szerző:
Somogyi Zoltán
Tetszett a cikk?

Aki az emberi jogokat, egyenjogúságot, társadalomkutatást támogatja, az Magyarországot segíti.

Tanulhattam az Egyesült Államokban. Barátokat leltem ott. Bizonyos időközönként meg is látogatom őket, sőt, ma már üzleteket szervezek egykori iskolatársaimmal. Nem állítom, hogy ismerem az országot, de azt igen, hogy egy fokkal jobban, mint akinek nem adatott meg mindaz, amit az előbb leírtam. A következőkben a Soros Györggyel kapcsolatos támadásokról fogok írni.

Mindehhez, kiindulópontként elfogadom, hogy igaza van Tölgyessy Péternek, a társadalomtudósnak, és ma Magyarországon nem bankrablás zajlik a magyar kormány részvételével, hanem őrségváltás. Higgyünk abban, hogy érdemes államfilozófiai, szellemtörténeti és szociológiai magyarázatot találni ahhoz a hazudozáshoz és törvénytelenséghez, ami percről percre a szemünk láttára történik. Gondoljuk azt, hogy a kormányzó magyar jobboldalnak van értelme azon túl is, hogy politikai vezetőik luxusban élhessenek. Induljunk ki ebből, vegyük komolyan azt a néhány embert, akik kivilágított focipályát teremtettek a magyar ugarból. Ők nem szeretik Soros Györgyöt, mert baloldali, mert spekuláns, mert – állításuk szerint – a magyar ellenzéket finanszírozza. Fogadjuk el, hogy tényleg ez a baja a magyar kormánynak vele.

A minap egy atlantai republikánus értelmiségi társaságban ülhettem, házibuli volt, szivaroztunk, ittunk, beszélgettünk. Mindenféle ember, vagyonra, súlyra, bőrszínre, korra, nemi irányultságra tekintet nélkül. Ezek ugyanis sem zavaróak nem lehetnek, sem okot nem adhatnak személyes kérdésekre. "Hány éves vagy? Homoszexuális vagy? Hány kiló vagy? Mennyit keresel?" mondatok egy amerikai beszélgetésben el nem hangozhatnak. Mert nem számítanak. Ha valaki magától beszél róla, meghallgatják, és mint általános társadalmi kérdés, még beszélnek is róla, de soha semmi személyes bántás nem származhat belőle. Miről beszélgetnek helyette? Mik a személyes kérdések? Arról, hogy mi lesz Amerikával? Mi lesz a világgal? Mi lesz az elnökválasztáson? Mi lesz az Apple-el? Hová fejlődik az Uber? Ki milyen közösség munkájában vesz részt? Hová adakozik? A sort bőven folytathatnám, mert az említett este is hosszú volt. Az adakozásnál azonban álljunk meg kicsit. Amerika – a magyarok többségének  hitével ellentétben – a világ egyik legerkölcsösebb, értékeket kereső, legvallásosabb országa. Adakozni, részt venni a helyi életben olyan a közép- és felsőosztály számára, mint levegőt venni. Az adományozó Soros György csak Magyarországon furcsa lény.

Republikánusok között ültem, akik viccelődtek sokat a demokratákon, meg – Trump miatt – saját magukon is. Az egyikük azzal állított be a házibuliba, hogy megkérdezte, ki hallotta Hillary Clinton legújabb kijelentését, amikor azt mondta egy választó kérdésére, hogy ő abban hisz, amiben a választók. És nevettek az üresfejű demokrata jelölteken. De, ugyanezek az emberek, amikor a magyar barátoknak ajánlották Atlantát, a lelkünkre kötötték, hogy látogassuk meg (a demokrata) Carter exelnök emlékházát, mert milyen egy nagyszerű és komoly ember. Persze, jó hogy Reagan megverte a választásokon, de a tisztelet ugyanakkora volt a demokrata vezető irányába, mint a republikánus felé. Szerintük Soros György is nagyszerű ember, ha a magánpénzéből a közösségnek ad – ilyen az, amikor a demokrata Hillary Clinton kampányát támogatja, és ilyen, amikor Magyarországot. Így gondolkodnak az amerikaiak, amit belátom, hazánkban nehéz megérteni. Az amerikaiak tiszteletet adnak az ellenfélnek, és meggyőződésük, hogy ő is a hazájáért dolgozott, Amerikáért, pénzét ebből kereste. Helyesnek tartják, ha adakozik a vagyonából arra, amiben hisz, és ami fontos számára.

A magyar kormány képtelen tiszteletet adni annak a Soros Györgynek, aki adományaival, alapítványával Magyarországért tesz. Nem értik, hogy a saját hazájuknak ártanak, amikor azzal támadják, hogy munkát ad emberjogi szakembereknek, egyenjogúságot hirdető mozgalmaknak és a társadalmi folyamatokat elemző tudósoknak. Mindezt azért teszik, mert úgy tűnik, képtelenek a marxista értékeken túl bármit is befogadni: az ember – szerintük – csak a saját anyagi érdeke alapján dolgozhat, cselekszik és él. Mindent valamilyen háttérben lévő anyagi magánérdek szerint tesz – támogatni is csak ezért támogathat bármit is. A mai magyar jobboldali politika nem konzervatív, nem hisz az anyagiakon túlmutató értékekben.

Nem szeretnék senkit se semmiről meggyőzni, vagy lebeszélni. Elmúltam negyvenéves, nem hiszek már semmilyen, fejekben véghez vihető forradalomban. Minden nemzet úgy teszi tönkre magát, ahogy gondolja. Én azonban  konzervatív maradok. Ahogy az Egyesült Államok is az. Mindegy, hogy politikai értékrendjét illetően demokrata, vagy republikánus valaki, a lelkek konzervatívok még mindig. Republikánus barátaimmal együtt szeretném megköszönni Soros Györgynek, amit Magyarországért tett.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!