A Kehi simán lepattintott egy állampolgári kérelmet, amelyben a Szent István Egyetem gazdálkodását szerették volna megismerni, azt állították, hogy nem ők az adatkezelők. Az ügy az Alkotmánybíróságig jutott, amely azt üzente a bíróságoknak, ne higgyenek el mindent a kormányszerveknek.

Hét igen, hét nem: a döntetlen helyzetben az áprilisban távozó Lenkovics Barnabás elnöki szavazatával semmisített meg az Alkotmánybíróság egy bírói ítéletet a közérdekű adatok nyilvánossága érdekében. (Az Ab azért 14 tagú most a törvény szerinti 15 helyett, mert Paczolay Péter volt elnök helyét nem töltötték be.)

Lengyel Szilvia, az LMP agrárpolitikusa, 2012-2014-ben országgyűlési képviselője 2013-ban a Szent István Egyetem gazdálkodásával kapcsolatos vizsgálati jelentést kérte a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól (Kehi), de nem kapta meg. A hatóság arra hivatkozott, hogy a jelentés döntéselőkészítő anyag, amely tíz évig nem nyilvános, továbbá hogy ő ebben az esetben igazából nem is adatkezelő, hiszen nem maga találta ki, hogy mit vizsgáljon, hanem a kormány utasítását teljesítette. (Magyarán: közvetlenül a kormánytól kellene kérni az iratot.)

Az érdeklődő állampolgár perelt, első fokon nyert is, de aztán a Fővárosi Ítélőtábla ellene döntött, elfogadva a Kehi idézett érveit. Ez ellen nyújtott be alkotmányossági panaszt Lengyel Szilvia.

©

Az Alkotmánybíróság megkérdezte a Miniszterelnökséget – Lázár János miniszter a Kehivel értett egyet –, és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot. Ennek az elnöke, Péterfalvi Attila viszont azt fejtette ki, hogy „a Kehi akkor is az adatokat kezelő közfeladatot ellátó szervnek minősül a kezelésében lévő … ellenőrzési jelentésekben szereplő közérdekű adatok tekintetében, ha az ellenőrzés lefolytatásáról más szerv vagy személy döntött”. És hivatkozott egy régebbi Ab-határozatra, amely szerint „egy demokratikus társadalomban a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály; ehhez képest a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását kivételnek kell tekinteni”.

Az alkotmánybírák egyik fele úgy ítélte meg, hogy az ítélőtábla túl könnyen elhitte a Kehi állítását. Meg se nézte, miről szól a vitatott irat, valóban döntéselőkészítést szolgált-e, és milyen döntését. Márpedig „a nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozás, a korlátozás tartalmi indokoltságának kétségtelen bizonyítása nélkül a közérdekű adatok megismeréséhez való jog alaptalan, s így szükségtelen korlátozásának minősül”. Mivel a testület ezt képviselő feléhez csatlakozott az elnök, ez lett a döntés, bár a bírák másik fele szerint a Kehi és a bíróság helyesen járt el.

Mint az érvelésből kiderül, ebből még nem következik, hogy Lengyel Szilvia megkaphatja, amit két és fél éve kért. A bíróságnak újra kell tárgyalnia az ügyet, és most már a szóban forgó jelentés tartalmi vizsgálata alapján eldöntenie, hogy kiadható-e a kérelmezőnek.