"Egy eurovíziós művész többet tud tenni Európáért egy hét alatt, mint egy politikus egy teljes év alatt" - ezt még az észt Dave Benton mondta 2001-ben, amikor a volt szovjet tagköztársaságok indulói közül elsőként megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. A megállapítás még mindig találó, 13 évvel később viszont a volt keleti blokk épp ezt a fajta európaiságot támadja. Sőt, Conchita Wurst, az osztrák szakállas díva miatt többen bojkottot kezdeményeztek a dalverseny ellen. A fehéroroszok azt követelték, zárják ki az előadót dívát az Eurovízióból, a newsru.com azt írta: "az európai liberálisok miatt a legnépszerűbb nemzetközi verseny, amelyet a gyerekeink is látnak, az erkölcstelenség táptalajává vált", ráadásul egy petíciót is indítottak, hogy ne közvetítsék az osztrák fellépését, annyira megbotránkoztatónak találják a férfit, aki a másság elfogadásáról énekel.

Conchita Wurstot a szláv féltekén legszívesebben kitakarnák

AFP / Nikolai Linares

A konzervatív kelet  azonban valójában semmit sem tehet. Jobban mondva, saját magát zárja ki a versenyből, ha nem tetszik nekik a "szabados" rendszer. Technikailag ugyanis megoldhatatlan a bojkott, hisz értelmetlenné tenné az egész szavazást. A voksolás lényege épp az, hogy minden előadóra lehet szavazni, kivéve a saját versenyzőt.

Conchita Wurstot amúgy nem érdeklik a hőzöngők, hozzászokott az éles kritikához. A mássága miatt örökké szekált (Thomas Neuwirth-nak született) előadó 2011 óta van reflektorfényben, és hát kitartásának köszönhetően el is jutott a 13 ezres osztrák Gmundenből a 120 milliós nézőseregig. Szerepelt már az osztrák és a német tévé különböző valóságshow-iban, mottója pedig az: "hozd ki a legjobbat magadból, ahelyett, hogy valaki más rossz koppintása légy". A művésznév első felét egy kubai barátnője adta, a Wurstot viszont ő választotta, és arra utal, hogy "tökmindegy, hogy honnan jött, és hogy néz ki az ember". A tökmindegyet pedig a német nyelvterületen a Wurst, azaz kolbász szóval fejezik ki.

Neki tökmindegy, mit mondanak

AFP / RIA NOVOSTI / VLADIMIR ASTAPKOVICH /

A fogadtatása Dániában felülmúlta a várakozásokat, a csütörtök esti második elődöntőn ő robbantott a legnagyobbat, a több tízezres nézőközönség szinte megőrült. Az ottlévők szerint ekkora ovációt még a skandináv énekesek sem kaptak. Erre még a műsorvezető is rátett, aki ölelgette, puszilgatta, majd szinte szerelmet vallott a dívának. A nyugati sajtója is több, mint pozitív. A német és az angol hírportálokon nem csupán az általa közvetített liberális üzenet miatt dícsérik, de a kritikusok szerint a produkciója is makulátlan: a James Bond-dalokkal - különösen Shirley Bassey stílusjegyeivel - és a színpadi jelenlétével minden más előadót lepipál. Conchita Wurst egyedül áll a színpadon, egy szélgép és a kivetítő húzza alá nagyívű előadását, amelyben minden mozdulat, de még a mimika is pontosan a helyén van.

Kövesse az Eurovízióval kapcsolatos híreinket, írásainkat!

Kállay-Saunders András produkciója viszont Conchita Wurst szöges ellentéte, mind hangzásban, mind színpadképben, mind témájában. Mindkettő nagyot szól, de András ide-oda rohangál, hogy megszólítsa a közönséget, míg Conchitának elég, ha felvonja a szemöldökét, és őrjöng a tömeg. De még szakállban is ráver Andrásra. Tehát nagy kérdés, hogy az osztrák mellett, aki a szombati show-n a tizenegyedikként lép fel, lehet-e érvényesülni? Kállay-Saunders-nek szerencséje, hogy csak jóval utána, 21-ként következik. A másik előnye a magyarnak, hogy míg Conchita Wurstnak zajos rajongótábora van, utálója is akad elég, méghozzá az erős szavazóbázisú keleti oldalon. A magyar fiút pedig legfeljebb itthon szólják meg. De mi nem szavazhatunk rá.

Szerényebb a szakáll

MTVA / Andres Putting