hvg.hu: Első könyve, az Úrilányok Erdélyben elég gyorsan bekerült a jobboldali és a lektűr skatulyába. Hogy élte meg mindezt?

Ugron Zsolna: Nem vagyok jóban a skatulyákkal. Erdély a szülőföldem, de nem szeretném, ha a skatulyám lenne. Ezért is írtam egy nagyon más típusú második regényt, a Szerelemféltőket, mert nem akartam én lenni az „erdélyi kastélyos lány”. Nagyon sokáig belpolitikai és külpolitikai újságíró voltam, amit többek között azért hagytam abba 2004-2005-ben, mert egyre nagyobb volt a nyomás, egyre inkább azt az elvárást tapasztaltam, hogy lehajtott fejjel be kell állnom a sorba. Egyértelmű, hogy marketingszempontból meg kellett volna írnom az Úrilányok Erdélyben folytatását, de ezzel bele is ragadtam volna egy buta klisébe, amihez nagyon nem volt kedvem. Lehet, hogy így is, de küzdök ellene. Engem több minden érdekel a világból, több mindennel szeretnék foglalkozni. Amúgy a jó lektűrrel semmi baj nincs, sőt.

hvg.hu: A hirtelen jött népszerűség jó ugródeszka is lehet arra, hogy az ember más terepen, más műfajban is kipróbálja magát.

U.ZS.: Alapvetően senki sem számított arra, hogy az Úrilányok Erdélyben ekkora siker lesz, hiszen teljesen ismeretlen szerző voltam. A siker természetesen jólesik. Persze itt van ez a sajátos magyar irodalmi sznobéria, hogy ami népszerű, az már nem is lehet jó. De ezzel együtt lehet élni. Máshol ez nem feltétlenül van így, természetesen nem hasonlítani akarom magam, de Nick Hornbyról biztosan nem gondolják túl sokan azt, hogy rosszabb író, mert veszik a könyveit. Vannak olyan tisztességesen megírt könyvek, amelyek népszerűek és értéket teremtenek. Ahogy vannak vacakok is, amiket vesznek, meg jók is, amiket nem. 

Bach Máté (Libri)

hvg.hu: Visszatérve a skatulyákra, Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége írta az Úrilányok Erdélyben fülszövegét, és a könyvet ő mutatta be Erdélyben. Ezzel kapott egy plusz politikai ízt a történet.

U.ZS.: Nem gondolom azt, hogy Erdélynek ilyen vagy olyan sztereotípiának kellene lennie, szerintem már az Úrilányok Erdélyben is egy másfajta Erdély képet hoz, nem a kürtős kalácsos, székelykapus instant negédességet. Erdélyben pont a meglepetésszerűséget és a sokszínűséget szeretem. És szerintem az Erdély-kép ma már árnyalódik, és egyre kevesebben gondolják azt, hogy Erdély csak a bajszát pödrő székely bácsi. Ami Lévai Anikót illeti, őt akkor ismertem meg, amikor Erdélyben éltem, ő pedig épp egy karitatív szervezettel járt a környéken. Tisztelem Anikót, keményen dolgozó, okos, jó ügyeket felkaroló asszonynak ismertem meg, és mert sokan adnak az értékítéletére, örültem neki, hogy ajánlotta a könyvemet. Nem feltétlenül gondolom azt, hogy ennek politikai állásfoglalásnak kellene lennie, de nyilván így is lehet értelmezni. Nagyon nem szeretem, hogy minden mozdulatunkkal folyamatosan politikailag állást kell foglalnunk. Attól, hogy viszonylag konzervatív a világképem, nem feltétlenül értek egyet mindennel a stadionépítéstől a Magyar Művészeti Akadémia működéséig. Szerintem egy írónak akkor van közéleti feladata, amikor a saját személyes tűréshatára eljut odáig, hogy azt érzi, közölnie kell valamit a világról, a politikáról, és mint közéletben mozgó embernek, ebből a szempontból felelőssége van. Azt gondolom, a magam módján a mondanivalómat én is elmondom.

hvg.hu: Ha a mai napi politikával kapcsolatban nem is foglal állást, azonban a napokban megjelent, Erdélyi menyegző című regényével, Báthory Annával a főszerepben, a 17.századi magyar politikáról annál többet ír. Bőven nem lányregényről van szó, sokkal inkább egy nehézsúlyú történelmi regényről, hatalmas tárgyi tudással a háttérben.

U.ZS.: Két évig kutattam, és nem is szándékozom abbahagyni, mert menet közben beleszerettem ebbe a korba. Azért lett egy nő a regény főszereplője, mert nagyon izgatott ebben a politikailag és társadalmilag is nagyon összetett időszakban a nők ambivalens szerepe. Az akkori főúri asszonyok igazgatta birtokokat és várakat ma egy komoly cégmenedzsment tartaná össze. Mindeközben a személyes sorsuk alakulásába semmiféle beleszólásuk nem volt. Báthory Annában az érdekelt leginkább, hogy milyen ember válik abból lányból, akinek ilyen kivételezett, mégis nehéz sors jutott. Ehhez tökéletesebb díszletet nem lehetett volna találni, mint a három részre szakadt ország kora. Nagyon szeretem ennek az időszaknak a ritmusát: egyrészt nagyon lassú volt az élet, viszont egy pillanat alatt változhatott meg mindenkinek a sorsa egy szerződés, egy levél miatt, vagy azért, mert valaki hirtelen átállt a katonáival a másik oldalra.

hvg.hu: Umberto Eco szerint a tökéletes történelmi regényhős az a figura, akiről tudjuk, hogy létezett, de nagyon kevés forrás maradt fönt róla, ezért kiváló táptalaj lehet az írói fantázia számára. Az Ön Báthory Annájáról alig tudunk valamit.

U.ZS.: Nem volt ez annyira tudatos hősválasztás. Elkezdtem utánaolvasni Báthory Annának. Érdekelt. És azt találtam, hogy tényleg nagyon kevés információ maradt fönt róla. Kevés tényt ismerünk róla. Például Móricz Erdély trilógiájából úgy tudjuk, hogy a rendíthetetlen protestáns fejedelem, Bethlen Gábor, és a gonosz boszorkány, csábító Báthory Anna közt egy „Héjanász az avaron”-típusú kapcsolat volt. Miközben Báthory Annát kutattam, rájöttem, hogy ez az egész szerelem Móricz fikciója. Nálam Báthory Anna másba lett szerelmes. Amikor megszületett bennem az ötlet, elkezdtem az évszámokat és a helyszíneket puzzle-szerűen összerakni, és ezek gyönyörűen rímeltek arra, amit kitaláltam. Volt, ahol nem lett volna logikus, amit elképzeltem, ott másfelé indultam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az én verzióm az igazság, mert nyilván senki sem tudja, hogy valójában mi történt, de a történet logikailag stimmel, a regény váza elkezdett működni. Először Báthory Anna életét kezdtem el felépíteni, és ebből kezdett kikristályosodni egy karakter. Menet közben Báthory Annán kívül más rendkívül izgalmas történelmi karaktereket is találtam, például Esterházy Miklós nádor anyósát, Várday Katalint is, aki Báthory Annát felnevelte.

hvg.hu: A regényben ő szintén egy nagyon erős karakter, aki húzkodja a szálakat, és bizonyos értelemben a kezében tartja Erdély sorsát.

U.ZS.: Ezekről az asszonyokról a történelemírás teljesen megfeledkezett. Mivel nagyon sokáig a történészek és a történetírók kizárólag férfiak voltak, a történelmet a férfiak szempontjából közelítjük meg. Várday Katalin és a többi nőalak teljesen elsikkadt. Róla annyit lehet tudni, hogy mindenkivel levelezett, aki akkor számított, a prédikátortól kezdve, a külföldön tanuló orvos diákokon át, az országbíróig bezárólag. Esterházy nádor haláláig tőle kért tanácsot. Valószínűleg rendkívüli asszony lehetett, mégsem említik szinte sehol. Számomra nagyon izgalmas feladat, hogy megkeressem, milyen hatással lehetett a környezetére, vagy akár az ország sorsára.

hvg.hu: Ha ismerünk is nőalakot ebből a korból, az Báthory Erzsébet, de őt is csak a boszorkányság miatt.  A rémtörténetek szerint szűz lányok vérében fürdött, hogy fiatalon tartsa magát. Báthory Anna kapcsán is ugyanúgy felmerülnek misztikus dolgok, például őt is elítélték boszorkányság miatt. A regényből az derül ki, hogy a boszorkánypereket politikai perként használták föl azok ellen a nők ellen, akiket félre akartak tenni az útból.

U.ZS.: Tudjuk, hogy a legtanultabb és a legműveltebb emberek is őrölt sárkányfoggal és gyíkbőrrel a patikaládájukban szaladgáltak, mert azt gondolták, hogy ez megvédi őket a rontástól. Ez olyan erősen jelen volt a mindennapi gondolkodásban, hogy nem nagyon lehet kikerülni, arról nem is beszélve, hogy gyönyörű magas labda egy írónak, hogy családi átkokról és sárkányokról írhasson. Ez ugyanolyan, mint ahogy a fennmaradt korabeli pletykákat sem hagyja ki az ember. Például Móricznál is szerepelnek a korabeli szaftos történetek. A boszorkányperekről egyre világosabbá válik a történészek számára is, hogy ezeknek elég komoly politikai indíttatásuk volt. Báthory Anna boszorkányperéről a mai napig nem tudjuk, hogy Bethlen Gábor valóban azt gondolta-e, hogy boszorkány volt. Az biztos, hogy a leveleiben úgy ír róla, mint boszorkányról, de hogy azt is gondolta, vagy csak azt szerette volna, hogy a környezete annak lássa, az már nem olyan egyértelmű. Azokat az ezüst és arany kupákat és tálakat, amiket elkoboz Báthory Annától, vígan használja utána lakomákon. Valószínűleg egy boszorkány tárgyait egy babonás ember nem használná.

Libri Kiadó - Bach Máté

hvg.hu: Ha már a misztikus dolgoknál tartunk, a Báthory-átokról is érdemes szót ejteni.

U.ZS.: Nem tudtam, hogy van Báthory-átok, ez számomra akkor derült ki, miután megírtam a könyvet, de 90 százalékban biztos voltam benne, hogy lehet valami ilyesmi. Logikusan következik a család markáns eredetlegendájából: az ősök legyőzik a sárkányt az ecsedi lápban, és a sárkányfog bekerül a címerükbe. És persze a korban általános világnézetből is ez következik. Ez a nagyon gazdag, befolyásos család nagyjából 10 év alatt eltűnik a magyar történelem színteréről, úgyhogy majdnem biztos voltam benne, hogy valami misztikus korabeli legenda megmagyarázza ezt.

hvg.hu: Az átokkal együtt a varázserejű Báthory-gyűrűk is bekerültek a történetbe.

U.ZS.: A gyűrűt eredetileg az Esterházy kincstárban láttam, ahol úgy van feltüntetve, mint Esterházy Miklós második feleségének, Nyáry Krisztinának a gyűrűje, aki egyébként Báthory Annával együtt nevelkedett. Annyira erősen hatott rám ez szív alakú, koponyás, kinyitható méreggyűrű, amit a 16. század elején készült, hogy úgy éreztem, muszáj beletennem a regénybe. Annyira tetszett és annyira modernnek találtam, hogy eköré találtam ki a sárkány legendából kiinduló átkot.

hvg.hu: Aztán kiderült, hogy ez valóban létezik.

U.ZS.: Igen, egy nagyon hasonló ahhoz, amit kitaláltam. Olyan sok logikus opció nem volt erre… A korabeli Báthory-átok legenda az volt, hogy a sárkánynak a hatalomért cserébe eladták a lelküket, és ezért halt meg nagyon rövid idő alatt az összes férfi a családból.

hvg.hu: Legendák, átkok, babonák. Ezeket ma már megmosolyogjuk, és teljesen elképzelhetetlen, hogy tényleg hittek ezekben. Borzasztóan távol van tőlünk ez a kor. Mekkora kihívást jelentett önnek, hogy érthetővé, emberközelivé tegye?

U.ZS.: Nehéz volt úgy megírni a történelmi eseményeket, hogy ne zökkentse ki az olvasót. Nyilván mindenki tanulta ezt a kort, de ki emlékszik már arra, hogy az erdélyi fejedelmek hogyan jöttek egymás után. Éppen ezért, hogy érthető legyen a történet, el kellett mondani, hogy Báthory Gábor előtt eggyel Bocskai volt a fejedelem. Az sem volt egyszerű, hogy megpróbáljak a szereplőim fejéven gondolkozni. Például szerintem állandóan fáztak, mert a kastélyokat, várakat nem lehetett rendesen befűteni. Nem volt személyes terük sem: még a leggazdagabbak is úgy éltek, hogy állandóan egy térben voltak másokkal. A gyereknevelésről is egészen máshogy gondolkoztak. Nekem van két gyerekem, és teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy a gyerekemet évekig ne lássam, ahogy a regényben Báthory Anna teszi, még ha kényszerűségből is. Akkoriban ez természetes volt, hogy a gyermekek ilyen vagy olyan okból máshol nevelkednek. Eleinte azt is nehéz volt elfogadni, hogy a babonaság, a vallásosság mennyire áthatotta a hétköznapjaikat. Miután ezeket megszoktam, és elkezdett működni bennem a történet, olyan lett, mint egy kábítószer, ami elvitt egy másik világba, ahonnan sokszor nem is volt kedvem visszajönni. Kicsit tartottam attól, hogy mert nem vagyok történész, néhol nagyon melléfogok és valami hatalmas butaságot írok le. Majdnem kínosan ügyeltem arra, hogy történelmileg pontos legyen. Szerencsére miután megmutattam Várkonyi Gábornak, a korszak egyik legelismertebb szakértőjének, mindössze két apró hibát talált benne. Ez elég megnyugtató volt.

hvg.hu: Ugyanígy izgalmas kihívás lehetett a könyv nyelvezetét megalkotni. Nyilván maradtak fönt nyelvtörténeti emlékek a 17. századból, de mégsem lehetett a könyvet ennyire régies sítlusban megírni.

U.ZS.: Azt tudjuk, hogyan leveleztek, de azt valójában nem, hogyan beszéltek. Leginkább a gúnyversekből következtethetünk arra, hogy milyen volt a beszélt nyelv. Beleszerettem a szavaikba, valószínűleg azért, mert nem bölcsészkaron végeztem. Az például lenyűgözött, hogy a török hímzőasszonyokat bulyának nevezték, vagy ahogy a tündöklő szavunkat használták. Érdekesek a ruhadarabok, textilek nevei is. A Libri kiadó igazgatója, Sárközy Bence, aki szerkesztette, később kicsit kiirtotta ezeket a szavakat, hogy olvashatóbbá tegye a könyvet. A másfajta mondatszerkesztést is nagyon szerettem. Nem tudatosan használtam, hanem egyszerűen mire elkezdtem írni, már annyi korabeli forrást olvastam, hogy önkéntelenül ráállt az agyam a korabeli mondatszerkezetre.

Libri Kiadó - Bach Máté

hvg.hu: Aki egy kicsit is ismeri önt, tudja, hogy nagyon ért a gasztronómiához: az Úrilányok Erdélyben is szakácskönyvnek indult, és a Boook Kiadónál most jelent meg új szakácskönyve. Az Erdélyi Menyegzőben is várhatóak lettek volna a nagy lakomák, de inkább rengeteg a ruhaköltemény leírása szerepel a könyvben.

UZS: Egyrészt elképesztő dolgokat viseltek, nagyon gazdagon díszített öltözeteket, méregdrága ékszereket, másrészt gyönyörű szavakat használtak a viseletekre, például skófium, kamuka, tafota. A magukon viselt gazdagságnak többsíkú üzenete van. Például az egyik magyarázata az, hogy amikor menekülni kellett, nagyon egyszerű volt magukra venni a vagyont. A lakomák azért maradtak ki, mert nem találtam őket annyira izgalmasnak, de azért a következő részben még megírok egy nagy lakomát. Savanyúlevessel és tehénhússal fog indulni. A most megjelent Hét Évszakban novellák vannak és teljesen mai, felhasználóbarát receptek.

hvg.hu:  Említette a trilógiát. Az Erdélyi menyegzőt olvasva végig szurkoltam Báthory Annának, hogy találja meg a boldogságot, a békét, a szerelmet, és az országnak és Erdélynek is nagyon szurkoltam, hogy űzzük már ki a törököket, foglaljuk vissza Budát és kössük meg a békéket. Ez lesz a trilógia vége, vagy egészen mások a tervei?

UZS.: Még nem tudom, hogy hol van a vége. Azt tudom, hogy a következő részben Báthory Annán kívül még két nő előlép, Nyáry Krisztina, és az anyja, Várday Katalin, aki mindkettejüket felnevelte. Ők hárman a semmiből szupernovává emelkedő Esterházy Miklós körül állnak, és mindegyiküknek nagyon más a vele való viszonya. Báthory Anna pedig szerintem éppen akkor lesz boldog, amikor mindent elveszít. Bethlen Gábor második felesége is izgat még, ő volt az egyetlen nő, aki saját jogán ült Erdély trónján. Jó lenne felszabadító, megnyugtató lezárást találni a regényeknek, valahol ott kellene abbahagyni, ahol éppen jó.