Az akadémiai élet notabilitásaival vitázva igyekezett védeni a tervezett konzisztóriumi rendszert  Palkovics László, felsőoktatásért felelős államtitkár szerda késő délután az ELTE-n, ahol a vitapartnerei Lovász László MTA-elnök, Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, valamint Gulyás Tibor HÖOK-elnök voltak. A vita kitűzött célja volt, hogy teret nyisson az egyetemi autonómiáról és a konzisztórium intézményéről szóló párbeszédnek. A bevezető előadásra a blogjában korábban is igen kritikus hangnemet megütő Fábri György egyetemi docens vállalkozott, az egyetemi autonómiát állítva szembe a konzisztóriumokkal.

Fábri lehengerlő stílusban – korábban az ELTE kommunikációs rektorhelyettese volt – minden vitapartnerrel szemben kritikákat megfogalmazva vette sorra az autonómia értékeit és indokolta széleskörű védelmét, egyúttal megfogalmazva az alapállást: szerinte a magyar egyetemi kultúra erősen csenevész az autonómia ápolása tekintetében. Korábban szerinte volt egy bizalmi viszony döntéshozók, finanszírozók és a tudósok, kutatók között, ami megbillent, ezért meg kell győzni a politikai döntéshozókat az autonómia érinthetetlenségéről. A bizalomvesztés legfőbb okait sorolva elsősorban a finanszírozás oldalán mutatkoztak gondok. Az oktatók nem látták munkájuk anyagi elismerését, így minden forrást igyekeztek bevonni, miközben a hallgatói létszám is emelkedett. Így folyamatos alulfinanszírozottság jelentkezett, a fenntartók meg nem bíztak a tudósokban, hogy mindent megfelelően használnak fel, ezért növelni akarták saját ellenőrző szerepkörüket, ami egy öngerjesztő folyamatba csapott át.

Fábri utalt az Iparkamarára is, miszerint egyes gazdasági érdekkörök úgy akarnak beleszólni a felsőoktatás forrásainak felhasználásába, hogy ők csak a magyar diplomások 30 százalékát alkalmazzák diploma után. „Én értem, hogy nem mindenki szerezhetett a megfelelő helyen diplomát, de nem így kell kompenzálni” – dobott nem túl elegáns fricskát, nyilván a hazai elit egyetemekre gondolva. A munkaerő-piaci prognózisoknak nem sok hitelt ad Fábri, hiszen bebizonyosodott, hogy a piac rendszeresen másképp reagál a változásokra – akár a 2008-as válságot követően is –, mint ahogyan várnánk, csak a főbb vonalakat lehet meghatározni. A társadalmi igények kiszolgálását kell elérni, ugyanis a szülők és az érettségizők távolról sem élnek bura alatt és tudnak döntéseket hozni, hogy milyen szakra mennének. Tanulságos, hogy a legjobb eredményekkel rendelkező középiskolások 10 százaléka, tehát a krém jellemzően orvosi, jogi, nemzetközi igazgatási, mérnöki és pszichológiai képzésekre jelentkeznek, hiába változtat a kormány a képzési struktúrán. A tudománytól rövid távon gazdasági hasznot várni szintén nem lehet, nehéz feltérképezni, hogy mikortól lehet szükség egy új szakra a piacon. A kutatás-fejlesztés összetett rendszer, amiben az autonómia és a nyugodt működés megléte garantálja a fejlődést.

Fábri: Alkalmanként küzdeni kell

A kormány által gyakran hivatkozott amerikai és német példákra is kitért, ezekben az országokban az egyetemi autonómiát különböző szinten korlátozzák, elsősorban gazdálkodási kérdésekben. Azonban fontos, hogy fel sem merül, hogy az egyetemi integritást és értékeit sértenék, mert kultúrájuk része az oktatási és kutatási jogok garantálása és védelme. Állandó tudományos és gazdasági versenyhelyzetben vannak az egyetemek, így a stabilitást adó autonómiához egyszerűen nem is mernek nyúlni, ez a fejlődés záloga. Ehhez viszonyítva szembetűnő adat egy 2010-es 29 országot felölelő kutatásból, hogy mindössze a 24. helyen áll hazánk az akadémiai autonómia fokát illetően Európa szívében, ez azonban tovább romlott a kancellári rendszerrel, és tovább romolhat a többi korlátozással.

Szerinte az autonómiát evidenciaként kell kezelni: „A kérdés, hogy ezt el tudjuk-e fogadtatni, valamint tudomásul kell venni, hogy alkalmanként ezért meg kell küzdeni” – fogalmazott Fábri. Az érdekképviseletektől is mást várt, szerinte az MRK-nak és a HÖK-öknek együttesen a konzisztóriumok ellen kell fellépniük, nem lehetnek megalkuvók – ezt tapssal fogadta a közönség. Deák Ferenctől idézve indokolta véleményét, miszerint amit a hatalom erővel elvesz, azt idővel vissza lehet szerezni, de amiről önként lemondunk, azt szinte lehetetlen később. Fábri előadását a vita után a Holt költők társaságában lévő tanári kiálláshoz hasonlították a hallgatók.

Fogalmi zavar és szerepkeresés

Az egyetemi autonómiáról a vitapartnerek fogalmi meghatározásai is mutatták, hogy Palkovics legfeljebb a tisztes helytállásban bízhatott a jogászhallgatókkal teli teremben. Lovász László szerint a legfontosabb, hogy az egyetemek eldönthessék, hogy mit szeretnének tanítani, és hogy dönthessenek saját vezetőikről. Bódis ezt azzal egészítette ki, hogy az egyetemeknek saját vagyonnal kellene rendelkezniük, mert gazdasági önállósággal tudják a saját terveiket megszervezni és kivitelezni. Palkovics felfogásában az autonómia az oktatás és kutatás szabadságát és a kérdezés szabadságát is jelenti, hogy megkérdezhessünk másokat, figyelembe vehessük mások véleményét, ezzel a fogalmi erőszakkal a konzisztóriumok legitimitását igyekezett igazolni. Gulyás Tibor nem volt a helyzet magaslatán és nagyon a keretek között akart mozogni a vitaest során: szerinte az autonómia legfontosabb eleme az oktatási és kutatási önreflexív munka, ami a stabilitást adhatja – ebben csatlakozott Fábri előadásához, karakteres saját véleménnyel nem egészítette ki. A hallgatóság az est során többször hangot adott a HÖOK-elnök hozzáállásával kapcsolatos elégedetlenségének.

A vita kereste azokat a feladatköröket, amelyek elhanyagoltsága indokolhatja a konzisztóriumok bevezetését. Az államtitkár szerint nincs ilyen feladatkör, ami máris ellentmondott a konzisztóriumok bevezetésének. Rendszeresen az a kritika éri az egyetemeket, hogy nem veszik figyelembe, mit vár tőlük a piac, a társadalom és a fenntartó, ezért javítani kell a külső kapcsolatokat. „A konzisztórium, majd meglátjuk, hogy mire fog megoldást kínálni” – tette hozzá az államtitkár, ami nem tekinthető túl határozott álláspontnak. Bódis is látja, hogy nem megfelelő a kapcsolat a piaci szereplőkkel, de pár éve még voltak olyan ösztönzők a rendszerben, ami erre sarkallta a feleket, például a hallgatók után fizetett szerződéses képzési hozzájárulás. Nem csak a gazdaság, hanem a társadalom igényeit is ki kell szolgálni a rektor szerint, így szükség van a mérnökök mellett olyan kutatókra, aki lehet, hogy csak 10 év múlva forintosíthatják a tudást, a társadalom- és bölcsészettudományok meg a folyamatok megértését segítik. Gulyás szerint viszont a legnagyobb probléma, hogy nincs érdemi párbeszéd az érintettek között.

Mindezek fényében igyekeztek a felek értelmezni a konzisztóriumok jogkörét, erre három alapvetést vázoltak. Az első szerint a konzisztórium egy tanácsadó testület, ami segíti az autonóm egyetemi döntéshozatalt. A második szerint egy olyan képviseleti szerv, ami segíti az intézmény kapcsolatait ápolni a piacon, a harmadik szerint egy döntéshozói, fenntartói testület, gazdasági jogosultságokkal. Palkovics magához ragadva a szót leszögezte, hogy nem szólnának bele az új álláspontok szerint a rektorválasztásba, ez kikerül a végleges tervezetből. Azonban az államtitkár nem tágítana a testület egyetértési jogától, erre a moderátor szerepében lévő Pozsár-Szentmiklósy Zoltán alkotmányjogász megjegyezte, hogy az csak egy másik megfogalmazása a vétójognak. Palkovics szerint önmagában a tanácsadói jog kevés, kényszer kell, hogy muszáj legyen egyeztetni velük és az mindegy, hogy ezt milyen jognak hívják – ezzel sem vívta ki a joghallgatók támogatását. Az államtitkár ugyanakkor nem szánna fenntartói feladatokat a testületnek, mert az a napi működésre is hatással van. A döntéshozatal a Szenátus jogkörében maradna, de nem beszélt a testület egyéb gazdasági jogosultságairól.

Bódis és Lovász az első két jogkört tartaná indokoltnak, előbbi megjegyezte, hogy a sajtóban több helyen megjelent, hogy az MRK akarta a konzisztóriumokat, amit botorságnak tekint, hiszen ezzel saját magukat hoznák rossz helyzetbe a rektorok. Egy, inkább tanácsadó funkciókkal bíró testületet szerettek volna, mintsem a mostani kancellárokat jelentő, vétójoggal rendelkező jogi személyt. Fontos hozzátenni, hogy jelenlegi állapotok szerint vagy a kancellárt vagy a konzisztóriumot választhatják a rektorok is, ebben az esetbe inkább utóbbit szeretnék, mert némi előrelépést jelentene a jogkörökkel felvértezett kancellárokhoz képest. A HÖOK is inkább tanácsadó funkcióval ruházná fel a testületet, ezen felül az alkotmányjogi problémáikat is jelezték, mindenképp szeretnék, hogy legyen hallgatói tagja a testületnek, ebben megegyezést látnak az államtitkársággal, de nem vetik el alapból a testület tervét, ezzel kapcsolatban a jelen lévő hallgatók kinyilvánították nemtetszésüket.

Némi közeledés

Talán megegyezés születhet arról a felek között, hogy legyenek garanciái az összeférhetetlenségnek, miszerint csak megfelelő hátterű, hátsó szándékoktól mentes piaci szereplők kerüljenek a konzisztóriumokba. Teljes egyetértés nem született, de nyitott kérdésként kezelik, hogy maguk az egyetemek terjeszthessék fel a lehetséges tagokat a miniszternek, akik közül választhatna a kormány. Kiválasztási szempontként felmerült, hogy az egyetemek korábbi diplomásaik közül jelölhetnének tagokat. Alkalmas személyek között magát a miniszterelnököt javasolta tagnak tréfálkozva Bódis József, elvégre Orbán Viktor az ELTE-n diplomázott.

Palkovics a vita végén egy PR-szerű kijelentéssel ajándékozta meg a hallgatóságot, miszerint államtitkárként nem szeretne konzisztóriumot, de egyetemi tanárként igen. Ugyanis államtitkárként a mostani fenntartói jogok gyengülését látja a konzisztóriumokban, hiszen nem egy állami kancellár hozná meg innentől a döntéseket. Oktatóként viszont azért szeretné a rendszert, mert a testület objektíven visszacsatolást adhat a munkájáról.