Pálmai Erika
Pálmai Erika

A Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal nem szakmai kérdésekre koncentrál, hanem a bíróságok egyfajta értékrend szerinti átalakítását próbálja meg elérni – véli Rajmon Balázs többek között a Hunvald-per egykori bírája, aki szerint eközben a bírósági rendszer minden szempontból elképesztően elmaradott.

hvg.hu: Nagy vihart kavart a januári lemondása, amit a bírótársai tiltakozásként éltek meg. Április közepe óta ügyvéd, így elmondja miért döntött a távozás mellett?

R. B.: Úgy gondolom, hogy nagyon nagy baj van a bírósági rendszerrel, és nem látom esélyét annak, hogy belátható időn belül a problémák szakmai megoldása megkezdődhetne, ezért távoztam. Nem üzenni akartam, egyrészt ennek semmi értelme nem lett volna, másrészt nem gondolom, hogy ezzel bárkinek lehetett volna üzenni.

hvg.hu: A Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) vezetői feladatokat is ellátott, talán ezért is volt a lemondása üzenet értékű. Különös egy olyan helyzetben, amikor a bírósági igazgatási rendszer feje, Handó Tünde és a kormánypárti politikusok is azt szajkózzák, hogy a bíróságokon minden a legnagyobb rendben van, a magyar igazságszolgáltatás Európa élmezőnyéhez tartozik. Ehhez képest önt mi vette rá a pályamódosításra?

R. B.: Azért szálltam ki, mert nekem ebben a bírósági rendszerben elég volt. Korábban jogalkotó voltam, bíróként pedig mindig is a központi régióban, a PKKB-n ítélkeztem, ami az ország legnagyobb ügyszámmal és legnehezebb ügyeivel dolgozó járásbírósága. Vannak olyan ügyek, ahol 30-40-50 vádlott vagy éppen több ezer tanú van. Ezen ügyek kezelése önmagában is elképesztő munkaterhet jelent. Az alapvető gond az – és azt szeretném rögtön tisztázni, hogy ez személyes véleményem –, hogy a központi régió infrastruktúráját és személyi állományát tekintve is súlyos válságban van, és nagyon gyors reformra szorul. Ugyanakkor én úgy látom, hogy ennek a reformnak nincs esélye jelenleg. Az a probléma, hogy minden szempontból elképesztően elmaradott a bírósági rendszer. Az elmúlt 30-35 évben nem történt meg a bíróság szervezeti, személyzeti, infrastrukturális és szabályozási megújítása.

©

hvg.hu: Igaza lenne Budai Gyulának, aki az előző Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tagjaként abban látta a bajok forrását, hogy a bíróságokon nem ment végbe a rendszerváltás?

R. B.: Politikával nem foglalkozom, ezért ehhez nem tudok hozzászólni. A bíróságot nem kommunista vagy nem kommunista értékrend szerint, hanem szakmailag értékelem, és innen nézve rengeteg a probléma. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) mint központi igazgatási szerv álláspontom szerint nem vált be, ahogy már az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) sem. Más-más okokból. Az OIT – ami álláspontom szerint egy szakmaibban működő szervezet volt – a szervezetlensége okán nem tudott jól működni. A jelenlegi központi igazgatással az a baj, hogy nem szakmai kérdésekre koncentrál, hanem a bíróságok egyfajta értékrend szerinti átalakítását próbálja meg elérni.

hvg.hu: Ez politikai irányváltást jelent?

R. B.: Ezt nem tudom megítélni, nem értek a politikához. Inkább azt veszem észre, hogy a központi igazgatás ahelyett, hogy a tényleges, érdemi szakmai kérdésekkel, a bíróságok személyi állományának, szervezetének, infrastruktúrájának reformjával foglalkozna, egyfajta alternatív valóságot hoz létre a külső szemlélő számára. Kis létszámú, vidéki bíróságot ki lehet nevezni modell-bíróságnak, lehet sok hírt közölni gyermekbarát meghallgatószoba átadásáról, de ettől még a központi régióban szinte válságos a helyzet, amelyet a bírók és az igazságügyi alkalmazottak minden nap éreznek. Károsnak tartom, hogy az elmúlt években a szakmaiság háttérbe szorult. A Kúria büntetőkollégiuma például igencsak visszafogottan látja el azt az alapvető szerepét, hogy az alsóbb fokú bíróságok ítélkezését terelje, egységesítse. Nehéz lenne a véletlenek egybeesésének tekinteni azt, hogy mindeközben az adminisztratív feladatok ellátására kijelölt központi igazgatás, amelynek a világítótoronyban elvben csak a körtét kellene kicserélnie, nagyon megerősödött.

hvg.hu: Vasvári Csaba kollégája azért perelte be Handót – és elsőfokon nyert is – mert visszaél a hatalmával és önkényesen válogat a bírák között. Az OBH válasza erre az, hogy a bírói álláspályázatok 95 százaléka eredményesen végződik. Ön mit tapasztalt? 

R. B.: Elvben az, hogy egy járásbírósági bíró hogyan jut például törvényszékre, vagy onnan az ítélőtáblára jogszabályban rögzített pontrendszer alapján dől el. A valóságban azonban sokkal inkább azon múlik, hogy az adott törvényszék vagy ítélőtábla kollégiumában hányan szeretik, hányan járnak vele össze munkaidő után, kinek volt a fogalmazója, és kivel van jóban. Tehát nem feltétlenül szakmai alapon választják ki az előrelépő bírót. Ezek évtizedes, rossz mechanizmusok, amelyek a tehetséges bírók előre jutását nem egy esetben gátolják, és ezzel hosszú távon erodálják a rendszert. Ezt a nem szerencsés kiválasztási rendszert csak tovább színesíti, hogy a pontrendszer eredményeképpen kialakult eredmény megváltoztatására is van lehetősége az OBH elnökének, ha javaslatát az Országos Bírói Tanács elfogadja, ugyanakkor azt, hogy ez milyen indokok alapján történik, még a pályázó sem tudja meg soha, egymondatos tájékoztatást kap, hogy nem ő kerül kinevezésre. E döntési mechanizmus teljesen átláthatatlan, arról az OBT zárt ülésen dönt, az ott történtekről jegyzőkönyv sem készül. Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi OBT az OBH elnökének minden sorrendcserére vonatkozó javaslatát jóváhagyta, míg a január óta hivatalban lévő OBT egyetlen esetben sem hagyta jóvá ilyen irányú javaslatát, amely önmagában is azt jelenti, hogy valami e körben nagyon nincs rendben.

A személyi állomány súlyos problémájának oka az is, hogy a bíróvizsgálat, amely alapján meghatározott időszakonként döntenek egy bíró munkájáról, szinte teljesen formális, de még nagyobb baj, hogy a vizsgálatban, illetve az értékelésben részt vevők nem ritkán szubjektív szempontokat érvényesítenek. Képzeljük el, hogy ilyen a törvény által kötelezően előírt bíróvizsgálat alapján a központi régió több száz bírója közül évtizedekre visszamenően minimális számú bíró alkalmatlanságát állapították meg, ha erre szélsőséges esetekben sor is került, a munkaügyi bíróság rendre visszahelyezte ezeket a bírókat. Ez jól mutatja a rendszer tarthatatlanságát. A bírósági vezetőknél húsz-harminc éve, talán még régebb óta az a szokásjog érvényesül, hogy aki legrégebben a bíróságon dolgozik, abból majd vezetőt csinálnak. Teljességgel mindegy, mennyire alkalmatlan igazgatási feladatok ellátására. Ebben elvben hozott változást az elmúlt nyolc év, mert a központi igazgatás ettől láthatóan eltért, csakhogy én úgy látom, hogy nem szakmai alapon. A vezetői kinevezések most elsősorban lojalitás alapon dőlnek el.

©

hvg.hu: Ezek szerint a kívülállók is jól érzékelik, hogy most az előmenetel azok számára adott, akik a jelenlegi rendszerrel-vezetéssel szemben lojálisak?

R. B.: Nem lehet fehéren-feketén kijelenteni, hogy csak ez érvényesül. Bár a központi igazgatás egyes intézkedéseiben ez jelenik meg, emellett érvényesülnek más, nagyon rossz, 30-35 éves mechanizmusok is. Az elmúlt évtizedekben semmilyen szinten nem történt megújulás a bírói működésben. Például a büntetőjogban jelentős kérdés, hogy egy bírónak kell-e specializálódnia az egyes típusú ügyekre vagy sem. A jogalkotó ez utóbbi mellett tette le a voksát, eszerint minden bírónak minden ügyet kellene tárgyalnia. De ez egyáltalán nem érvényesül a bíróságon, az automatikus szignálás terén megyénként, még inkább bíróságonként teljesen eltérő a gyakorlat, a központi régióban például egyáltalán nem érvényesül. Van olyan bíróság, ahol egy bíró 30 éve ugyanolyan típusú ügyeket tárgyal. Mert a szignáló tudja, hogy abból nincs baj, ha azt tárgyalja.  

hvg.hu: Vagyis mégis a csoportvezetőn múlik, hogy ki kapja, mondjuk a kényesebb ügyeket?

R. B.: Budapesten és Pest megyében döntő többségében tulajdonképpen a szignálásra jogosultak abszolút szubjektív megítélésétől függ az, hogy ki milyen ügyeket kap, és ki milyen ügyeket tárgyal. Tudják, hogy egy bíró nem szeret és nem is nagyon tud gazdasági ügyeket tárgyalni, akkor ő olyat nem kap, vagy csak egyszerűbbeket. Így ezeket valaki másnak kell nyilván nagy számban letárgyalnia. Így az egyenlő bérezésért egyenlő tevékenység elve egyáltalán nem érvényesül a bíróságon, és ebből például elképesztő feszültségek keletkeznek bírók között. Ezen a téren nagyon komoly reformokra lenne szükség a bíróságok gondolkodásában. Igaz, a tapasztaltabb bírónak sem érdeke ezt a rendszert megbontani. Az, aki húsz éve nem tárgyalt gazdasági ügyet, abban érdekelt, hogy biztosan letárgyalhassa azokat a „kis rablásokat”, amiket rá szignálnak. Az a reform, amit véghez kellene vinni a bíróságokon a személyi állományt is érinti, de kizárólag szakmai alapon. E téren meglátásom szerint nem történt előrelépés.

Egy bírót például életében egyszer láttak el pszichológiai alkalmasságival, még a kinevezése előtt. Biztos, hogy jó az, hogy azon elképesztő terhelés mellett, ami különösen a központi régióban éri az egyes bírókat – akik ömlesztve kapják a súlyosabbnál súlyosabb ügyeket, amelyek ráadásul a médiafigyelem központjában állnak – senki nem vizsgálja meg, hogy kiderüljön, bírják-e? Senki nem foglakozik azzal, hogy a bírót érő hatások alkalmassá teszik-e egy igen fontos és felelősségteljes munka elvégzésére? Úgy gondolom, valamennyi bíró esetében indokolt annak rendszeres figyelemmel követése, hogy ennek a szellemileg nagyon megterhelő munkának az elvégzésére 30-40 éven keresztül folyamatosan alkalmas-e. Személyes tapasztalatom az, hogy nem feltétlenül.

hvg.hu: Ez jó érv lehet a kormánypártok számára, amelyek 2010 óta folyamatosan kísérleteznek azzal, hogy a rendszerhez lojális ejtőernyősökkel töltsék fel a bíróságokat.  Érződik a politika nyomulása?

R. B.: Az egyes bírák annál sokkal rosszabbul érzik magukat a bőrükben – a körülmények, a fizetés és az iszonyatos leterheltség miatt –, hogy politikával foglalkozzanak. Ez őket nem érinti közvetlenül. Én személyesen, itt a központi régióban soha olyannal nem találkoztam, hogy bárkit, bármelyik konkrét ügyben utasítottak volna. Abban nem foglalnék állást, hogy a politikának mik a szándékai, de egyfajta lojalitásalapú átalakítást érzek a bíróságban. Ennek az újonnan bevezetett pontrendszer kiváló példája. Nagyon komoly rendszerproblémákat fog okozni, hogy az újraírt pontrendszer eredményeképpen olyan bírókat neveznek ki, akik életükben még tárgyalóterem közelében sem jártak. Ez a bíró legyen bármilyen okos, rendelkezzen bárhány tudományos fokozattal, és legyen bármilyen közigazgatási tapasztalata még évekig nem képes arra, hogy valódi tehermentesítést jelentsen. Ráadásul olyan szakmai hibák követhetők el, pusztán a tapasztalatlanság okán, amely az ügyek hatályon kívül helyezéséhez vezethet, ami megint csak az ügyek elhúzódását eredményezheti. Komoly személyzeti reformra lenne szükség a bíróságokon, de nem lojalitás, hanem szakmai alapon. Az csak tovább torzítja a rendszert, ha nem így történik meg.

hvg.hu: Most például még elnöke sincs a Fővárosi Törvényszéknek, mert Handó Tünde nem hajlandó kinevezni az egyetlen pályázót, Fazekas Sándort. Mit gondol erről? 

R. B.: A központi igazgatás vezetőjének, aki a kinevezésekről jogosult dönteni, mindig joga van egy aktuális törvényszéki vezető pályázatát elfogadni, vagy nem elfogadni. Ezt a jogot butaság lenne vitatni. Más kérdés, hogy egy ilyen döntéshez át kellene világítani az adott bíróságot, egy vezető alkalmasságáról a vizsgálatot követő tények alapján lehet megalapozottan dönteni. A Fővárosi Törvényszéken ilyen átvilágítás nem volt, és az én értékítéletem szerint az elhangzott indokokban sem szakmai elemek jelentek meg. Azt azonban hangsúlyozom, e véleményemből nem az következik, hogy azt gondolnám, miszerint Fővárosi Törvényszék elmúlt hat évében nagyon jól működött volna. Ráadásul a törvényszék egy kritikus időszakban maradt elnök nélkül: január 1-jén bejött az elektronikus ügyintézés a büntető ügyekben is és július 1-jétől új eljárási törvény is hatályba lép. Az az igazi probléma, hogy a Fővárosi Törvényszék és a PKKB tekintetében már réges-régen ki kellett volna találni azt a szakmai koncepciót, hogy hogyan lehetne ezt a két bíróságot megsegíteni.

hvg.hu: Mi is írtunk a PKKB-n felmerült problémákról, amire az OBH válasza az volt, hogy „ne nyúzd a féket”, majd kifejtették, hogy minden maguktól telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy támogassák a bíróságok működését. E munkálkodásnak is köszönhetően 2017-re a Fővárosi Törvényszéken a bírák engedélyezett létszáma 59 fővel emelkedett a 2010. évihez képest. Ez mire volt elég?

R. B.: A PKKB hatalmas szervezet, jelentős működési zavarokkal, megoldás többféle kínálkozna, én azt érzem problémának, hogy megoldás keresés sem történik. Sok évvel ezelőtt felmerült a PKKB kisebb bíróságokra szétbontása, ez is egy lehetséges megoldás, bár ez jelentős infrastrukturális és költségvetési hatással járna. Ennél praktikusabb megoldásnak tűnne a PKKB-t egyfajta különleges bíróságként kezelni, azonban a baj éppen az szerintem, hogy a központi igazgatás semmivel nem tekinti különb bíróságnak a PKKB-t az összes többi vidéki vagy kerületi bíróságnál, és így nem lehet megoldani a helyzetét. El kell fogadni azt, hogy a PKKB ügyszámban, de különösen az ügyek nehézségét tekintve nem összevethető más járásbírósággal.

©

A plusz bírói állások biztosítása csak egy dolog, de minden egyes bíró mellé minimum két-három kisegítő személyzetet is kellene biztosítani, ahhoz, hogy az ügyeket el tudják látni, persze e személyek elhelyezéséhez nincs elegendő hely a rendelkezésre álló épületekben, nincs megfelelő infrastruktúra. Megítélés kérdése, hogy a bírói fluktuáció nagy-e vagy sem. De a PKKB már a működőképesség határán van, itt minden bírómozgás problémát okoz. Mert ha egy bíró távozik, akkor az ő ügyeit át kell szignálni. Ezek a bírók, akik ott maradnak, már jelenleg is annyira le vannak terhelve, hogy minden ilyen átszignálás csak újabb feszültséget okoz. Arról nem is beszélve, hogy ezek az ügyek elképesztő módon elhúzódnak. Nem csak a bírók, az igazságügyi alkalmazottak körében is súlyos a helyzet. Van olyan bíró, akinek öt-hat jegyzője van egy évben a távozások miatt, ez a folyamatos munkavégzést szinte lehetetlenné teszi.

Az igazságügyi alkalmazottak bérrendezése megtörtént, ennek ellenére is nagyon komoly hiány van igazságügyi alkalmazottakból, éppen a hatalmas leterheltség miatt. Olyan munkaerőhiány van a bíró mellett munkát végző jegyzőkből, hogy már a munkaügyi hivatalokból is irányítottak át embereket, teljesen eltérő végzettségekkel. Kényszerűségből felvették őket, bekerültek egy bíró mellé, olyan rövid betanítási idő után, amely alatt nyilvánvalóan nem lehet megtanulni ezt a szakmát,  majd a többségük rövid idő múlva távozott, vagy alkalmatlannak bizonyult. Csakhogy ez idő alatt jegyzőkönyveztek számos tárgyalást. Ezeket a tárgyalásokat vagy újra kellett kezdeni vagy a bírónak kellett a jegyzőkönyvet megírnia, mikor kiderült, hogy ezek teljesen rosszak. Ezek bizonytalanná teszik a bírókat, az egész rendszer működését is.

hvg.hu: Ha nincs automatizmus a szignálásoknál, ha a körülmények elbizonytalanítják a bírót, akkor a jogkereső állampolgár mégis milyen döntésre számíthat?

R. B.: Ideális esetben a körülmények egyetlen bírót sem bizonytalaníthatnak el a konkrét döntésében, az említett problémák azonban semmiképpen nem teszik kiegyensúlyozottá a bírói tevékenységet. Végső soron ezek az ügyek elhúzódásához és az állomány további bizonytalanságokhoz vezetnek.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!