Meghatszorozódott az utóbbi négy évben azon fiatalok aránya, akik a honi politikai helyzet miatt hagynák itt az országot – ez áll abban a kutatásban, amiből az emberminiszter egy erősen optimista ifjú generációt vizionált. Újraolvastuk a jelentést, és nem lettünk vidámabbak.

Egy "derűlátó, optimista, vagány nemzedék válik épp felnőtté" – olvasta ki Balog Zoltán a múlt hétfőn nyilvánosságra hozott Magyar Ifjúság Kutatás 2016 eredményeiből. A miniszter szerint a mai fiatalok tehetségesek, nagyobb bizalommal fordulnak a jövő felé, fontos nekik a család, a közösséghez és a nemzethez tartozás. Egyre több fiatal tartja Magyarországot a legjobb helynek, ahol élni szeretne.

Már ismertettük a jelentés egyes részleteit, amelyek eléggé árnyalják az emberminiszter optimizmusát. Összehasonlítottuk azonban a korábbi kutatási adatokat a 2016-ban készült felméréssel, és ez további kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, mit is olvashatott Balog Zoltán?

Elhagynák az országot

A 2016-os adatok azt mutatják, hogy a fiatalok (15-29 évesek) egyharmada tervezi, hogy a jövőben külföldön tanul vagy munkát vállal. Ez az önmagában is aggasztó arány mindössze 1-2 százalékot csökkent csak 2012 óta, miközben a gazdasági helyzet sokat javult. Egy másik állítás alapján a helyzet még rosszabb: a fiatalok mindössze 42 százaléka ért egyet azzal, hogy "Életem nagy részét inkább Magyarországon szeretném leélni, mint bármely más országban".

Ennél sokkal érdekesebb az elmenni szándékozók motivációja. A legfőbb ok természetesen most is a jobb megélhetés, a fiatalok több mint kétharmada ezért hagyná itt Magyarországot. Nagy súllyal esik latba e téren még a tapasztalatszerzés, a rossz anyagi körülmények, a nyelvtanulás, a kilátástalanság.

Ami viszont nagyon szembetűnő: míg 2012-ben a fiatalok 2 százaléka mondta, hogy az emigráció szándékának oka a honi politikai-ideológiai helyzet, ez az arány 2016-ra meghatszorozódott. Érdekes egyébként a 2016-os tanulmányban az erről szóló mondat: "Az itthoni politikai helyzet miatt a fiatalok mindössze 12 százaléka hagyná el az országot". Minden kilencedik távozását fontolgató fiatal válaszolja tehát ezt – nem épp bizakodásra okot adó adat ez sem.

Nem bíznak a kormányban

Mindez nyilván nem független attól, hogy a vizsgált korosztály egyáltalán nem bízik a kormányban: a kabinet a felkínált lehetőségek közül hátulról a harmadik. (Sokkal előkelőbb helyen állnak ezen a listán például a civil szervezetek.) E lista végén a politikusok állnak (úgy általában), illetve a bankok, biztosítók.

Az ifjúság legégetőbb problémái között megerősödtek az utóbbi években az anyagi nehézséggel, létbizonytalansággal, elszegényedéssel összefüggő félelmek: a négy évvel korábbi 38 százalék helyett most a fiatalok 43 százaléka jelölte be ezeket. A második helyen a kilátástalan, bizonytalan jövő áll (hatszázalékos növekedés négy év alatt).

A vizsgálat arra is rákérdezett, hogyan látják saját anyagi helyzetüket a 15-29 évesek. 7 százalékuk mondta, hogy gondok nélkül él. Több mint 40 százalékuk nyilatkozta azt, hogy beosztással jól kijönnek, közel egyharmaduk pedig azt, hogy éppen kijönnek jövedelmükből. Minden tizedik fiatal háztartása hónapról hónapra anyagi gondokkal küzd, illetve 2 százalékuk egyenesen nélkülözések között él. Igaz, ebben van javulás a 2012-es adatokhoz képest, de korántsem látják rózsásnak a helyzetüket a fiatalok.

A diplomások sokkal jobb helyzetben

A kutatás számos pontja ellentmond annak a hivatalos oktatáspolitikai elvnek, amely szerint „egy szakma jobb, mint egy diploma”, tehát nem kell ennyi felsőoktatási hallgató és gimnazista diák.

Több helyen bemutatja a jelentés, hogy a diplomások sokkal bizakodóbbak, hamarabb találnak munkát, egészségesebbek, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. A szakiskolai végzettséggel rendelkezők sokkal kedvezőtlenebbül ítélik meg az ország és a saját családjuk helyzetét, sokkal inkább félnek a jövőtől, kevésbé találnak munkát, rosszabb anyagi helyzetről, általános közérzetről számolnak be.

Jótékonyan kihagyták a jelentésből az iskolai lemorzsolódással foglalkozó táblázatot. A szövegben egy félmondat utal arra, hogy ugrásszerűen csökkent a 16. életkorban a képzésben részesülők aránya. (Ezt nem magyarázzák meg, de nyilván nem független a tankötelezettségi korhatár leszállításártól.)

Jó hírnek tűnik (és az összefoglaló infografikán ezt ki is emelik), hogy az összes fiatal 73 százaléka állítja, beszél valamilyen idegen nyelvet. Ez az arány erős emelkedést mutat az előző adatfelvételekhez képest. Ám mindez egyáltalán nem tükröződik a nyelvvizsgával rendelkezők arányában: az ugyanis változatlanul 31 százalékon áll.