Bauer Tamás
Bauer Tamás

A demokratikus ellenzék képviselőinek eljárása azt jelenti, hogy eljátszották az alakuló ülésen a Fidesz által rájuk osztott szerepet. Vélemény.

Amikor a megalakult Országgyűlésben felsorolták a képviselőcsoportokat, azok létszámát és megnevezték a frakcióvezetőket, a képviselők pedig – kormánypártiak és ellenzékiek – megtapsolták őket, a DK-frakció és Gyurcsány Ferenc nem kapott tapsot a többiektől. Erre mindenki felfigyelt, azóta is sok szó esik róla a médiában. Nemcsak Gyurcsányt és a DK-t nem tapsolták meg a többiek, a DK képviselői sem tapsolták meg az alakuló ülés szereplőit, a fideszes korelnök beszédét, a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítést, a köztársasági elnöknek a Fidesz álláspontját visszhangzó beszédét, a házelnök megválasztását, hiszen – a képviselői eskütétel aktusát kivéve – távol maradtak az üléstől.

A fideszes többség természetesen ünnepelt. Ünnepelte önmagát mint győztest. Ünnepelte az önkényuralmat, amelyet két cikluson át épített, és amelyet most teljessé tehet. A korelnök és az államfő egyaránt azt mondta el, hogy a választók nagy többséggel mellettük, az ő politikájuk mellett döntöttek. Azt is fontosnak tartották elmondani, hogy a választás legitimitásához nem férhet kétség. A DK-sok ezt sem hallgatták meg.

Az, hogy a többség győztesként, az ellenzék vesztesekként ül az alakuló ülésen, 1990 óta mindig így volt. Az ellenzékiek is ünnepelnek ilyenkor, a demokráciát ünneplik, és büszkék a maguk ellenzéki szerepére a demokratikus parlamentben. Csakhogy 2010 óta már nincs mire büszkének lenniük.

1990-ben kialakult az új magyar országgyűlésben egy szokásjog is. A parlament működési szabályait kormányoldal és ellenzék egyetértésével alakítják ki. A frakciók között arányosan osztják el a bizottsági helyeket, továbbá a parlamenti és bizottsági tisztségeket. (Amikor az MSZP–SZDSZ-nek volt kétharmada, egyharmad fölötti képviseletet tett lehetővé az akkori ellenzéknek.) Az Országgyűlés elnökét, alelnökeit, jegyzőit, a bizottsági tagokat és tisztségviselőket konszenzussal választják meg: a pártok elfogadják és megszavazzák egymás jelöltjeit. Mindez azt volt hivatott kifejezni, hogy miközben kormányoldal és ellenzék szemben áll egymással, demokratikus partnerei is egymásnak, akik közösen gyakorolják a törvényhozó hatalmat. A végrehajtó hatalmat a kormány a kormánytöbbség bizalmából gyakorolja, de az ellenzéknek is vannak előjogai. Ezeket az 1994-es, a szocialista-szabaddemokrata többség által kezdeményezett, de konszenzussal elfogadott új házszabály erősítette meg. Kormányoldal és ellenzék együttműködésének számos elemét továbbra is jogszokások alakították.

A Fidesz már első kormányzása alatt felrúgta ezt a szokásjogot: egyoldalúan bevezette a háromhetenkénti ülésezést, megakadályozta az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok megalakítását és működését. 2010 óta a parlamenti demokráciát lerombolta, önkényuralmat épített fel helyette. Megszűnt a hatalmi ágak elválasztása, Fidesz-hű emberek kerültek a független közjogi intézmények élére. Súlyosan korlátozta az ellenzéki jogokat a parlamentben is például a törvényhozási folyamat gyorsításával, a kivételes eljárás és az időkeretes tárgyalás indokolatlan alkalmazásával, a vizsgálóbizottságok teljes szabotálásával, az ellenzéki fellépés szankcionálásával, az újságírók tevékenységének korlátozásával stb.

Ugyanakkor a Fidesz formálisan fenntart egyes, 1990 óta érvényesülő jogszokásokat: arányosan osztja el a parlamenti tisztségeket, a tisztségviselőket a parlamenti frakciók közös javaslata szerint választják meg, arányosan osztják el az időkereteket, stb. Az ellenzéki pártok, amelyek a választási kampányban bűncselekményekkel vádolták a Fideszt és vezetőinek bebörtönzését helyezték kilátásba, az új parlament megalakulásakor maguk is elfogadták a korábban kialakult jogszokásokat azokon a pontokon, ahol azokat a Fidesz kész fenntartani. Részt vettek a bizottsági szerkezetről és a parlamenti tisztségekről tartott egyeztetésen, jelölteket állítottak a nekik felajánlott tisztségekre, és ezzel összhangban vettek részt az alakuló ülésen. Részt vettek ezzel annak a látszatnak a fenntartásában, hogy Magyarországon változatlanul érvényesülnek a parlamenti demokrácia normái.

Ettől a 199 képviselő közül csak Hadházy Ákos és a kilenctagú DK-frakció tért el. Hadházy semmiféle parlamenti tisztséget nem vállal, és teljesen távol maradt az alakuló üléstől. A mandátumát átveszi, de csak későbbi időpontban teszi le az esküt. Miután – azzal a feltételezéssel, hogy a rendszer választáson legyőzhető – elindult az önkényuralmi rendszerben megtartott parlamenti választáson, de a választás megerősítette a rendszert, a leghelyesebb megoldást választotta.

A DK részese a bizottsági szerkezetről és a parlamenti tisztségekről szóló megállapodásnak, képviselői elfogadtak ilyen tisztségeket, letették az esküt, de egyébként nem vettek részt az alakuló ülésen. Ez volt a second best, a Hadházyéhoz képest kompromisszumos, de az önkényuralmi rendszerrel szembeni távolságtartást úgy-ahogy még mindig kifejezésre juttató megoldás. Ezt értette meg az ülésteremben ülő többi képviselő, amikor nem tapsolta meg Gyurcsányt és a DK-frakciót. Így volt ez rendjén.

(Miután elindultam a választáson egyéni választókerületben a DK jelöltjeként, és a taktikai szavazás eredményeként csak kevéssel maradtam le a fideszes Gulyás Gergelytől, hozzá kell fűznöm az elmondottakhoz: ha nyertem volna, amellett érveltem volna a DK-frakcióban, hogy ne fogadjunk el tisztségeket, ne legyünk részesei a tisztségek betöltésére vonatkozó javaslatnak, és Hadházyhoz hasonlóan végig maradjunk távol az alakuló üléstől. Magam akkor is kitartottam volna e mellett, ha nem tudom meggyőzni a többieket.)

A demokratikus ellenzék többi képviselőjének eljárása azt jelenti, hogy eljátszották az alakuló ülésen a Fidesz által rájuk osztott szerepet. Követték azokat a jogszokásokat és illemszabályokat, amelyek korábban, a demokratikus parlamentarizmus két évtizedében alakultak ki, és kormánytöbbség és ellenzék demokratikus partnerségét fejezik ki. Márpedig ezt a partnerséget a Fidesz régen felmondta, így kár volt ezt a statisztaszerepet eljátszani.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!