Az állásinterjún mindig a legígéretesebb, legrátermettebb jelölt lesz a befutó
Tévedés! Önmagában az, hogy valaki képzett, még nem jelenti azt, hogy meg is kapja az állást, amire jelentkezik. Ehhez ugyanis teljesítenie is kell. Mégpedig az állásinterjún. Hiába van a jelöltnek két diplomája, nyelvvizsgája és több éves szakmai tapasztalata, ha a felvételi beszélgetésen az idegességtől megkukul, vagy összevissza beszél, esetleg zavarát nem tudja leküzdeni, kezdeti idegessége nem tűnik el. Számos példa van arra, hogy egy állást a képzetlenebb, ám jobb kommunikációs képességekkel bíró jelölt kap meg, aki akaratát és véleményét megfelelően tudja érvényesíteni, és erről a felvételi beszélgetésen meg is tudja győzni az interjúztatót.
A jó kérdések elősegítik a sikeres állásinterjút
Sok HR-es úgy gondolja, ha jó kérdéseket tesz fel – jó az, ami a cég szempontjából előnyös, vagyis olyan információkat csal ki a jelöltből, amelyek árulkodnak jelleméről, szakmai tapasztalatáról –, egyből kiderül, ki a megfelelő jelentkező. Vagyis, a jó kérdések a cég szempontjából jó válaszokat eredményeznek. A hallgatás, a jelöltek viselkedésének elemzése, reakcióik részletes megfigyelése azonban ugyanolyan fontos, mint az, amiről beszélnek. Hogyan reagál a delikvens a kérdésre? Megijed? Elbízza magát? Kihúzza magát? Látszik rajta, hogy nem érti, mit kellene válaszolnia? Visszakérdez? Mindez plusz információkat ad az interjúztatónak, és többet árul el a jelöltről, mint pusztán a válasza. A verbális kommunikáció mellett a nem verbális megnyilvánulásokra – gesztusokra, hanglejtésre, beszédstílusra stb. – is érdemes figyelni.
A szakmai tapasztalat nem helyettesíti a diplomát
Igaz, hogy a diploma ma már a legtöbb szellemi munkakör betöltéséhez elengedhetetlen feltétel, ám az nem feltétlenül igaz, hogy enélkül nem is lehet boldogulni. Akad olyan munkavállaló, aki évtizedek óta dolgozik a szakmájában, ám nincs felsőfokú végzettsége, szakmai tapasztalatai azonban helyettesítik ezt: mindent tud, amit tudni lehet, és kiterjedt kapcsolatai vannak. Ilyen esetekben a jó szimatú munkaadók nem ragaszkodnak foggal-körömmel a hivatalos papírhoz, hiszen hiába van valakinek több diplomája, ha szakmai tapasztalata és évek alatt kiépített kapcsolatai nincsenek. Ugyanakkor az is igaz, hogy kevés igazán elismert, a maga szakterületén megbecsült „öreg róka” van, akiben a vállalatvezetők vakon megbíznak, ők is általában ajánlás útján nyernek el egy-egy pozíciót. Vagyis a munkaadó pontosan tudja róluk, hogy mennyit érnek, és miért hasznosak a cégnek.
A HR-es dönt a jelentkezők sorsáról
A toborzásvezetők, felvételiztetők nem döntenek, csak kiválasztják a legmegfelelőbb jelölteket a cég által megadott feltételek alapján, a végső döntés azonban a munkáltató kezében van. A HR-esek a hazai gyakorlat alapján csak ajánlhatják az általuk legrátermettebbnek tartott jelölteket. Külföldön – és néhány nagyobb hazai vállalatnál – a HR-eseknek nagyobb befolyásuk van, akad olyan cég, ahol legalább akkora szerepük van a „befutó” kiválasztásában, mint a vezetőnek.
A sikeres karriert befutott jelöltek az új helyükön is sikeresek lesznek
Elhibázott lépés, ha az állásinterjún pusztán eddigi eredményei alapján választanak ki egy jelöltet. Fontos, hogy milyen karriert futott be – hiszen ez árulkodik ambícióiról, rátermettségéről –, ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy új helyen, más környezetben, más feladatokkal nem biztos, hogy azonnal jól fog muzsikálni. Éppen ezért nem árt, ha az állásinterjún személyre szabott faladatokat kell megoldaniuk a jelölteknek, olyanokat, amelyekkel új munkakörükben nap mint nap szembesülnek majd.
Az előre felépített, gondosan megtervezett interjú a siker záloga
Sem az interjúztatónak, sem a jelöltnek nem jó, ha ragaszkodik egy előre felépített interjúhoz, ahol a kérdések, és a legvalószínűbb kérdésekre adott válaszok már megvannak, jó előre begyakorolták őket. A spontán kérdések, váratlan helyzetek alkalmasak arra, hogy a pontos képet adjanak a jelölt viselkedéséről, teherbírásáról, alkalmazkodókészségéről, arról, mit lép és hogyan, ha azonnal döntenie kell. llyenkor nincs idő a mellébeszélésre vagy stratégia kiépítésére.