Akit valaha is megérintett a Depeche Mode Exiterje, vagy Björk hét nagylemezének (köztük a Homogennic, a Vespertine, a Volta és a legutóbbi, a Biophilia) bármelyike, vagy egyszerűen a '80-as évek második felétől érdeklődött az elektrótól a trance felé forduló zenék iránt, az Art of Noisetól a Nightmare on Waxon át egészen Miss Kittinig nagy valószínűséggel, tucatszám fogyasztott olyan zenét, ami a kreatív háttérember, Mark Bell keze alól került ki.

Bell az elektró, majd ‘bleep-n-bass’ meghonosítójaként a techno, a rave és trance szcénában is ikonikussá vált LFO duó egyik fele volt. 1988-ban egyetemi barátjával, Gez Varley-val úttörőként kerestek mindig új utakat és hangzást – és ebbe belefért három saját nagylemez is 1989–2003 között (bár Varley 1996-ban kivált a csapatból). Munkájuk eredménye lett a ma is a rave himnuszaként tisztelt LFO (1990) című öndefiniáló számuk, de az 1991-es nagylemezüket, a Frequencies-t ma is a '90-es évek legjobb elektronikus zenéjeként hivatkozzák. Bell szólóban évek óta népszerű, sokat foglalkoztatott dj-ként dolgozott. 

A zenész-producerről már megjelent nekrológokból (itt, itt és itt) az nem derül ki, hogy Bell mivel került kórházba.