Daliás idők: az Almássy szép napjai

Ma már talán nehezen hihető, de az Almássy téri Szabadidőközpont a nyolcvanas évek közepétől igazi kultuszhely volt. Mára megváltozott a budapesti szcéna, de 1983-85 táján még semmi sem látszott abból, ami ma a szubkulturális szórakozóhelyeket jellemzi a Kuplungtól a West Balkánig. Az egyetemi klubok közül a Ráday volt az underground zenekarok törzshelye, de hamarosan az Almássy, egy klasszikus művháznak elgondolt intézmény is felzárkózott mellé. Hétvégenként az akkori hazai zenekarok legjobbjait lehetett látni, kezdetben a Club 2000, később Club MM néven megrendezett sorozatban.  A kétezres szám a korabeli szóhasználatban az abszolút távoli jövőbe mutató fogalom volt, valamiféle futurisztikus felhanggal; a rendezvénysorozat tehát már nevében is jelezte, nem a hivatalos popzene, hanem a "jövő zenéje" hallható itt. A rendszeres fellépők között volt a Balkán Tourist, a Neurotic, a Sex-E-Pil, az Európa Kiadó, a 2.Műsor, a Nyugati Pályaudvar. 1987-88-tól aztán az underground második generációja is megfordult itt, a Kézi Chopin, a Tereskova, a Pál Utcai Fiúk, A Cég, a Bajonett Bisztró, az évtized legvégén a Kispál és a Borz is. Az Almássy zenei tehetségkutatásnak is otthont adott. A nyolcvanas évtized legelején, néhány merész népművelő kísérleteként itt működött a Poptojás tehetségkutató iroda, amely kisebb klubokban, munkásotthonokban léptette fel az abszolút kezdő együtteseket, hogy aztán a legjobbakat a "csúcshelyen" az Almássyn mutassa be. Táncház, népzenei programok pedig folyamatosan voltak a házban, olykor autentikus erdélyi zenészek, táncosok meghívásával. A zene mellett a ház vetítéseknek is otthont adott. Rocktörténeti sorozatot vezetett például Csörögi István filmesztéta olyan alkotásokból, amelyek a hivatalos filmforgalmazásba nem kerülhettek be (Pl.: Pink Floyd: The Wall). Képzőművészeti, irodalmi események is kísréték a zenei rendezvényeket, a Club 2000 több alkalommal adott helyet az akkori new wave képzőművészek bemutatkozásainak, valamint felolvasásoknak. De voltak itt összművészeti fesztiválok is, például a Plánum 1984-ben, vagy vagy az Artéria 1987-ben. Az Almássy kulturális jelentőségét elvesztette a kilencvenes években, de nagyobb koncertekre még futotta, főként a 93-94-es blues és rockreneszánsz idején. Aztán állítólagos statikai problémák miatt egyre kevesebb lett a koncert, majd ezek el is maradtak. Ma nincs Budapesten olyan "plebejus" játszóhely, amely méretben mondjuk a PeCSA és az A38 között volna, a város szívében. H.G.

Vannak központok, ahol az amortizálódás gyorsabb volt, és akadnak olyan „kultúrépületek” is, ahol a korábbi szakkörök, előadások helyén már csak egy-egy lakógyűlés, vagy akciós vásár kap helyet. Funkciózavarban vannak a helyek: a kultúrafogyasztás és kultúracsinálás helyszínei máshova tevődtek át. Közben a rendszerváltás után az önkormányzatok felügyelete alá és büdzséjébe kerültek a művházak. Számukra pedig sok esetben a spórolás terepe a kultúrával összefüggő intézményrendszer.

A napokban történik az egykor szép napokat látott Almássy téri Szabadidőközpont átadása. A helyi önkormányzat ugyanis bérbe adta az épületet a Nyitott Tér Kulturális és Szolgáltató Kht-nek; így a ház közhasznú társaság formában működik tovább. Ennek apropójából tartott sajtótájékoztatót nemrégiben a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, ahol Borbáth Erika, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke a bérbeadás és kht-vá válás árnyoldalaként említette meg, hogy ugyan az önkormányzat így le tud faragni a közösségre fordított költségvetésből, a tapasztalatok szerint a korábbi ilyen esetekben a dolgozók 50 százaléka elveszítette állását. Ahogy Borbáth Erika emlegette, a kht-lét ugyan több szempontból „rugalmasabb, mint az önkormányzati forma”, de „a ’90-es évek közepétől kísértetként van jelen a közművelődésben”.

A bérbeadást Gergely József, Erzsébetváros alpolgármestere azzal indokolta, hogy a szabadidőközpont a kerület igényeinél színvonalasabb munkát végzett, de erre csak önkormányzati támogatások álltak rendelkezésére; ez pedig kevés. A kht-ként működő szervezetek részesülhetnek különböző adományokból és a Nyitott Tér elvállalta az épület üzemeltetését és a programok szervezését is.

Vermes Laura, az Almássy téri Szabadidőközpont művelődésszervezője megkeresésünkre elmondta: a központ jogutóddal szűnt meg és a programok egy része az Erzsébetvárosi Közösségi Házban kap helyet a jövőben. Gergely József ugyanakkor hozzátette, a kht. a szerződés szerint bizonyos rendezvényekhez helyet biztosít az önkormányzatnak.

A Nyitott Tér Kht. vezetője, Fabinyi András a hvg.hu-nak elmondta, a társaságot direkt a szabadidőközpont bérbevételére hozták létre. Az eddig a házban működő foglalkozásoknak továbbra is helyet biztosítanak, s ezek mellett „a pesti kulturális élet extravangáns színfoltjává szeretnék tenni a központot”. Főleg a saját szervezésű programokra fognak koncentrálni, a hangsúly pedig a – pop, rock, jazz, stb. - zenei vonalon lesz. Szeptember második felétől indulnak teljes nyitvatartással.

Hogy hogyan alakul majd az Almássy téri Szabadidőközpont sorsa, ma még nem látható - meglehet, új funkciót talál magának - jól látható azonban pár  irányvonal, amerre a kultúrközpontok haladtak.

Vannak, amelyek a megváltozott körülmények között is a „klasszikus” művházi funkciót próbálják őrizni. A miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban klubok, táncházak működnek és jazz-koncertek, kiállítások, előadások vannak. Tánczos Tamás, a szabadidő ház igazgatója elmondta, az épület fenntartója az önkormányzat, mely biztosítja az alapvető működési támogatásokat. Ezek szerint mégis van arra példa, hogy a nem túl bőkezű támogatásokból ugyan, de önkormányzati tulajdonban maradt és működik a létesítmény. Az igazgató véleménye szerint a kulturális élet a ’90-es évek után sem szűnt meg a szabadidő házban, sőt virágzónak nevezte azt; mondván: „a kultúra szervezése rajtunk áll.” Igaz, a rózsaszín összképet némileg szürkíti a városban működő Ady Endre Művelődési Ház, amely inkább kísértetjárta helyre emlékeztet. Miskolcon amúgy is fura a kulturális klíma: nemigen érezni, hogy a városban egy hatalmas egyetem működik, a szellemi felhajtóerő nehezen ér el a külvárosból a belvárosba. 

Izgalmas fejlődést mutat az 1913 és 1917 között épült Népház, mely ma már a tatabányai Jászai Mari Színház és Népház néven ismert. A Népházat a bányászok és alkalmazottak művelődési és szórakozási igényeinek kielégítésére építette a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat. Az épület helyet adott előadásoknak, biztosította az öntevékeny művészeti csoportok, színkörök, szakkörök működését. Folyamatosan tartottak színházi előadásokat is az épületben, mely a város egyik legpatinásabb kulturális intézménye; 1991-ben elnyerte a hivatalos színházi státuszt és 1994 óta Jászai Mari Színház, Népház néven működik. A színházi előadások mellet megrendezésre kerülnek itt konferenciák, szakmai és közéleti események, illetve megyei és városi rendezvények is. Az épület pedig ebben az esetben is önkormányzati tulajdonban van a rendszerváltás óta – mondta a hvg.hu-nak Geiszt Mátyásné, az intézmény gazdasági igazgatója.

A pozitív példák azonban nem azt jelentik, hogy ezekben a házakban tombol hétvégenként az ifjúság, ide jön a kulturális élet színe-java, hisz erre már sokkal ingergazdagabb és változatosabb programokat kínáló színtér nyílik napjainkban. De mindenképp eredményesebben és változatosabb programokkal működnek, mint azok a – sajnos többségben lévő – közösségi- és művelődési házak, melyek kihasználtsága a bálás ruhavásárokra, és a nyaranta megrendezett néhány lakodalomra korlátozódik.

A magyarországi művelődési intézményrendszer még mindig nem nyitott és többszintű; a szubkulturális csoportokat, zenéjükkel, közösségi életükkel például a legritkább esetben tudja befogadni. Akárcsak az alternatív színházakat, amelyek viszont évtizede már, hogy szorgalmazzák az inkubátorházak; a projekt-orientált, nyitott befogadóhelyek létrehozását.

Ezt a negatív tendenciát javítani akarva hirdette meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) a „Közkincs Program – Kell egy hely!” nevű pályázatot, melynek első pontjában támogatást kínálnak legalább száz közkulturális intézmény, közösségi színtér kialakítására, felújítására. Az elnyerhető összeg legfeljebb 20 millió forint, 20 éves futamidővel, a kamatokat pedig a NKÖM fizeti. Megkeresésünkre a minisztérium munkatársa elmondta, eddig még egyetlen pályázat sem érkezett, majd hozzátette: ez teljesen jellemző a magyar pályázási szokásokra és várhatóan az utolsó éjszaka indul meg  majd a sorbanállás.