem jut.
A polgármester szemei nagyra nyílnak, amikor azt kérdezzük, hogyan válogat azok közül, ki kapjon támogatást, ki maradjon a közmunkaprogramban. „Először el kell döntenem, mennyi helyet tud önerővel megtámogatni az önkormányzatunk anélkül, hogy csődbe menne, majd azt, hogy a szerencsétlen sorsú családok közül melyiknek van a legnagyobb szüksége a közmunkára” – mondja Molnár Róbert, aki szerint napszámon és közmunkán kívül nincs nagyon más a környéken. „A szegedi vállalkozók is befékeztek és inkább helyieket vesznek fel” – teszi hozzá.
„Nagyon el van szabva a kabát”
Az önkormányzatról azt mondja, hogy próbáltak mindig hasznos tevékenységet találni a közmunkaprogramban, ami nem volt nehéz, hiszen gyakorlatilag a takarítástól a karbantartáson keresztül az irodai kisegítő munkáig, mindent közmunkában láttak el. Miközben a közigazgatási rendszer átalakításának köszönhetően összevonták a három szomszédos településnek a hivatalát, és néhány álláshelyet elvitt a járáshivatal, a feladatok nagy része náluk maradt. A kieső közmunkaálláshelyek hiányozni fognak az önkormányzati feladatellátásban is, nemcsak a helyieknek.
Molnár szerint a legtöbb kisfaluban nem elég a feladatokra kiutalt finanszírozás, ezért „pótlólag szórnak eléjük pár forintot a Szerkezet-átalakítási Tartalékból és ki tudja még honnét”. A polgármester szerint nagyon el van szabva a kabát. Ő akkor is szólt, amikor Bajnaiék a gyermekétkeztetési normatívát akarták megkarcsúsítani: „15 polgármestertársammal összefogtunk, fizetett újsághirdetésben adtuk a kormány tudtára: el a kezekkel a gyermekétkeztetéstől!”. Ők akkor sikert értek el, nem nyúltak hozzá, de ma Magyarországon Molnár szerint már senki nem mer szólni.
Júliusban újrakezdjük |
Csongrád megyében április végén közel 7000 embernek szűnt meg a közfoglalkoztatási jogviszonya, mondta Tóth Aranka a megyei kormányhivatal munkaügyi központjának megbízott igazgatója a Délmagyarországnak. Májustól 8 órás munkaidőben a megyében 3615 főt lehetne foglalkoztatni a kistérségi Start-munka programokban és az országos közfoglalkoztatásban. (A kistérségi Start-munkából a szegedi kistérség kimarad, mert nem tartozik a hátrányos helyzetűek közé, ugyanezen oknál fogva kell a 30 százalékos önerőt is biztosítani a közfoglalkoztatásban, a hátrányos helyzetű kistérségeknek a költségek 10 százalékát kell hozzáadni.) De Tóth Aranka azt is elmondta, hogy további közel 2000 ember hosszabb foglalkoztatását tervezik, így várhatóan összesen több mint 5600 fő közfoglalkoztatására nyílik a megyében lehetőség.
Időközben a Magyar Közlöny április 30-i számában megjelent az a kormányhatározat, amely alapján az illetékes miniszternek kell javaslatot készítenie arról, hogy mi kell – havi átlagban – 200 ezer közfoglalkoztatotti státusz, valamint afölötti közfoglalkoztatotti igények biztosításához (jelenleg májustól országosan 150-160 ezer ilyen státusz lehet). Olyan kérdésekre is választ kell találni, hogy honnan lehet forrásokat átcsoportosítani úgy, hogy az napi 8 órás közfoglalkoztatásra elegendő legyen, és hogy a közmunkaszerződések miképp alakíthatóak át határozatlan időre szóló szerződésekké. Ezekre a tervekre vonatkozhatott a Magyar Nemzet keddi cikke, azzal a különbséggel, hogy a kormányhatározatban szerepel az is, hogy a legtöbb kérdésben a döntés-előkészítés határideje július. |