„Huszonöt év tapasztalattal, de változatlan lelkesedéssel vállalok korrepetálást. Hívjon bizalommal!” Ilyen és ehhez hasonló hirdetéssel számtalan internetes oldalon találkozhatunk, és van, aki ingyenes szintfelmérő teszttel és „óriási nyári akciókkal” csábítja a diákokat. Pontosabban azokat a szülőket, akiknek valamilyen úton-módon meg kell oldaniuk a bukásra ítélt gyerekük felkészítését a nyári pótvizsgákra.

Kereslet-kínálat

Kereslet pedig van. Az Oktatási Hivatal (OH) statisztikái szerint a magyar közoktatásban tavaly több mint 61 ezer (ez az összes diák 5 százaléka) diák bukott meg, vagyis kapott elégtelen osztályzatot legalább egy tantárgyból a tanév végén. Csak az általános iskolákban és a szakközepekben 22, illetve 20 ezer diáknak kellett javítóvizsgát (más néven  pótvizsgát) tennie, a gimnáziumokban ez a szám mindössze 6700 volt.

Nem mindenkinek buli a vakáció

MTI / Czimbal Gyula

Nem véletlen, hogy az egyik magántanárok közvetítésével foglalkozó oldal, a magántanár.hu főleg nyáron pörög. Varga Balázs, az oldalt  üzemeltető cég képviselője elmondta, a pótvizsgaidőszak miatt a június-július számít az év egyik legsűrűbb időszakának, ekkor a legnagyobb a kereslet a magántanárokra, havonta átlagosan 6-8 ezren kattintanak az oldalra. Ahogy van kereslet, úgy kínálat is: csak a magántanár.hu-n több mint 800 tanár hirdeti magát, de az ugyanebben a bizniszben utazó tutimagántanár.hu-n is 500-nál több magántanár regisztrált.

Van, aki már az alapoknál elveszíti a fonalat

A matek egy tipikus buktató tantárgy. Békési Beáta, a matekoktatásra specializálódott Matek Oázis oktatási vezetője szerint ennek az az oka, hogy a mateknak megvan az a speciális sajátossága, hogy „minden egymásra épül, és a régi hiányosságok később újra és újra előkerülnek”.

Emiatt az a diák, aki már az egyszeregynél lemarad, később képtelen lesz megérteni az összetettebb tananyagokat. Rengeteg matektanár szenved azzal is, hogy „20-30 diák gondolatait koordinálja”, vagy hogy be kell várnia, mire egy lassabb tanulónak is „leesik a tantusz”. Tankönyvekből meg szinte képtelenség felkészülni, magyarázta Beáta, mert érthetetlen nyelven íródtak egy pótvizsgázó számára.

Pikkel a tanár?

A pótvizsgázás a diákoknak sem egy leányálom. Petit egyszer történelemből húzták meg, az apja nagyon csalódott volt utána, „ijedtséget és elkeseredést láttam a szemében”, mesélte.

Ő úgy véli, csak magának köszönhette a bukást, egész egyszerűen lusta volt tanulni. Nyáron aztán nekifeszült a tananyagnak, a szülei egy magántanárt is fogadtak mellé, hogy segítsen a felkészülésben. A tananyagot előre felosztották, mindig meg volt adva, hogy egyik  vagy másik tételt mikorra kell tudnia. Így a vakációja sem ment gallyra és a pótvizsga is simán meglett. Utólag úgy gondolja, hogy jó lecke volt, szerinte minden csak akarat és elszántság kérdése: „rám fért a fejmosás, de soha többé!”.

Vannak, akik nyáron is beülnek a padba

Fülöp Máté

Ági egy fővárosi gimnáziumban dolgozik angoltanárként, de a munkaidején kívül évek óta vállal magántanítványokat is. Ő úgy látja, a bukások oka főleg a szülő oda nem figyelésében keresendő.

A pedagógusoknak munkaköri kötelessége írásban figyelmeztetni a szülőket, hogy gyerekük X vagy Y tárgyból bukásra áll. Az értesítőket a tanév negyedénél (november végén, december elején) és háromnegyedénél (április eleje) küldik ki a tanárok, és ott van még a félévi értesítő is. „Ennek ellenére sok szülő június végén megdöbbenve kérdezi, hogy a gyereke mégis miért bukott meg. Na, ilyenkor jön a 'pikkel a tanár'-szlogen” – tette hozzá. Pedig az esetek többségében, ha a szülők időben segítséget kérnének vagy „csak esténként kikérdezik a törit vagy a memoritert”, akkor nem fajulna bukásig a történet.

A szorzótábla sem megy

De nemcsak a szülők nemtörődömsége jelenthet gondot. A diákok sokszor eleve hiányos tudással érkeznek a középiskolába. „A tanár ilyenkor széttárja a kezét, mondván, nem az ő feladata megtanítani a szorzótáblát.”

Sok kilencedikesnek még az alany-állítmány felismerése is gondot okoz, „így elég nehéz kötött szórendű nyelveket tanítani nekik” – sorolja a problémákat a nyelvtanár. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek többsége nem tud jegyzetelni és a hatékony tanulás mikéntjét sem tanulták meg, így nem csoda, ha nem tudják abszolválni a tanévet.

Nehéz megmondani, hogy mennyi idő szükséges egy sikeres pótvizsgához. Ági tapasztalatai szerint ez tantárgyanként is változhat, másrészt minden gyerek más; mások a hiányosságaik, és más tempóban képesek haladni az anyaggal, de mint elmondta, „az biztos, hogy 5-10 különóra nem lesz elég, hanem inkább 25, nyelvnél pedig legalább 60 szükséges”.

Ami sok, az sokk

„Hatalmas üzlet az árnyékoktatás” – mondta a nyári korrepetálásról Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke. A tarifákat böngészve megállapítható, hogy magántanárt fogadni bizony nem olcsó mulatság.

A matek- és angoltanárok nagy átlagban 2000-2500 forintot kérnek el egy 60 perces alkalomért, de nem ritka, hogy valaki ugyanazért az egy óráért 3500-3600 forintot számol fel. Könnyen kimatekozható, hogy az Ági által kalkulált 25-30 különóra akár 50-75 ezer forintot jelent a családi büdzsének, de ha nyelvről van szó, még durvább összegekkel lehet számolni.

Képünk illusztráció

Fazekas István

Az MSZOE elnöke szerint a gyerekek felkészítése az iskolák feladata lenne, nem pedig a szülőké. Mégis, aki teheti, magántanárt fogad, mert az iskolák nyáron zárva vannak, pedig a törvények lehetővé teszik, hogy nyitva legyenek, mondta Keszei. Ezzel szemben az Oktatási Hivatal határozottan cáfolta, hogy az iskoláknak lennének bármiféle törvényben előírt kötelezettségeik. Vállalni vállalhatják a megbuktatott diák felkészítését, de ez egyik iskolának sem alapfeladata. Nyáron is csak akkor kötelesek nyitva tartani, ha pedagógiai programjuk azt szükségessé teszi.

A MSZOE elnöke arról is beszélt, hogy a tananyag nagysága sem a diákok, sem pedig a tanárok dolgát nem könnyíti meg, mert az „megtanulhatatlan és megtaníthatatlan”. Szerinte ezért is nonszensz, hogy a gyerekeknek két hónap alatt kell bepótolniuk azt, amit az iskolában 10 hónap alatt sem sikerült megtanulniuk. De maga a buktatás intézménye is problémás Keszei szerint, mert a gyakorlatban „kvázi fegyelmezési eszköz tanárok kezében, pedig nem szabadna, hogy az legyen”. Annak sem látja értelmét, ha már megbuktatják a diákokat, utána miért engednek át olyan sok diákot a pótvizsgán (2014-ben a pótvizsgázók 59 százaléka ment át). „Ez a magyar oktatási rendszer színvonalát minősíti” – mondta Keszei Sándor.