szerző:
Marosán György

A választó, a vásárlóhoz hasonlóan, nem racionális. Nem mérlegeli hideg fejjel a lehetőségeket, nincs tudatában döntésének elkerülhetetlen következményeivel. Vélemény.

A 2018-as magyar választás egyik különös – sokak által rejtélyesnek minősített – jelensége: éppen azok szavaztak nagy arányban a Fideszre, akik a legrosszabbul jártak vele. Ez azért érthetetlen, mert logikusnak látszik feltételezni: az emberek racionálisan, életkörülményeik alapján ítélik meg helyzetüket, így ha romlik, akkor büntetik azokat, akiket felelősnek tartanak ezért.

A választói döntést persze több tényező is befolyásolja, egyebek mellett az elszegényedett kisfalvak lakóinak kiszolgáltatottsága, a Fidesz által kisajátított és a kifogyhatatlan kormányzati erőforrásokra támaszkodó média totális agymosása. Van azonban egy további – éppen az elmúlt időszakban felértékelődött – szempont, amelyre egy nemrég végzett kutatás világít rá. (Mutz, D. 2018. Status threat, not economic hardship, explains the 2016 presidential vote. PNAS May. 8.)

A politikai elemzők szerint a 2016-os amerikai elnökválasztást azok döntötték el Trump javára, akiknek romlott az élethelyzete. Ezt látszott alátámasztani, hogy erős korreláció volt Trump támogatásának mértéke és a felsőfokú képzettség hiánya között, amiből a csökkenő jövedelem adódott. A vizsgálat azt kívánta tesztelni: vajon a választókat vékonyodó pénztárcájuk és szűkülő munkalehetőségeik, vagy saját – korábban domináns – státuszhelyzetük megrendülése motiválta-e?

A felmérés során a véleményeket nem a szokásos statisztikai mintavételezés segítségével elemezték, hanem ugyanazokat keresték meg a 2016-es választások után, mint akiket a 2012-es választásokat követően kérdeztek. Így nyomon lehetett követni az egyes konkrét személyek nézetének változását. 2012-ben viszonylag kis különbség volt a belső és külső státuszhelyzet megítélésében a választók, illetve az akkori jelöltek – Mitt Romney és Barack Obama – véleménye között. 2016-ra viszont a státuszfenyegetettség abszolút prioritássá emelkedett a jelzett csoportban.

Vagyis, a választási eredményeket döntően befolyásolta, hogy az alsó középosztálybeli fehér, keresztény, férfiak riadtan érzékelték a státuszukat érintő fenyegetéseket. Ezt az érzést részben társadalmi súlyuk csökkenése (demográfiai visszaszorulásuk, a más vallásúak térnyerése, a nők egyenlő jogainak terjedése) táplálta, részben Kína felemelkedése és az USA világpolitikai dominanciájának ehhez kapcsolódó megrendülése váltotta ki. Ez idézte elő, hogy tömegesen támogattak egy olyan jelöltet, aki egyértelműen e veszélyeket állította kampányának középpontjába, és a megrendült státusz helyreállítását ígérte. Ezt a trendet a demokraták nem voltak képesek kezelni. Részben azért, mert – némileg túlzó megfogalmazással – vakok voltak a problémára, részben mert nem tudtak mit kezdeni a státuszfenyegetettséggel, amely – szemben az egyéni helyzet kedvezőtlen eseményre visszavezethető romlásával – nehezen befolyásolható pszichológiai beállítódás.

A 2016-os amerikai választást tehát az döntötte el, hogy amíg a demokraták a globalizáció folytatását és a státuszkülönbségek kiegyenlítését hirdették, addig a republikánusok, különösen pedig Trump a „régi dicsőség” helyreállítását, és a belső státusz védelmét, vagyis pontosan azt, amit a jelzett csoport remélt.

A kutatás – némi óvatossággal alkalmazva – magyarázatot kínálhat a hazai választók viselkedésének értelmezéséhez. Ez ugyanis nemcsak Amerikában, de Európában, és Magyarországon is tetten érhető. Ez az egyik – bár nyilván nem egyetlen – magyarázata, hogy sem régión belüli leértékelődésünk, sem pedig a korrupció ténye nem rendítette meg a hazai választókat, még ott sem, ahol pedig leginkább érződött Orbán Viktor és tettestársai ügyködésének hátránya.

Kiderült tehát: a választó, a vásárlóhoz hasonlóan, nem racionális. Nem mérlegeli hideg fejjel a lehetőségeket, nincs tudatában döntésének elkerülhetetlen következményeivel. Viszont hajlamos készpénznek venni a politikus ígéretét – ha kellő hatalmat vél mögötte –, hogy lehozza neki az égről a csillagokat. A legcsábítóbb ígéret pedig növekvő társadalmi csoportok számára nem is az életszínvonal egekbe emelése, hanem az identitás védelme, illetve a megrendült státuszhelyzet helyreállítása. A választásokat így rendre az dönti el – gondoljunk Trumpra, vagy a Brexitre, de az osztrák és olasz választás is erre utal – hogy a veszélyeztetettnek feltüntetett identitással és státuszhelyzettel kapcsolatban tudnak-e a választók szája íze szerint ígérni a pártok.

A magyar választók ebből a szempontból – leegyszerűsítve – három nagy csoportra bonthatók. Az egyik: a nagyvárosi, „nyugatos”, liberális és felvilágosult polgárok kisebbségben lévő csoportja. Ők hozzájutnak a tényekhez, képesek azokat mérlegelni. Viszonylag magas a mobilitásuk, és könnyen mondják: „akkor hát elmegyek, szerencsét próbálok másutt”. Szavazataikat többnyire a demokratikus ellenzék pártjaira adják, s mivel egyaránt elfogadják valamennyi alapértéket – a liberalizmust, a szociáldemokráciát és a konzervativizmust –, hajlandók összefogni. Ez az, amit a demokratikus ellenzék pártjai még mindig nem ismertek fel.

A másik csoport: a kis falvakban élők. Ők kiszolgáltatottak, földjüktől, önálló munkalehetőségüktől és a valóság tényszerű ismeretétől megfosztattak. Napról napra – sőt, alapvetően hitelből – élnek. A Budapesten élők nehezen tudják elképzelni az uzsorakamatnak, a kegyként osztogatott közmunkának, a helyi kiskirályoknak, a hitelezőknek – és a drogdílereknek – való kiszolgáltatottságot. Számukra a közmunka létkérdés, nincs más választásuk, mint elfogadni ezt a helyzetet, ha túl akarnak élni. Ők már a rendszerváltást követően megtapasztalták a tanult tehetetlenség állapotát, de az elmúlt nyolc év során végleg beletörődtek abba. Jótéteménynek tekintik a választások előtti apró könyöradományokat, és belenyugodtak a választásokon leadott voksaik szigorú, láncszavazásszerű ellenőrzésébe.

A harmadik: a vidéki-kisvárosi polgárság. Ők a centrumnál jóval hátrányosan helyzetben, behatárolt lehetőségek között, és egyre szorosabb kontroll alatt élnek. Viselkedésüket a „megfőtt béka szindróma” vezérli: lassan mindenhez képesek hozzászokni. Tapasztalják a reálbérek emelkedését, de nem tudnak a környező országoktól való fokozatos elmaradásunkról, sem arról, hogy ezek az eredmények jórészt EU-s forrásoknak köszönhetők. Rettegnek viszont attól, hogy helyzetüket és a státuszukat bármi – külső vagy belső tényező – veszélyeztesse. Számukra az identitás a legfontosabb, ezért megnyerhetők látványos programokkal, és olyan ünnepekkel, amikor úgy érezhetik, most ők vannak a központban. Őket megszólítja a „régi dicsőség” felmutatása, a „Kárpát-medencei hegemónia” ígérete, vagy a magyarság, ill. a kereszténység „védelme”.

Mégis, nem megtagadni, nem is letagadni, és még kevésbé kifigurázni kell őket. Rájuk építhető – okos stratégiával – a jövőbeli győzelem.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!