Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Belepillantottunk a Jó Állam jelentésbe, és érdekes megállapításra jutottunk: mintha többször is a kormány munkáját fényező adatokat olvashatnánk, míg a kritikus információk kevesebb teret kapnának. Mindez olyan jelenségek leírásánál feltűnő, mint a korrupció vagy a szegénység.

Elkészült a Jó Állam Jelentés, mely 134 oldalon vizsgálja, hogyan dolgozik az állam hat különböző területen, és hogy változott a teljesítménye. Mire képes az állam a demokrácia terén? Hogy segíti a nélkülözőket? Mi a helyzet az egészségügy és a nyugdíjrendszer terén? Milyen trendeket lát az oktatás fejlesztése terén? Csupa olyan terület, amiről meglehetősen megoszlanak a vélemények a kormány teljesítményét illetően. (Itt találja a teljes jelentést.)

Mérföldkő lesz?

A jelentést a Ludovikán mutatta be Kis Norbert, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézmény továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese, és Kaiser Tamás, az Államtudományi Intézet tudományos igazgatója. A kötetet bemutató két szakember olykor még egymásnak is ellentmondott.

A munka másfél éve kezdődött, és cél, hogy a kormányzati munkába éppúgy bekerüljön a kötet és a mögötte álló kutatómunka, módszertan, mint az államtudományi oktatásba. Elég fontos dokumentum tehát ez: a kormány ebből a tükörből szemlélheti tevékenységét, a jövő államtudományi szakembereinek pedig referencia lesz a mű.

Így épül fel a jelentés

Hat területen vizsgálta meg a dokumentum az állam teljesítményét (Biztonság és bizalom a kormányzatban, Közösségi jólét, Pénzügyi stabilitás és gazdasági versenyképesség, Fenntarthatóság, Demokrácia, Hatékony közigazgatás). Mind a hat terület öt dimenzióra lett lebontva, és a dimenziókat öt (közülük egy kiemelten fontos) indikátorral, mérőszámmal jellemezték, ezek alapján alkották meg a kutatók a véleményt, ami lehetett erősödés (azaz a terület erősödött), optimista várakozás, illetve fejlesztendő terület.

Pedig vélhetően vitákat fog kavarni a felmérés. Eléggé úgy tűnik, a kutatás a gombhoz varrta a kabátot – egyfelől a kormányra hízelgő eredmények jöttek ki, másfelől mintha az adatokhoz kerestek volna vizsgálandó területeket, nem pedig fordítva.

A hat kormányzati területen öt-öt kisebb részterületet nézve (lásd keretes írásunkat) a kormány 10-szer kapott jó osztályzatot (azaz itt erősödés történt), 11-szer optimista a várakozás, és csak 8-szor kapott „fejlesztendő” minősítést.

Kis szerint az volt a céljuk, hogy módszert és adatbázist is találjanak a méréshez, hogy megbízható visszacsatolást tudjanak adni a kormányzati és állami tevékenységhez. Kaiser is folyamatosan azt kommunikálta a beszélgetés alatt: ez a kötet egy nagyon megalapozott munka, rengeteget dolgozott a csapat a módszertannal és metodikával. A számok meggyőzőnek tűnnek – összesen 150 „kemény” adatcsoport már elég megalapozottnak tűnik a megállapítások levonásához. De több helyen is kérdéses az adatok szelekciója és „keménysége” – és ezt a kétséget a két szakember sem tudta megnyugtatóan megszüntetni.

Érdekes, hogy az összesített eredményeket grafikusan megmutató Jó Állam Mozaikban a Hatékony közigazgatás terület utolsó dimenziójában a „nincs adat” megjegyzés olvasható (azaz nem tudták megállapítani, hogy a terület jól teljesít, stagnál vagy fejlesztésre szorul) - de csak éppen hogy, mivel a fehér háttérre világosszürkével nyomtatták, mintha a készítők kissé restellnék magukat. Valóban, ha az volt a fő szempont, hogy mérhető és irányokat láttató dimenziókat hozzanak létre, hogy jöhetett ki ez a végeredmény?

Kérdéses adatok és következtetések

Példának okáért vegyük a Biztonság és bizalom a kormányzásban fejezetet, amely Kis Norbert szerint a legpozitívabb változásokat látta (a Pénzügyi stabilitás és gazdasági versenyképesség fejezetben kirajzolódott kép pedig a legkevésbé vidám). Itt például a korrupció mérését egy olyan Állami Számvevőszék által mért korrupciós kockázati indexet használ az egyik indikátorként a jelentés, amely amúgy önbevallásos alapon zajlik, a költségvetési szervek beszélnek önmagukról. Ez alapján javulás figyelhető meg: „növekszik az antikorrupciós kontrollok száma” a költségvetési intézményrendszerben.

Nem tűnik meggyőzőnek ez a szám a korrupció valódi terjedésének és létének leírására (és a következtetés sem cseng egybe például a Transparency International korrupcióérzékelési indexe alapján leírt tendenciákkal) – amit Kis és Kaiser sem tagadott, mikor rákérdeztünk. Ugyanis a jelentés csak olyan adatokkal tudott dolgozni, amihez volt idősoros adat, és a KSH-nak volt csak ilyen. A nemzetközi felméréseket amúgy is próbálták kerülni, mondta Kaiser – igaz, a magyar haderő és védelmi képességek egyik indikátora épp egy nemzetközi index.

Kis szerint az érzületméréseket is csak módjával szabad használni, csak akkor, ha elég nagy mintán történt a vizsgálat. Kaiser erre még ráerősített: „kemény adatokkal dolgoztunk, a véleménymérés hiányzik” – ez azért nem igaz, a rendőrség iránti közbizalom javulása például egy tipikusan érzületmérő KSH-kutatás, és ez indikátora lett a Biztonság és bizalom a kormányzatban fejezetnek.

De vehetnénk a kormányzati bizalom egyik indikátorát is: a jelentés a kormányzat mandátumarányát veszi mint a társadalom bizalmi indexének tükrét. Ez alapján megállapítja, hogy nőtt a kormányzatba vetett társadalmi bizalom, mert 2006-hoz képest nőtt a kormányzat mandátumaránya 2014-ig – hogy az utóbbi választás rendszere már jelentősen torzított a listás eredményeken (pl. 44%-os eredménnyel jött ki a 66,83%-os mandátumarány, azaz a kétharmad), már nem olvasható.

A teljes jelentés elemzése egy későbbi cikk témája, de sajnos ezek a véleményes, épp nem az alaposság érzetét keltő elemzési eredmények visszaköszönnek más fejezetekben is. Azaz az az érzés több fejezetben is, mintha a kormány munkáját pozitívnak láttató számok és adatok előnybe kerültek volna a kritikus adatokkal szemben – mintha lennének az adatok közt is egyenlőbbek.

A dimenziók és indikátorok összeállításának mikéntjéről Kaiser elmondta, ezek a kutatók autonóm döntése alapján kerültek a jelentésbe, az NKE-n működő tudásközösség gondolkodását tükrözi vissza. „Igyekeztünk teljes képet adni az államról, de megpróbáltuk nem szétfeszíteni a kereteket.”

Mi a helyzet az állami hatékonysággal?

Az elkészült jelentést átadták a kormányzati Államreform Bizottságnak, amely elsődlegesen az ügyintézés egyszerűsítésén, a bürokrácia csökkentésén dolgozik. Kérdésünkre, hogy az állam hatékonyságát mennyire tudta-akarta mérni a jelentés. Kaiser szerint az egyes hatásterületeken belül lehet rálátni a hatékonyságra. Ez egy többféleképp megközelíthet kérdés, mondta Kaiser, és felsorolta, hogy a pénzügyi stabilitástól a külkereskedelmi mérlegen át a biomassza kérdésköréig hány helyen jelenik meg. „Nem kívántuk egy mondatra leegyszerűsíteni a kérdést” mondta Kaiser, bár ezt senki nem is követelte a jelentésen. Ugyanakkor Kis hozzátette, ha a magyar államot a „minél kisebb befektetéssel minél jobb eredményt elérni” filozófiával közelítjük meg, „szörnyű a helyzet”. Ám szerinte a hatékonyság mérése nem a jelentés hatásköre, ezt nemzetközi összehasonlításban kell nézni és ott kell javulást elérni – és ezt a kormány is tudja Kis szerint. A jelentés arról próbált meg képet alkotni, hogy az állam teljesítménye (kisebb vagy nagyobb ráfordítással, ez mellékes) milyen és mennyire javult.

Végül Kis azt is elmondta, az NKE el fog végezni egy alapos véleményfelmérést is az idén, amely bázisadat lesz, vagyis ehhez mérik majd a továbbiakban a jövőbeli ilyen felméréseket. Kíváncsian várjuk.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!