Szimbólummá vált a Nemzeti Színház jövő héten bemutatandó Klaus Mann: Mephisto című könyvének színpadi változata. Egyrészt ez volt az a mű, amelynél Vidnyánszky Attila, a 2013. július 1-jével színigazgatói posztra lépő rendező azt kérte, hogy Alföldi Róbert már ne mutassa be. Azzal indokolta kérését, hogy a darab nem fut a következő évadtól, hiszen a szereplőgárda fele távozni kíván. Alföldi nemet mondott, és a Klaus Mann regényből adaptált mű (szerzők: Vörös Róbert, Alföldi Róbert) június végéig futni fog, összesen tíz alkalommal.

Másrészt a főszerepet, Hendrik Höfgent Stohl András alakítja, a színész, akinek a neve először került reflektorfénybe a társulati kérdésekkel kapcsolatban. Vidnyánszky korábban úgy vélte, a kereskedelmi tévézés és a nemzeti színpad nem fér össze. Stohl elismeréssel szól az új igazgatóról, aki felülbírálta korábbi nézeteit – de a színész így sem marad a társulat tagja.

Túry Gergely

hvg.hu: Van névjegykártyája?

Stohl András: Nincs.

hvg.hu: Ha lenne, mit írna a neve alá?

S. A.: Színész.

hvg.hu: A műsorvezetőség csak másodlagos, megélhetési szakma?

S. A.: Ezt semmiképpen sem mondanám, nekem nagyon fontos volt. Én színészetet tanultam, igaz, több mint tíz évet televízióztam. Amikor a Színművészeti Főiskolára jártam, amit ma már egyetemnek hívnak, akkor négy évet tanultam, míg megkaptam a színészdiplomámat. Most már két egyetemi időszak is belefér a műsorvezetői éveimbe, talán mondhatom, hogy végzett műsorvezető is vagyok. Nagyon már nem tudok meglepődni a kamera előtt. Borzasztóan élveztem a tévézést, a népszerű és népszerűtlen oldalát is, olyan show-kat csinálhattam, amit mások nem.

"...talán mondhatom, hogy végzett műsorvezető is vagyok"

Mégsem hiszem, hogy amikor tévéztem, azt írtam volna a névjegykártyámra, hogy „műsorvezető”, akkor is színész maradtam.

hvg.hu: Inkább színpadi vagy filmszínész?

S. A.: Magyarországon a képzés elsősorban a színházra készít fel. Ha bekerülsz egy filmbe, akkor ott, a gyakorlatban tanulhatod meg azt, amire egy filmszínésznek szüksége van. Itt tanulod meg, hogy másképpen kell játszani egy közeliben, mint egy totálban. Valamikor elég egy tekintet a közeliben, és bízni kell a rendezőben, ha azt mondja, hogy „elég, ha csak nézel, közben gondolj arra, hogy…” A színpadon muszáj többet játszani, többet mutatni.

hvg.hu: Közeledik a Mephisto premierje, amiben Ön alakítja Hendrik Höfgent, a színészt. Hendrik egy tehetséges színész, aki egész életében az után sóvárog, hogy Mephistót alakíthassa. Végül meg is teheti, de elkurvul, és a náci hatalomátvétel után udvari művész pályára lép. Ki lenne a való életből a konkrét példája, akiről ezt a figurát mintázhatja?

S. A.: Mindannyian ilyenek vagyunk – egy kicsit. De nem akarom elkenni a választ. Mindannyian kurvák vagyunk egy picit, ezt szoktam is mondogatni. Mindannyian, akik erre a pályára léptünk, vágyunk a sikerre. Aki azt mondja, hogy nem akarja a sikert, nem akar nagy színésszé válni, nem akar középen állni, az hazudik.

Túry Gergely

Aztán, hogy kinek, mi adatik meg, azt az élet hozza, de itt, a Mephistóban inkább emberi döntések sorozata. A kérdése mögött persze az aktualitás áll, az erős polarizálódás, hogy ki áll bal és ki jobb oldalon. Most ilyen cikket fogunk írni? [nevet]

hvg.hu: A Mephisto bemutatója előtt ez megkerülhetetlen.

S. A.: Nehéz megkerülni. És nehéz róla beszélni, hiszen készül egy előadás, amit egy leköszönő igazgató rendez, én pedig egy távozó színész vagyok. Feltehetnénk ezen a ponton azt a kérdést is, hogy mi lett volna, ha nekem fontosabb, hogy a Nemzetiben maradjak, amire egyébként megvolt az esély, de le kell, hogy lombozzak mindenkit: ha maradnék Attila igazgatása alatt, ugyanúgy hajtanék, mint ahogy Alföldi színházában hajtottam.

hvg.hu: Ha már az igazgatóváltásnál tartunk… A darab ugyan egy sokkal nagyobb volumenű hatalomváltásról szól, mint amit most megéltünk, de a változások idején egy színésznek megvannak a döntési lehetőségei. Maradhat Párizsban, vagy hazatérhet Németországba, és válhat belőle híresség, persze ennek megvan az ára. Akár Stohl Andrásról is szólhatna?

"...ha maradnék Attila igazgatása alatt, ugyanúgy hajtanék, mint ahogy Alföldi színházában hajtottam."

S. A.: A darabban leírt helyzet sokkal nehezebb, hiszen Hendrik a történet elején kifejezetten baloldali, forradalmi színházat szeretne csinálni, és amikor kimenekül Párizsba, nagyon fél, hogy ezért otthon majd előveszik. Így, ha Hendrikről beszélünk, nem olyan egyszerű a dolog, hogy hazajön, és sztár lesz, hanem visszatér, szembe kell köpnie magát és az elveket, amiket vallott, ha egyáltalán őszintén vallotta őket. Hazatér, és ő lesz a rendszer über-vezető színésze. A végén László Zsolt, mint a hatalom legfontosabb képviselője mondja el azt a mondatot, hogy nemcsak a színház, hanem az egész német kultúra vezetőjévé nevez ki. A karrier óriási, a kérdés az, hogy belül kicsoda Hendrik.

hvg.hu: Amikor döntött, hogy a Vígszínházban folytatja a munkát, a döntéshez tudott valamit a szerepből meríteni? Tanult a Mephistóból valamit, ami segített?

S. A.: Az emberi gyengeségről mindenképpen tanultam. Baromira nehéz eldönteni, hogy az ember végül vált, különösen akkor, ha még soha nem kényszerült rá. Én 12 éve vagyok a Nemzetiben. Megszoktam ezt az épületet, a kényelmét, hogy van egy saját öltözőm. Ezek után abba kellett beleállnom, hogy vége, megyek, ami azért is volt egyértelmű a számomra, mert [Vidnyánszky] Attila tette azt a bizonyos kijelentést. Ami után egyébként, számomra rendkívül szimpatikus módon, meggondolta magát, és azt mondta, hogy sajnálja. Látott előadásokat, látta azt a minőséget, ahogy itt dolgozunk.

Én is sokat vacilláltam… a kényelem, a biztonság fontos, és még azt is hozzáteszem, hogy senki nem vitatja, Vidnyánszky Attila az egyik legmeghatározóbb színházi szakember.

Túry Gergely

hvg.hu: Miért döntött mégis így?

S. A.: Mert tartoztam magamnak, és mondjuk ki, tartoztam Alföldi Róbertnek. Nem tudom, hogy Attila társulatában is vezető színész lettem volna-e, mint most, talán volt rá esély. Robival úgy tízen-tizenketten megpróbáltunk volna együtt maradni. Ha sikerült volna, akkor az sokat jelentett volna, hogy a csapatban maradok. De ennek a feltételei nem teljesültek, így nem tudjuk társulatként folytatni. Néhányan átigazoltak Székesfehérvárra, néhányan a Vígszínházba.

hvg.hu: Amikor tehát Vidnyánszky Attilával a négyszemközti beszélgetés lezajlott, akkor ennek a lehetősége még fennállt?

S. A.: A beszélgetésen én azt mondtam, hogy van esély arra, hogy együtt tudunk maradni, és én ezzel tartozom Robinak. És Attilával tényleg lehet normálisan beszélni. Azt mondta, hogy „megértem, mert ha az én vezető színészem, akivel éveket toltam le közösen, egy ilyen helyzetben elhagyna, akkor azt megcsalásnak érezném”. Ezért is várt sokáig.

Csak aztán ment az idő, ment az idő, és végül Robi szólt, hogy nem tudja garantálni, hogy lesz-e fizetésünk. Zsoltnak öt gyereke van, nekem négy, és Szikorának [Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója – szerk.] sajtótájékoztatót kellett tartania, úgyhogy megkérdezte Zsoltot, jön vagy nem jön. A csapat megint gyorsan összeült, Robi nyelt egy nagyot, és azt mondta, hogy srácok, szerződjetek le.

Közben az is kiderült, hogy a Vígben Alföldi Robi rendezi a következő évadban Danton halálát, amiben Dantont játszom. Ebben László Zsolt lesz Robespierre. Így a csapat egy magja át tudott menni a Vígszínházba, ha csak egy előadásra is.

Egyébként én nagyon drukkolok, hogy Attila jó színházat csináljon, biztos merőben más lesz, mint a miénk.

"...nagyon drukkolok, hogy Attila jó színházat csináljon."

hvg.hu: És a kollégák, akik maradnak?

S. A.: Senkinek semmi joga ítéletet hozni. Mindenki maga dönt. És különben is, a mai gazdasági helyzetben hova lehet menni? Nekem szerencsém volt, mert volt egy másik lehetőségem. És akinek nem volt szerencséje? Azt nehogy már leköpdössük! Azért marad itt, mert örül, hogy dolgozhat.

hvg.hu: A Bányavirágban is főszerepet játszik László Zsolttal egy párban. Itt egy bezárt bánya teszi tönkre egy egész falu életét, ahol sok a munkanélküli. Igazi magyar történet, hiába Erdélyben játszódik, az ózdi gyárbezárás juthat róla az eszünkbe. Vagy akár a színházak és színészek sorsa.

S. A.: Ezt a darabot Székely Csaba a Ványa bácsiból írta. Nagyon a borotvaélen táncol. Ha nincs mögötte valós élet, akkor könnyen csak egy vicchalmazzá válik. Ha igazi sors áll mögötte, akkor az ember döbbenten nézi, irdatlan mélységet nyit meg.

hvg.hu: Ha jól tudjuk, akkor Alföldi éppen fordítva javasolta a szereposztást: László lett volna az orvos és Ön a bányász. Sebestyén Aba döntött a jelen szereposztásról.

S. A.: Viccesen azt mondtuk, hogy Robi azért akart engem bányásznak, mert én vagyok a kicsi, és elférek a tárnákban. Ezen túl a nagy indulatok inkább belőlem fakadnak, Zsolt szokta az intellektust alakítani. Zsolt nem is lett volna olyan jó részeg, mint én… azt hiszem.

Túry Gergely

hvg.hu: Fölmerült, hogy ez a darab tovább fut, és vendégként visszatérnek?

S. A.: Igen. Attilával folytatott utolsó beszélgetésemben ez egy nagyon váratlan és kellemes kérdésként hangzott el. Mondtam, hogy természetesen, nagy örömmel játszanám.

hvg.hu: Visszatérve a filmhez: a portfólióján szerepel a Napfény íze Szabó Istvántól, de megtaláljuk a Rosszfiúkat Sas Tamástól, a Presszót, és a Maxot, ahol egy fiatal nácit alakít. Rengeteg, nagyon különböző szerep. Mivel színpadi színészként készítették fel, ezért mennyiben kellett újratanulnia a színész szakmát?

Hatalmas mázlim volt! Amit Zsótér Sanyinak köszönhetek. Fiatal voltam, és Elek Judit keresett a Tutajosokhoz valakit. Sándor ajánlott, és 72 napot forgattunk, gyakorlatilag ez volt az én filmes főiskolám. Gáspár Sanyi volt a partnerem. Mint egy csikó, az ember dobálja a fejét meg a sörényét, élvezi az egészet. Az egésznek volt egy izgalmas fílingje, például az, hogy Lengyelországban forgattunk.

Ezzel a szereppel kerültem be a magyar filmgyártásba. Ha egy egészséges fiatalemberre volt szükség, akkor azt mondták, hogy ott van Stohl, innentől az egyik szerep után jött a másik, merthogy a filmrendezők akkor nem nagyon jártak színházba, egymás kezére adták a színészeket. Olyan volt, mint egy klub, amibe főleg a Katona József Színház színészei tartoztak, ráadásul akkor pont be is kerültem a társulatba … ha visszaemlékszik, akkor a legtöbb moziban Básti Juli, Cserhalmi [György], Udvaros Dorottya, Gáspár, Újlaki Dini, Hollósi Frici szerepelt. Meg Szamóca.

hvg.hu: A Mephisto kapcsán biztosan nagy az elvárás.

S. A.: Hát majd beszarok! Utolsó premier a színházban, első Mephisto adaptáció magyar színpadon. Tízszer fogjuk játszani, május 10-én van a bemutató, nagyon kevés az idő.

hvg.hu: Hogyan készül?

S. A.: Nem olyan misztikus ez. Az ember bejön, megtanulja a szöveget, és megpróbálja megtalálni az igazságát. A rendező pedig koordinál, hiszen minden színésznek megvan az a fogása, amiben biztosnak érzi magát. Például, amikor én „ráengedem a nagy löttyöst”, akkor az hitelesnek tűnik.

"Az ember bejön, megtanulja a szöveget, és megpróbálja megtalálni az igazságát."

hvg.hu: Mit jelent a „nagy löttyös”?

S. A.: Amikor nagy indulatok ömlenek, akkor azt hitelesen tudom előadni. Ezért sokszor fordulok ehhez az eszközhöz, akkor is, ha nem kéne. Ilyenkor szól Robi, hogy nem, ez az ember sosem engedi ki az indulatait. Végig bent tartja. Ettől sokkal izgalmasabb, egy percre nem emeli fel a hangját, de majd szétrobban, hogy a lágy tojást márpedig héjából eszik, sózva.