„Plusz 5 évet még rásózhatnának (legalább)!”, „rohadtul kevés”, „többszörös visszaeső, a lánynak meg az élete végéig ezzel kell élnie”, vagy „hét évig erőszakolják naponta és fotózzák is le, ha lehet!” – ilyenek voltak a még csak nem is legdurvább olvasói kommentek annál a cikkünknél, amelyben beszámoltunk a fonyódligeti gólyatáborban történt erőszak ügyében hozott ítéletről. K. Sándor Szilárdot első fokon hét és fél év letöltendő börtönre ítélte a Fonyódi Járásbíróság, amiért megerőszakolt egy diáklányt a táborban, csakhogy ez a virtuális népharag szerint „siralmasan kevés”.

A rengeteg felháborodott reagálás közt azonban voltak olyanok is, akik – talán nem is tudják – releváns büntetőjogi kérdéseket pedzegettek. „Ha csak részletekre bontjuk, fojtogatott, vert, fenyegetett, megerőszakolt, zsarolt, és erőszakos közösülésben volt már büntetve – szóval így összességében kevés a büntetés” – írta egy kommentelő a Facebookon, míg egy társa sommásan szintén arra jutott: „nem vagyok jogász, de úgy érzem, hogy a törvényekben foglalt lehetőségeket a bíróság nem használta ki”.

A fotózás és fenyegetés pluszbűncselekmény?

A gólyatáborban megerőszakolt és megvert lány jogi képviselője alapvetően elégedett az elsőfokú ítélettel, de szerinte is lehetne súlyosabb az ítélet, méghozzá nem az érthető indulatok, hanem valóban egy – ebben az esetben – nem alkalmazott büntetőjogi lehetőséget kihasználva. „Véleményem szerint a szexuális erőszak mellett további bűncselekményként kellett volna értékelni, hogy az elkövető még végig fotózta is az áldozatot. Ráadásul egyértelműen megpróbálta megzsarolni is, megfenyegette, hogy milyen következményei lesznek, ha a gólyatábor további napjain ellenáll. Ha a jogi érvelésemet a másodfokon eljáró törvényszék helytállónak gondolná, és mindezt egy újabb, külön bűncselekményként értékelné, akkor már halmazatról beszélünk, és akkor büntetésként  2–12 év lenne kiszabható” – mondta Tóth M. Gábor ügyvéd.

Az ítélethirdetésen

MTI / Varga György

Az elsőfokú bíróság azonban annak alapján ítélt, hogy a büntetőjogban bizonyos enyhébb tényállások beolvadhatnak az elkövetett súlyosabb bűncselekménybe, vagyis a kevésbé büntetett tettért külön nem vonják felelősségre a tettest. Így a büntetőjogi szabályok alapján nem vették további bűncselekménynek, hogy a fotós nemcsak megerőszakolta, de meg is verte a lányt, mert ez csak könnyű testi sértésnek minősült, ami beolvad a sokkal súlyosabb szexuális erőszakba, mivel enyhébb, 8 napon belül gyógyuló sérülések okozásával ez szükségszerűen együtt járhat.

Végül saját maga ellen gyártott bizonyíték lett az 557 fotó

Ezzel Tóth M. Gábor is egyetért, csakhogy szerinte a fotózással járó megalázást külön kellene értékelnie a bíróságnak, mert ez biztosan nem velejárója a nemi erőszaknak, hanem még borzalmasabbá teszi. „Az egy dolog, hogy ezzel bizonyítékot gyártott maga ellen, hiszen így tulajdonképpen nem is kérdés, hogy elkövette-e az erőszakot. De ezen túl, halmazatban felelősségre vonható lenne személyes adattal visszaélésért is K. Sándor Szilárd. Ráadásul profi fotósként volt ott a gólyatáborban, ezzel élt vissza. Méltóságában is sértette az áldozatot, akinek még attól is tartania kell, hogy vajon a képek valaha előkerülnek-e valamilyen módon” – mondta Tóth M. Gábor.

A hvg.hu úgy tudja, hogy valóban extrém helyzetről van szó: az ügy felderítését közelről követő, ezért névtelenséget kérő forrásaink szerint K. Sándor Szilárd 557 darab fotót készített, miközben megerőszakolta a 19 éves lányt. Az adatot nem tudtuk megerősítettni, rákérdeztünk Tóth M. Gábornál, de az ügyvéd a zárt tárgyalásra vonatkozó szabályok miatt erről nem nyilatkozhatott.

Békés Ádám, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója is egyetért azzal, hogy itt nincs szó arról, hogy a kisebb súlyú cselekmény beolvad egy súlyosabb bűntettbe. Csakhogy szerinte nem egyértelmű, mit mondanak a jogszabályok erre az esetre. „Kimondottan fotózni egy esetben büntetendő: ha valaki egy 18 évesnél fiatalabb személyről pornográf felvételeket készít. De nehézséget okoz annak meghatározása, hogy mi a helyzet ennél a szexuális erőszaknál, amely közben a fotózás még akkor is kirívóan megalázó lehetett az áldozatnak, ha az elkövető nem használta fel, illetve már nem tudta felhasználni a felvételeket mondjuk zsarolásra, kényszerítésre, illetve nem élt vissza azokkal más módon, úgy, hogy illeszkedjen egy másik tényállásba” – magyarázta a büntetőjogi tanszék munkatársa.

Ahhoz pedig, hogy megállapítsák a személyes adattal visszaélést, Békés Ádám szerint az információszabadságról szóló törvényt is meg kellene nézni, ennek a fogalmait viszont megint csak nehéz a gólyatábori erőszakra alkalmazni. „Hiszen akkor az elkövetőt adatkezelőnek kellene tekinteni, de az is kérdés, hogy kifejezetten ezek a fotók személyes adatnak minősülnek-e” – sorolta az értelmezési kérdéseket.

És mi a helyzet a fojtogatással?

K. Sándor Szilárd legkorábban a büntetés kétharmadának letöltése, azaz 5 év után szabadulhat, de az ítélet nem jogerős. A vádlott ugyanis enyhébb, az ügyész pedig súlyosabb büntetésért fellebbezett, bár mivel a büntetési tétel legfeljebb 8 év, maximum még pár hónapot kaphat pluszban a fotós. Kivéve, ha a másodfokon eljáró ügyészség, illetve a bíróság elgondolkozik a halmazat lehetőségén, és máshogy minősíti mindazt, ami a nemi erőszakon kívül történt.

Az áldozat – akit úgy hallgattak meg, hogy a vádlott ne legyen jelen, ne kelljen vele találkoznia – a történtek után egyedül a hvg.hu-nak adott interjút, ebben részletesen beszélt arról, hogy halálfélelme volt. „Nem sok kellett ahhoz, hogy megfojtson. Azon gondolkoztam közben, hol fog elásni” – fogalmazott a 19 éves lány. Napszemüvegben kezdte el az egyetemet, mert még akkor sem látszott szinte semmi a szeméből, annyira bevérzett a fojtogatástól. „Az egész állam lila volt, a szemhéjamnál két helyen felrepedt a bőr, a nyakamon meg jól látszott egy nagy, teljes tenyérlenyomat” – sorolta, ennek ellenére csak könnyű testi sértésnek minősült a bántalmazása.

Ez volt az ítélettel kapcsolatban a másik pont, amin ugyancsak kollektíven kiakadt több laikus hozzászóló, de egy megkérdezett büntetőjogász is. „És ha sikerül a fojtogatás?!” – tette fel a kérdést egy szintén súlyosabb büntetést javasló kommentelő, míg egy másik azt írta: „nekem fura, hogy nem emeltek vádat emberölés kísérletéért is. A lány pedig elmondta, hogy azt hitte, megöli, annyira fojtogatta, hogy majdnem megfulladt” .

A büntetőbíró is vizsgálta volna az emberölési kísérletet

Természetesen az elkövető cselekményének pontos minősítése, büntető törvénykönyvi tényállásba sorolása ennél ezerszer bonyolultabb, ez az egyik legösszetettebb büntetőjogászi feladat. De annyiban az internet ítéleten háborgó népe ráhibázott, és egy munkája miatt nevének elhallgatását kérő büntetőbíró is azt mondta a hvg.hu-nak: ha a személyes adatokkal visszaélés halmazata nem is, az emberölés kísérlete legalábbis felmerülhetett volna.

„Ez alapvetően igazságügyi szakértői kérdés, nekik kell vizsgálniuk minden külsérelmi nyomot, és véleményezni, hogy ezek mire utalnak, mi lehetett az elkövető szándéka” – mondta. „A bevérzett szem, a nyakon megmaradó fojtás nyomai és egyéb bántalmazások eredményei lehet, hogy a gyógyulási időtartam alapján 8 napon belül gyógyuló sérülésnek számítanak, azonban a következetes bírói gyakorlat jó ideje az, hogy a nyaki képletek támadása akár puszta kézzel, akár eszközzel nagyon súlyos tett” – jelentette ki. Ezt azzal magyarázta, hogy a nyakon haladó verőerek könnyen sérthetőek, illetve a fojtogatás is könnyen életellenes következményekkel járhat.

„Nem csak a tényleges eredmény számít, hanem, hogy mi volt szándéka, az ölésbe legalábbis belenyugodott-e, illetve amit csinált, azzal ki lehet-e oltani az életet. Egyszer egy olyan ügyben kellett ítéletet hoznom, amikor szintén 8 napon belül gyógyuló, felszíni sérülései voltak a sértettnek a nyakán, de csak azért, mert időben el tudott lépni a kés pengéje elől, így nem volt mély a vágás. Az összes körülményt figyelembe véve végül ott is emberölés kísérletéért szabtam ki a büntetést” – mondta.