Coelho. A kollégák fanyalognak, a közönség zabálja |
A
felkért ítészek (szerzők, szerkesztők) szerencsére tudják, hogy az olvasó leginkább szórakozni akar, és a kérdésre elsősorban nem szakértőként válaszoltak.
Ian Rankin író, akinek magyarul is több könyve jelent már meg (a legfrissebb például a Sötét jelen), egy nemzetközileg csodált szerző könyvét nem bírja: a lovaggá is ütött Salman Rushdie Az éjfél gyermekei című könyvét tízszer is elkezdte, de nem volt képes túlvergődni az első tíz oldalon. Nem emlékszik pontosan, mi volt az ok, de érdekes módon a Times olvasóinak jelentős része egyetértett Rankin véleményével. Rankin szerint A Gyűrűk ura sem egy nagy durranás, felnőtt fejjel nem sok örömöt talált benne, letette az első harminc oldal után. A brit író bátran ajánlja másoknak is ezt a megoldást, meggyőződése, hogy nem muszáj befejezni egy könyvet, ha nem tetszik – és milyen igaza van.
A klasszikusok mellett a sikerkönyvek is megkapták a magukét: Aminatta Forna írónő az Afrikai szeretők című darabot húzta le jó alaposan. „Jobb lenne, ha átneveznék Egy szexturista vallomásaira, mivel egy német turista rémes és tanulság nélküli megszállottságát mutatja be, amit egy afrikai harcos iránt érzett. (...) Szépen eljátszik a nemzeti sztereotípiák garmadával, és persze vonzó lehet bizonyos nyugati nők szexuális fantáziája számára, ahogy azt gyakran látjuk megvalósulni Gambia vagy Jamaica tengerpartjain” – kelt ki Corinne Hofmann könyve ellen Forna. Ezzel együtt még filmet is csináltak a regényből.
India Knight írónő, akinek a neve szintén ismerősnek csenghet a magyar olvasóknak (Szex, pasik, gyötrelmek; Miért nem tudok bepasizni?), egy díjnyertes könyvet pécézett ki magának. Ben Okri megkapta a neves Booker-díjat The Famished Road című alkotásáért, de Knight kétségbe vonta, hogy valaha valaki is végigolvasta volna a könyvet. A csípős nyelvű írónő szerint, ha a 12 éves fia ilyesmiket produkálna, lenne egy szava a gyerek irodalomtanárához.
Egy másik tömjénezett könyv is felkerült a legrosszabbak listájára: Ian McEwan Vágy és vezeklés című szerelmes regényét sokan remekműnek tartják, de Helen Hawkins szerkesztő szerint erről szó sincs, éppen az ellenkezője az igaz. A kritika summáját illetően egyetértünk az ítésszel, érveink mégis különböznek Hawkins-éitól. Ő ugyanis velünk ellentétben képes volt átrágni magát a mániákus aprólékossággal megírt leírásokon, a szereplők idiotizmussal határos viselkedése sem dühítette fel, csak a meglehetősen alternatívra sikerült befejezésnél érezte magát elárulva, és az író felelősségét meg hasonló magasztos dolgokat emlegetett. Szerintünk még a vége volt a legjobb a könyvben, de hát ízlések és pofonok, tudják.
A felsoroltakon kívül megkapta még a magáért Virginia Woolf, D. H. Lawrence, mindkettő többszörösen is, de Dosztojevszkijt és Henry James-t sem kímélték. Doris Lessing friss Nobel-díjas egyik könyvét is lehúzták, de nem kell aggódnia, mert a nagy klasszikus, Dickens sem mindenki számára óriás. És persze Paulo Coelho sem maradhatott le a listáról. Nem ez az első alkalom, hogy egy kritikus kétségeket fogalmaz meg a közönség kedvencével kapcsolatban; nem mintha ez megingatná Coelho vezető státuszát a könyvpiacon.