szerző:
Ligeti Léna

Egy pszichiátria alagsorában kezdte el gyakorolni a tradicionális jávai táncmozdulatokat 19 évesen, Indonéziában képezte magát tovább, mára pedig Magyarország megkerülhetetlen koreográfusa és táncművésze lett. Vonzzák a festmények és a bábművészet, minden érdekli, ami megrendítő, de a humor is a lételeme. Gergye Krisztiánnal beszélgettünk, aki Bartók Béla A csodálatos mandarin és A fából faragott királyfi című műveihez készít koreográfiát Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar számára.

hvg.hu: Festőművésznek készült, hogy lett végül táncos-koreográfus?

Gergye Krisztián: Gyerekkoromban pap, festőművész és pszichológus is akartam lenni, de végül egészségügyi szakközépiskolába mentem, mert emberekkel akartam foglalkozni. Általános ápoló a végzettségem, ma is bármikor dolgozhatnék kórházban.

hvg.hu: Gyakorolta is a szakmát?

Gergye Krisztián: Az Országos Pszichiátriai Intézetben dolgoztam két évig, közben elkezdtem a tradicionális jávai táncokkal foglalkozni. Éjszakai ügyeletben gyakoroltam a folyosón: sokszor nem lehetett tudni, ki a bolond, és ki az ápoló.

hvg.hu: Kitől tanult Magyarországon jávai táncot?

Gergye Krisztián: 19 évesen megismerkedtem Bagus Kentus Norontakóval, aki épp kontratenor énekesnek tanult Magyarországon, és jávai táncmester volt. Az ő kurzusán szerettem bele ebbe a világba, majd kimentem Indonéziába, és nagyon intenzíven képeztem magam.

hvg.hu: Nem a szokványos úton került be a kortárs táncos szcénába.

Gergye Krisztián: Az idegenből jött fiatalember érdekes volt a különböző kortárs formációknak, így a hazai kortárs táncszcéna összes szereplőjével kapcsolatba kerültem. Akkor még elég volt ehhez a tehetség.

©

hvg.hu: Mi maradt meg ezekből a gyökerekből?

Gergye Krisztián: A táncértelmezésben, a színházfelfogásban és létfilozófiai értelemben is a jávai tánc az alapom, a gyökerem. Ez a kultúra úgy fogja fel az emberi testet, mint egy üres edényt, amibe hagyni kell istent aláereszkedni. Bizonyos mozdulatok a mai napig megjelennek a koreográfiáimban, de alapvetően saját művészi irányba mentem el.

hvg.hu: Bár nem lett festő, fontos inspirációs forrása maradt a festészet: Bosch, Schiele, Toulouse-Lautrec.

Gergye Krisztián: Azoknak a művészeknek a képei érdekelnek, akik megrendítenek, akik el mernek menni a nagy létkérdések határáig, van merszük vállalni saját tragédiájukat. A Schiele-féle önanalízis a lényem alapvető része.

hvg.hu: Úgy tűnik, szereti a tragédiát.

Gergye Krisztián: Igen, de a humort is nagyon szeretem, illetve a kiélezett helyzeteket. Azt viszont nem szeretem, ha valami középszerűen lappang. Legyen súlya a létezésünknek!

hvg.hu: Akár a provokációig is elmegy?

Gergye Krisztián: Amikor azt mondják, hogy provokálok, soha nem annak élem meg. Nem azért megyek fel a színpadra, hogy polgárpukkasszak. Ha valakit provokálok, akkor az én vagyok. Ez a saját határaim feszegetése.

hvg.hu: Nem szereti a kötöttségeket, ha teheti, barangol a műfajok között. Van olyan, ami most kiemelten fontos?

Gergye Krisztián: A bábszínház olyan műfaj, amihez tudni kell táncolni, amihez zenei érzék és színészet is kell. Igazi szintézis. Fantasztikus rituálé életre kelteni egy halott anyagot.

hvg.hu: Amiről eddig nem beszéltünk, az a zene.

Gergye Krisztián: A zene mindent egy fedél alá hoz, megnyitja a világot. Az élő zenénél jobbat elképzelni sem tudok, ezért A csodálatos mandarin és A fából faragott királyi a Budapesti Fesztiválzenekarral (BFZ) hihetetlenül megtisztelő feladat. Amikor a tánc és a zene együtt történik, annál nagyobb csoda nincs. Ha le akarom győzni a zenét, akkor bedarál, csak akkor tudok vele azonosulni, ha úgy képzelem el, mint a testemben folyó vért.

hvg.hu: Milyen a viszonya Bartókkal?

Gergye Krisztián: Bartók a magyar Sztravinszkij. Furcsa, de sokáig elkerült, ezért nagyon örülök, hogy szembenézhetek vele. Nagyon nagy kihívás. Hiteles, élő helyzetet szeretnék teremteni a BFZ-vel. Fischer Ivánnal arról beszélgettünk, hogy egy „színház a színházban” helyzetet hoznánk létre. A zenekar is színpadi helyzetben van, ezen belül helyezünk el köztük egy kiemelt teret, így a táncosok közvetlenül a zenéből táplálkozhatnak. Az előadáshoz inkább állok hozzá színházi, mint táncos attitűddel.

hvg.hu: Sokat dolgozott prózai színházi előadásokban alkalmazott koreográfusként. Ezt kamatoztatja?

Gergye Krisztián: Főleg Alföldi Róbert rendezőtől tanultam meg azt, milyen sok irányból kell megtámasztani egy produkciót, és mennyire lényegtelen, hogy prózai vagy táncszínházat csinálunk. Hihetetlen világteremtés az egész.

hvg.hu: Ki irányít, a karmester vagy a koreográfus?

Gergye Krisztián: Párhuzamosan vagyunk jelen. Az, hogy ki dominál, nem kérdés. Bennem nagyon nagy a bizalom és a rajongás Fischer Iván és a Fesztiválzenekar felé. Iván nagyot nyitott, és mindketten azt szeretnénk, hogy a legnagyobb mélységében és magasságában szülessen meg ez az előadás.

hvg.hu: Lesz fizikai interakció a zenészekkel?

Gergye Krisztián: Szeretném átlépni ezt a határt, igen. Ahogy a karmester vezényel, és a zenészek játszanak, az olyan izgalmas mozgásélmény, hogy néha azt érzem, nem is kellenek táncosok. A történetet a táncon keresztül kommunikáljuk, de olyan sűrített jelenléttel, ami nem csupán lefordítja a zenét.


Bartók Béla: A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi
A Budapesti Fesztiválzenekar és Gergye Krisztián Társulata
Május 12-13-14., Müpa
További információ