“Horváth Noé vagyok. Hivatalosan még Noémi, de meglepő módon sokan azt hiszik, a Noét csak a Noémi becézésére használom. Nem. Az utóbbi női, az előbbi férfinév. (…) 28 éves vagyok. Transznemű.” Ezt írta bemutatkozásában az Amnesty International Magyarország munkatársa a blogján, ahol transzneműségéről ír. Előadásokat is szokott tartani, az egyéves évfordulón már a negyediket tartotta és elmesélte a saját történetét:

A családjának levélben írta le, hogy transznemű, azt mondta azért, hogy legyen idő feldolgozni azt, amit olvastak a szülei, illetve a választ is. Két hónapon keresztül fogalmazta a levelet, arra is fel volt készülve, hogy soha többé nem beszél majd ezt követően a szüleivel, de a másik véglet, a “végre rájöttél, fiam” is benne volt. Írását azzal zárta, ha úgy gondolják, keressék. Az anyukája már másnap írt neki, megkapták, elolvasták, sokkot kaptak, de túl vannak rajta, ha gyermekük ráér, átmehetne. Egy hetes, friss jogosítvánnyal, életében először egyedül vezetve ment át Noé a szüleihez akkor, mondván, az úgy férfias. Megérkezett a családi házba és:

Március 8-án, nőnapkor beadta a név- és nemváltoztató kérelmet is, azóta hormontablettákat is szed. “Ez volt az a nap, amikor végre azt éreztem, hamarosan az lehetek, aki mindig is akartam lenni, már nem csak belül, kívül is” – emlékezett vissza. Azt mondja, a hormonkezelésnek – egy krém, amit naponta ken magára – nincs különösebb mellékhatása, legfeljebb a pattanások és az, hogy ahol bekeni magát, erősebb a szőrképződés. Azonban a kezelések óta szélesebb lett az arccsontja, fizikálisan erősebb lett, és a hangja is mélyül. Ezt rendszeresen teszteli is magán. “Mielőtt elkezdtem a hormonterápiát, kitaláltam, hogy minden héten vagy második héten készítek egy hangfelvételt. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ugyanazt a verset felmondom a telefonomra, hogy hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később össze tudjam hasonlítani a változást.”

A vers, amit egy közeli barátja írt, így hangzik:

Vagyok egy fiatalúr itt Pesten

Ámulok mint változik a testem

Láthatom is

Hallhatom is

E verstükörben minden újabb esten.

Az állammal azonban nem olyan könnyű. Márciusban, miután minden papír a kezében volt – megvizsgálta pszichológus, pszichiáter és urológus is –, beadta a Fővárosi Kormányhivatalhoz a kérelmét, akik továbbították az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékes főosztályára. A határidő, ha minden papír rendben, harminc nap, utána Noémiből hivatalosan is Noé lett volna. Júniusban Noé kapott egy levelet a kormányhivataltól, az Emmi döntését továbbították neki, amiben az áll, hogy felfüggesztették a név- és nemváltoztatási engedélyek kiadását, hiába felelnek meg a szabályoknak a dokumentumai. “Ha végre mégis megkapom a levelet arról, hogy az állam is elismerte, hogy férfi vagyok, biztos el fogok ájulni. Az élet legtöbb területén már férfi vagyok, de mindig ott van bennem a szorongás.” Erről így beszélt:

Ma már tízből tízszer férfinak nézik, de még mindig fél attól, hogy ha belép egy boltba, akkor fiatalemberrel vagy kisasszonnyal szólnak felé.