Révész Sándor
Révész Sándor

Erősek és büszkék vagyunk már vagy 100 éve mindig. Vélemény.

Pontosan tudjuk, mikor lett Magyarország európai. Akkor, amikor egyáltalán lett. És azóta egyfolytában az volt. 1526-ban, 1919-ben, 1944-ben, 1952-ben, mindig. De mikor lett erős és büszke? Lehet, hogy ez egészen új fejlemény. És az is lehet, hogy egészen régi. Mindenesetre hat évvel ezelőtt, 2011 júliusában, a fülkeforradalom után több mint egy évvel Orbán Viktor úgy vélte, az erős és büszke Magyarország nem van, hanem lesz: „az eredményekből ma még csak különálló mozaikkockákat lehet látni, és sokak számára úgy tűnhet, nincs is köztük összefüggés. Ha nem hátrálunk meg, akkor egyszer csak elkezd összeállni a kép, és a végén ki fog kerekedni belőle egy erős és büszke ország.” És mára valóban ─ összeállt a kép.

Már korábban is sejteni lehetett, hogy össze fog állni. 2007 karácsonyán nyilatkozta Orbán Viktor Simicska Lajos Magyar Nemzetében: „nyilvánvalóvá tettük, hogy a változás érdekében nem kell széttörni a demokrácia kereteit, mert van másik erő, másik program, amely elvezet az erős és büszke Magyarországhoz”.

Ismerjük a történelmi tradíciót, melyet Orbán Viktor átvett. Másfél évvel imént idézett interjúja előtt, 2006. június 8-án az újraválasztott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc így kezdte expozéját az Országgyűlésben: „Erős és büszke Magyarországot szeretnénk, ez mindegyikünk vágya. Erőset, amelynek erejét polgárai tehetsége, szorgalma, vállalkozó kedve és képessége adja egy olyan nyitott világban, amely képes arra, hogy meghallja milliók szavát határon belül és határon kívül, egy olyan nyitott világban, amely képes arra, hogy együttműködjön a XXI. század új realitásai között a globális világgal.”

Ismerjük a történelmi tradíciót, melyet Gyurcsány Ferenc átvett. Elődje, Medgyessy Péter miniszterelnök terjesztette az Országgyűlés elé annak a nyilatkozatnak a szövegét, amely Magyarország uniós tagságát üdvözölte 2004-ben:

Az uniós csatlakozásban nemzeti történelmünk legnagyszerűbb és leghaladóbb hagyományai érvényesülnek. Az uniótag Magyarország erős és büszke európai állam lesz, amilyennek Szent István akarta. Polgáriasult ország, amilyennek a '48-as ifjak megálmodták. Szabad, demokratikus köztársaság, amelyért a  magyar nép 1956-ban harcolt.  Modem, biztonságos, gyarapodó ország,  amilyenné a rendszerváltás éveiben közös erővel építeni kezdtük.

A pártközi tárgyalások során a nyilatkozat szövege egy kicsit változott. Eltűnt a lesz. Kiderült, hogy Magyarország máris „erős és büszke állam”. Polgáriasult, szabad, demokratikus stb. Ezt szavazta meg elsöprő többséggel az Országgyűlés, ezt írta alá a négy párt képviselője, a Fidesz nevében Áder János, erős, büszke, polgáriasult, szabad és demokratikus államunk jelenlegi fője.

„Az erős és büszke Magyarország” – ezzel a címmel jelent meg az Il popolo di Roma címlapos vezércikke. „A mai római lapok is nagy eseményként, az első oldalon hozták többhasábos cikkben és bőséges szép illusztrációkkal a Gömbös miniszterelnök római tartózkodásával összefüggő eseményeket.” Írja a Budapesti Hírlap, 1932. november 12-én. Lám csak, a fasiszták már 85 évvel ezelőtt is tudták, amit a kormány plakátjai ma tudatnak mivélünk.

De mitől lett Szent István népe oly erős és büszke? Miként az erősségünkről és büszkeségünkről szóló tájékoztatást ma, a magyarázatot is fizetett hirdetésként közölte egykoron, 1923 októberében napilapok sora. A Pesti Hírlap, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló. Egy pályázatra küldte be a történelmi megfejtést Vojticky Piroska IV. osztályos tanuló:

„Azért vagyunk  mi  erősek  és  büszkék,

Nem  sértenek  minket  a  tüskék,

Mert  Szent  István  malátakávén  élünk,

S  a  világon  senkitől  sem  félünk."