Újabb két nő állt elő a történetével, miszerint Marton László szexuálisan zaklatta őket – olvasható az Indexen.

A lapnak nyilatkozó egyik nő azt mesélte, frissen végzett színházi szakemberként került a Vígszínházba 2012-ben, ahol Marton az irodájában már első találkozásukkor fogdosni kezdte:

csukva volt az ajtó. Aztán idővel elkezdődött a combtapi. Vonakodtam, és nem nagyon értettem, mi van. Majd jött a mellem tapizása. Megpróbáltam odébb ülni, és kértem, hogy kávézóban dolgozzunk.

A nőnek, amikor szakmabelieknek mesélt az ügyről, csak annyit mondtak, hogy "a tanár úr szereti a fiatal, csinos lányokat, jár a keze". Marton ezután rendszeresen fogdosta a nőt a közös munka során: "próbáltam távolságot tartani tőle, de utánam jött, és ment a tapi. Néha messzire dobtam a tollam, mint egy idióta, és mentem a tollam után, vagy rávágtam a jegyzeteimet a kezére, de ez semmit nem használt. Ennek a béna küzdelemnek volt szemtanúja is.”

A nő később is dolgozott Martonnal, mint mondja, azért is ment vissza vele dolgozni, mert mindenki félrenézett, és azt hangoztatták, hogy milyen jó neki, hogy vele dolgozhat, ő pedig félt, és azt hitte, különben tönkreteheti a karrierjét.

Marton egyszer beszélt neki egy londoni szexklubról is, egy kastélyról, "ahol szépek a lányok, és mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és akivel kedve van", és ahova el akarta vinni a nőt, aki viszont ezt visszautasította, mire Marton azt mondta, úgyis van egy másik lány, akivel ide szokott járni. Ezután még Kanadába is elhívta, de ő nem ment, sőt, a későbbiekben nem is nagyon akart már a rendezővel dolgozni, de látta, hogy közben Marton egy másik fiatal lányt kezdett rendszeresen fogdosni. Ezt végül szóvá is tette többeknek, és jelenteni is akarta az esetet a vezetőségnek, de mindenki azt mondta neki, hogy

Figyelj, azt fogják mondani, hogy csitri vagy, te leszel a hibás, téged fognak meghurcolni. Inkább fuss, menj el innen, hidd el, máshol sokkal jobb.

A nő szerint az egész színházi szakma tudta, hogy "tanár úr szereti a lányokat", és sok 18-20 éves lány volt, akik féltek, hogy ha ezt szóvá teszik, kirúgják őket, és nem kapnak munkát.

Az Indexnek nyilatkozó másik nő azt mondta, Sárosdi Lillához hasonlóan ő is rajongóként került a Vígszínházba elsős gimnazistaként a 90-es évek közepén, ahol beengedték megnézni a próbákat is. Marton kedves és barátságos volt vele, majd többször mellé ült, és néha megsimogatta a combját is. Később egy premieren is mellé ült, és a sötétben rátette a lány kezét a saját combjára, majd a lány lábai közé nyúlt, de mire ő kivette onnan, és arra kérte, hogy ezt ne csinálja, végül elment.

A nő hozzátette, a minek ment oda jellegű értetlenkedések érvénytelenek olyan emberek szájából, akik nem éltek át hasonlót, a 80-as, 90-es években pedig nem volt még internet, és bár azt mindenki tudta, hogy idegennel nem szabad szóba állni, vagy hogy vannak cukros bácsik, de arra senki nem volt felkészülve, hogy mi van, ha egy általa tisztelt férfi visszaél az ártatlanságával, naivitásával, rajongásával.

Visszaélt azzal, hogy pontosan tudta, nekünk fogalmunk sincs, mire megy ki az egész

– magyarázta a nő, aki szerint ilyen esetekben azért nem megy el onnan az áldozat, vagy azért megy vissza, mert képtelen elhinni, hogy egy általa tisztelt és megbecsült ember, egy szakmai nagyság valóban képes lenne erre. "Visszamegy, mert azt hiszi, ő tett rosszat, mert nincs tisztában a saját testével, a saját szexualitásával, nincs tapasztalata azzal, hogy mit lehet egy férfinak megengedni, mit nem, és mi mit jelent. Érzi ugyan, hogy valami nincs rendben, ugyanakkor azt is gondolja, hogy félreértett valamit" – mondta, hozzátéve, "nincs a mátrixban olyan elem, ami arra figyelmeztetné, hogy olyan helyzetbe fogja hozni, ahonnan nem lehet elmenekülni. A Vígszínházban minden szép, minden rózsaszín, mindenki kedves, ez egyszerűen nincs benne a képben."

A nő szerint az sem jogos kérdés, hogy miért nem akkor szóltak az áldozatok, mert egy ilyen eset után az sem világos, hogy kinek kellene szólni, de egyáltalán nem is mertek volna szólna, nem is hittek volna nekik, és bizonyítani sem tudták volna a dolgot.