Ángyán tetemrehívása és a bedarált mintagazdaság
A Legfőbb Ügyésznél tesznek feljelentést a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ alapítói miután 21 éves ökológiai gazdaságuk területei áldozatul estek az orbáni birtokpolitikának. A földbérleti visszásságok feltárásában rendkívül agilis Ángyán József exállamtitkár ennek kapcsán nyílt vitára hívta az agrártárca vezetőit.
“Nem számított a pályázók szakmai múltja és jelene” – idézett a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) egy tavalyi belső vizsgálatának jegyzőkönyvéből Ángyán József fideszes országgyűlési képviselő. A földügyek miatt korábban lemondott exállamtitkár a földbérleti pályázat eredményeként november 1-jétől terület nélkül maradó Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Nonprofit Kft. sajtótájékoztatóján osztotta meg a nyilvánossággal a Parlament mezőgazdasági bizottságának ellenőrző albizottsága előtt nemrégiben ismertetett jegyzőkönyv következtetéseit.
A tavaly nyáron a Fejér megyei “földosztások” nyomán kirobbant botrány után indított belső vizsgálat summázata szerint a nyertesek pénzügyi tervei hiányosak vagy/és belső ellentmondásokkal terheltek voltak, a földeket pedig “szubjektív bírálat eredményeként” vihették. Ángyán ennek apropóján nyilvános vitára hívta az agrártárca, és az NFA égisze alatt működő Birtokpolitikai Tanács vezetőit, felszólítva őket arra, hogy “álljanak ki, és tétetelesen vegyük végig a pályázatokat!”.
Üzenete nem téveszthetett célt. A belvárosi Paulay-teremben tegnap rendezett eseményen elhangzottakat az NFA egyik munkatársa videokamerával rögzítette. Az ángyáni tetemrehívás apropója a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Nonprofit Kft. kálváriája volt. A 15 állandó munkavállaló mellett népfőiskolát is fenntartó ökológiai mintagazdaság az elmúlt két évtizedben az államtól bérelte területeit, ám a jelenlegi helyzet szerint az őszi munkákat már nem a vegyszermentes földművelés és állattenyésztés magyarországi élharcosaiként ismert Ács Sándorné és Bolye Ferenc vezényli le.
"Nem önök nyújtották be a legjobb pályázatot"
Az NFA tavaly október 10-én írt ki pályázatot a kishantosi földekre, 10 különböző nagyságú területre bontva a két évtizede műtrágyával, növényvédő vagy rovarölő szerrel nem szennyezett 452 hektáros birtokot. “Hantosi gazdák nem is indultak, tiszteletben tartották az eddigi működésünket, mi összesen 3000 oldalnyi pályázati anyagot adtunk be, kifizetve a másfélmilliós pályázati biztosítást, 386 ezer forintért megvásárolva a pályázati csomagokat” -- mondta Ács Sándorné.
A tavaly kormányhatározattal is megerősített, 2020-ig szóló Nemzeti Vidékstratégia, valamint az NFA birtokpolitikai irányelvei által is kiemelten támogatandó “környezetbarát, fenntartható” gazdálkodást és oktatási tevékenységet is folytató – mindezt az alaptevékenységből, javarészt az exportra kerülő biovetőmag előállításából finanszírozó – kishantosi mintagazdaság azonban egyetlen parcellát sem nyert el a tenderen.
Az NFA idén március 26-án kelt levelében arról értesítette a nonprofit társaságot, hogy “nem Önök nyújtották be a legjobb pályázatot”. Hanem sárbogárdi, sárszentágotai, mezőfalvai és nagyvenyimi gazdálkodók, akiknek telephelyei 25-30 kilométerre találhatóak a kishantosi földektől. A nyertesek közül az egyetlen helybenlakó, a Hantoson élő, ám a fővárosban bálás ruhákkal foglalkozó vállalkozó volt, aki 53 hektárnyit vihetett a birtokból. Ácsné elmondása és a nyilvános adatok szerint a bírálók az ökoszakemberekénél jobbnak tartották az abai Nagy Péter ajánlatát is, aki nem mellesleg unokaöccse az NFA földbérleti hirdetményeit jegyző Nagy Jánosnak is.
Mezőfalvai GMO-gyanú
A legfigyelemreméltóbb azonban a Mező Vidék Bt.-nek odaítélt 28 hektár. A jelenleg Szabadegyházára bejegyzett cég a pályázat kiírásakor még Salgó-Közmű néven Salgótarjánban végzett mérnöki munkákat egy nagybátonyi illetőségű állampogár tulajdonaként. Tavaly október 19-től azonban már Vizi Dániel a – a tevékenységi körében a mezőgazdaságot nem szerepeltető – bt. beltagja. A 27 éves Vizi a cégnyilvántartás alapján a Ménesmajori Manufaktúra Kft. tulajdonosa is, amely székhelyét Székesfehérvár, Adony, Mezőfalva és Szabadegyháza között változtatgatva 2010 óta sorra indul és nyer a földbérleti pályázatokon.
A Ménesmajori Manufaktúra a kishantosi földekre is pályázott, ám nem nyert, ugyanakkor Ácsné szerint feltűnő, hogy a cég korábban annak a Mezőfalvai Mezőgazdasági Zrt.-nek az érdekeltsége volt, amely 9000 állami hektáron gazdálkodik, és amely több szálon is kötődik ahhoz a Mezőfalva Invest Zrt.-hez, amely nemrégiben vonta tevékenységi körébe a biotechnológiai kutatást és fejlesztést. “Vagyis a GMO néven ismert, Magyarországtól mindezidáig távol tartott metódust” – magyarázta a jelenlévőknek Ács Sándorné.
A kishantosiak nem csak a génmódosított haszonnövényektől tartanak, de attól is, hogy a két évtized alatt kemikáliamentessé tett, élővilágban rendkívül gazdag [lásd bővebben: Ökogazdálkodás: a talaj élő szervezet című keretes írást] 452 hektáron a pályázati rendszer miatt a nyertesek majd takarmányt termelnek csak állataik számára. (Jelenleg az állami földbérletekre állattenyésztők jelentkezhetnek.) “Még a szakmán kívülieknek is érthető, hogy mit jelent egy vetőmagtermesztésre alkalmassá tett kiváló minőségű területet takarmányra átállítani” – utalt a várható "barbárságra" Ács Sándorné.
Sóval szórják fel a földeket
“A magyar alkotmányosság nem engedi, hogy az állam rontson a környezet minőségén” – fűzte hozzá a várható visszaminősítéshez ifj. Zlinszky János zöldpolitikával foglalkozó szakértő. A tavaly év elejéig a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának stratégiai és tudományos főosztályvezetőjeként dolgozó Zlinszky szerint skandallum, hogy szó szerint sóval (péti- és kálisó tartalmú műtrágyákkal) szórják fel a kishantosi bioföldeket – már csak a nemzetközi egyezmények és fenntarthatóságot célul tűző, Magyarország által is ratifikált programok miatt is. Méghozzá úgy, hogy ezzel egy közvagyont használó, közhasznú feladatokat ellátó gazdaságot tesznek tönkre.
„Az én kormányom” az eddigi elemzések tényei ellenére, s azok cáfolata nélkül váltig azt állítja, hogy a helyben lakó, gazdálkodó családokat, a kis-, közepes egyéni gazdaságokat részesíti előnyben. A tények azonban rendre ellentmondanak e propagandának, az emberek pedig saját szemükkel látják és a saját bőrükön tapasztalják a rideg valóságot – mondta Ángyán József, aki szerint az általa eddig feltárt földbérleti visszáságok “állatorvosi lova”, ami Kishantoson történt.
Ácsné arra a kérdésre, hogy milyen jogi eszközöket terveznek, azt válaszolta, hogy elsőként feljelentést tesznek a Legfőbb Ügyésznél, de ha kell az Európai Uniónál kérnek jogorvoslatot.
| Ökogazdálkodás: a talaj élő szervezet |
A biogazdák szerte a világban elismerik, hogy gabonafélékből vagy a kukoricából terméshozamaik 20-30 százalékkal is kisebbek lehetnek, ám – mondják – amit mennyiségben elvesztenek, azt behozzák a minőségen. És a környezetet sem szennyezik. Azért nem például, mert a szántóföldi vetés előkészítése során az intenzív nagyüzemi eszközöknél is bonyolultabb, egyszerre több munkafázist végző traktorok három-négy forduló helyett egy kanyarral végeznek a feladattal, így üzemanyagból is kevesebb fogy. Az ökogazdálkodás hívei persze nem csupán a gázolajspórolás miatt járnak el így. "A talaj élő szervezet, milliónyi mikro- és makroorganizmus otthona, amelyek az elvetett haszonnövény fejlődését szavatolják" – magyarázza Ács Sándorné. Példaként a mélyszántás alternatívájaként a középmély (40 cm) lazítás módszerét említi, amikor is az eszköz nem forgatja meg a rögöket, csak fellazítja az összetömörödött földet, így juttatva levegőhöz az altalajt és annak élővilágát.
Részben hasonló, vagyis "talajregenerálási" célból alkalmazzák az ipari forradalom idején feltalált, a mai nagyüzemi termelésben mellőzött vetésforgót is. Az ökogazdászok szerint ezt elősegítik a növénytársulások, mivel a pillangósok (lucerna, vörös here) nitrogént kötnek meg a talajban, így a következő évben biztosítják a kalászosok számára szükséges – sokáig műtrágyákkal pótolt – elemet. Az így táplált földbe aztán nem akárhogy kerül a gabonafélék vetőmagja – tudható meg Radics László Ökológiai gazdálkodás című könyvéből. A kombinált – és milliméter-pontossággal beállítható – vetőgépek magágyak készítésével előbb kialakítják az elvetendő mag helyét, majd elvégzik a voltaképpeni vetést, aztán a magokat be is takarják földdel. "Az ugyanolyan körülmények közé került magvak teljesen egyszerre, szinte robbanásszerűen kelnek ki, miáltal az egy időben startoló növények képesek elnyomni a gyomokat" – foglalja össze a tapasztalatokat Radics. |
Waldorf a mezőgazdaságban
“A bio-, más néven ökológiai gazdálkodás nem az egyes termény, hanem az egész élőhely javát keresi" – nyilatkozta a HVG-nek még 2006-ban Ács Sándorné, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ vezetője. Az árutermelés természetesen itt is cél, de "a tevékenység a természet körfolyamataira épül, amelyben a tápanyagok talaj–növény–állat–ember–talaj útvonalat bejáró ciklusa, a termőterületek mikroklímája, a természetes flóra és fauna biológiai egyensúlya egyaránt fontos".
A múlt század első évtizedeiben Svájcban, Németországban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában szinte egyidejűleg – a pedagógiai Waldorf-módszer alapjait megvető Rudolf Steiner osztrák filozófus holisztikus tézisei nyomán – útjára indult (mező)gazdálkodási alternatíva mára jelentős természettudományos apparátussal megtámogatott irányzattá nőtte ki magát. "Ebben a típusú gazdálkodásban is létezik például gyom- és kártevőirtás, a talajművelésben, növényvédelemben pedig modern és precíz eszközöket használunk" – mondta akkor Ácsné.
Az ökológián alapuló földművelés a néprajzi kutatásokból is merít. A 19. századi folyószabályozások előtti árterek (halászatra, gyümölcstermesztésre és legeltető állattenyésztésre egyaránt építő) úgynevezett fokgazdálkodásának – amelyet a rendszerváltást követően művelődési és közoktatási miniszterként is működött Andrásfalvy Bertalan tárt fel még három évtizede – a kutatása például a különböző növényekből és állatokból álló társulásokban rejlő előnyökre világított rá. Az ilyen sokfajú élőhelyek (szakszóval: biotópok) szolgálnak mintául a mai gazdálkodási alternatívának.
Az ökológiai földművelési gyakorlatban a szántók és környezetük egy egységet képeznek. Ezért tartják fontosnak, hogy a mezsgyehatárt kijelölő dűlőutak mellett cserjés-fás sávok vagy akár csak gyepcsíkok keretezzék a művelt földterületeket. Itt talál ugyanis élőhelyet magának például "a levéltetvetlenítést végző katicabogár vagy a fátyolka, illetve a pockok és más mezei kártevők ellen védelmet nyújtó egerészölyv" – magyarázta Ácsné. Ráadásul nemcsak a légi fotókat teszik látványossá az úgynevezett mezővédő sávok, hanem a termőterület mikroklímáját is biztosítják. A magas fasorok felfogják a szelet, kivédve annak szárító, talajerodáló hatását. Az alacsonyabb sövénysorok az esti és hajnali harmat "kicsapatásában" játszhatnak szerepet, így szárazabb időszakban is garantált a "bioöntözés".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
