szerző:

Mit tudunk kezdeni egy gyilkossal, aki húsz év után elhagyhatja a börtönt? Joggal fél-e tőle a társadalom, ha a börtönben úgy ítélték meg, hogy rászolgált a szabadulásra? Bene László korának rettegett bűnözője volt, akinek most egyszerre kellene megértést és megélhetést találnia a társadalomban. A pártfogói felügyelet segíthet neki a beilleszkedésben, de ez az eszköz nem tűnik csodafegyvernek.

Március 1-jén a szegedi büntetés-végrehajtási bíróság nem jogerősen úgy döntött, hogy kiengedi a börtönből Bene Lászlót, aki bűntársával, Donászi Aladárral együtt a kilencvenes évek egyik legelvetemültebb bűnözőpárosát alkotta. A két férfi fegyveres rablásokat követett el, többek között ezek során négy embert öltek meg.

Amikor 1994-ben elfogták, illetve amikor 1996-ban életfogytiglanra ítélték őket, még nem létezett tényleges életfogytiglani büntetés, halálbüntetés pedig már nem volt, így a 20 éves börtönbüntetés volt a legsúlyosabb. Ez idén május elején telik le. Bene László 2014-ben már kezdeményezte, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, de ekkor még elutasították a kérelmét. (Donászi Aladár 2001-ben a börtönben öngyilkos lett.)

Bene László
©

Bene szabadulása persze még messze nem biztos, mivel az ügyészség fellebezett a döntés ellen, de ha mégis megvalósul, akkor a Csillag börtönből szabaduló egykori bűnözőt tíz évre pártfogói felügyelet alá helyezik. Nagy kérdés, hogy egy ilyen súlyú bűnelkövetőt milyen sikerrel illeszthet vissza a társadalomba ez a mentori segítség.

A börtön nem támogatta Bene szabadulását

Sorozatgyilkosok

Bene és Donászi 1989 és 1993 között legalább egytucatnyi rablótámadást követett el együtt. Eleinte dohányipari raktárakat raboltak ki, majd 1991-ben Donászi megtámadott egy győri pénzszállítót, ahol lelőtt egy rendőrt, társát pedig megsebesítette. 1992-ben ketten együtt próbáltak meg kirabolni egy pénzszállítót a budai Skálánál, a taxival pénzt szállító egyetemistát Donászi agyonlőtte, és két másik embert is megsebesítettek. Az autóban csak üres zsákok voltak. 1992 novemberében lőgyakorlatot tartottak Székesfehérvár mellett, amikor vadászok lettek figyelmesek a zajra. Bene és Donászi végzett velük is.

A börtönügyekben eljáró büntetésvégrehajtási bíró az alapján dönt a feltételes szabadlábról, hogy a börtönből kapott információkból és jellemzésekből mit olvas ki. Egy, az ügyet közelről követő forrásunk nevének elhallgatását kérve azonban azt állította, hogy maga a börtön – az első fokon döntő bíróval ellentétben – nem támogatta Bene szabadon bocsátását, mert nem látták biztosítottnak, hogy vissza tud illeszkedni a társadalomba. „Az első fokon döntő bv-bíró viszont egy csomó dolgot mérlegel ilyenkor, például Bene ügyében még a médiában adott nyilatkozatait is figyelembe vette” – mondta.

Információink szerint a döntést hozó bírónak olyan benyomása volt a Bene által adott interjúkból, hogy a férfi megbánta a tettét. Ebben nem osztoznak az áldozatok családtagjai, akik megdöbbenésüknek adtak hangot az első fokon megadott feltételes szabadláb hallatán. Úgy tudjuk, a bíróság szerint Bene László jól reagált a 2014-es feltételes szabadláb elutasítására, jutalmakat érdemelt ki, és zárkamegbízotti tisztségével is segítette a börtön rendjének betartását. Az is meggyőzhette őket, hogy Bene leérettségizett, és állítólag intenzívebb kapcsolatba került a családtagjaival.

Forrásunk szerint bár mindenki azt hiszi, hogy egy ilyen döntés előtt van egy konkrét, „óriási személyiségteszt”, ami alapján eldől a többszörös gyilkos szabadon bocsátása, a valóságban ez nem így működik. „Minden elítélt az első pillanattól bekerül egy kockázatelemzési rendszerbe, ami ezerféle szempontból – öngyilkosságra, erőszakosságra való hajlam, szociális készségek – követi a benti viselkedését. Ezt veszik elő, mikor dönteni kell a fogvatartottról, és nyilván megkérdezik a nevelőjét is, de pszichológiai teszt nincs” – magyarázta.

Az ügyet közelről követő szakember ugyanakkor azt mondta, őt személy szerint meglepné, ha Benét kiengednék. „2014-ben sem az első fok, sem a másodfok nem értett egyet a szabadulásával. Azóta természetesen megváltozhatott, és alkalmassá válhatott a reintegrációra, ennek a lehetőségét egyetlen embertől sem lehet elvenni” – mondta forrásunk, aki szerint két éve még alig egy hét telt el az első- és a Bene fellebbezése utáni másodfokú bírósági döntés közt, így most is bármelyik nap megszülethet erről a határozat.

Rendőrségi fotók a gyilkosság helyszínéről
©

Bene ügyvédje, Soltészné Nagy Katalin szerint a pártfogó felügyelet szabályai segíteni fogják ügyfelét. Ha megváltoztatná lakóhelyét, jelentenie kell, és az is lehet, hogy az első időszakban majd szorosabb kontroll alatt tartják őt. Az első egy év keményebb lesz, de ellentétben a házi őrizet lakhelyelhagyási tilalmával ez nem csak egy adminisztratív lépést, kötelezettséget jelent, hanem aktív segítést és kapcsolattartást. Az ügyvéd azt mondja, eddig jó tapasztalatai vannak a pártfogói ügyekben, és ezek alapján arra számít, hogy az egykori rablógyilkossal sem lesz problémás személy. Sőt inkább attól tart, hogy mások jelentenek fenyegetést Benére, emiatt és országos ismertsége miatt esetleges szabadulása esetén sem akar majd sokat mutatkozni. Az ügyvéd szerint a beilleszkedést nem segítik az eddigi tévéinterjúk, azokat szerinte Bene azért adta, mert nem tudta, hogy nem köteles nyilatkozni.

Mit érhet el egy pártfogó?

Egy korábban pártfogóként dolgozó forrásunk azt mondja, alapvetően adminisztratív, 8 órától 16:30-ig tartó munka volt az övé, amely szerinte nem alkalmas arra, hogy mélyrehatóan ellenőrizze egy feltételesen szabadlábon lévő elítélt életmódját. A szabadulás feltételéül szabott magatartási szabályokat a bíróság rögzíti, például előírhatja azt is, kivel nem találkozhat, de azt aligha fogják a pártfogók ellenőrizni, hogy mondjuk, az éjszakai kocsmázás esetleges tilalmát betartja-e a delikvens. A feltételesen kint lévő elítélt időre meg kell, hogy jelenjen a pártfogónál, ezt rendszerint ők be is betartják, mert különben körözést rendelnek el, és visszaviszik őket a rács mögé.

Arról sincs szó, állítja, hogy a pártfogónak lennének kontaktjai elítélteket foglalkoztató cégekhez, mert ők is csak a munkaügyi központnál próbálhatnak az egykori elítéltnek állást találni, "de hát ki akarna egy ilyen embert felvenni?". A kereső tevékenység feltételét ezért sokszor úgy teljesítik az elítéltek, hogy valamelyik rokonnak a cégébe jelentik be őket.

Szabaduló fogvatartottak a Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézet előtt. Képünk illusztráció.
©

Egy másik pártfogó szakember szerint a felügyelet alatt lévők mindössze 3-4 százaléka, aki börtönből feltételesen szabadult, az egész rendszerben ugyanis főleg olyan fiatalok vesznek részt, akik kisebb súlyú bűncselekményt követtek el, és be sem vonulnak. Őket kapcsolattartással, tréningekkel próbálják a korábbi rossz útjukról letéríteni, igyekeznek megelőzni, hogy ne kövessenek el újabb csibészséget. Ez egy teljesen bevett és elterjedt mentorálási módszer, a valódi kérdés esetünkben azonban mégiscsak az, hogy egy emberölés elkövetője mennyire tud megváltozni. A dologban az a nehézség, hogy miközben a környezetükben élők érthetően tartanak tőlük, az ő segítségük és nyitottságuk nélkül, maguktól nem fognak visszailleszkedni a társadalomba.