A híres budapesti fürdőket tápláló forrásokból nyert különféle gyógy- és ásványvizek palackozása a 19. század dereka óta jövedelmező üzlet.

Az egyik legismertebb forrás, a margitszigeti feltárását József főherceg kezdeményezte, a fúrásokat 1866-ban kezdték el, s a 43,2 Celsius fokos, kéntartalmú, meszes gyógyvízre épült az 1869-ben megnyitott Szent Margit gyógyfürdő, ahol ivókúrákat is tartottak, a szénsavval dúsított vizet pedig Palatinus-víz, majd Szt. Margitszigeti ásványvíz néven palackozta a Szent Margitsziget Rt.

A sziget a század elején a főváros tulajdonába került, a palackozást pedig a Fővárosi Ásványvíz Vállalat vette át. A sziget déli részén lévő Magda-kutat 1936-ban tárták fel, s ennek a vizét is az időközben megépült sportuszoda melletti ásványvíztöltő üzembe vezették. Az államosítás után az üzemet összevonták a jéggyárral, az immár Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat a szikvíz mellett 1968-tól Margitszigeti Kristályvizet is forgalomba hozott. Az 1992-ben alakult részvénytársaságban 79 százalékos részesedést szerzett az üdítőitalát addig is ott palackoztató amerikai PepsiCo, amely ma 100 százalékos tulajdonosa a Pepsi Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt.-nek. A szigeti üzemben palackozzák a kristályvizet, a Rudas fürdő mellett pedig az 1999-ig Harmatvíznek, azóta Gellérthegyi Kristályvíznek nevezett ásványvizet.

Szintén a 19. század végén kezdték palackozni a Margit szigettel szemközti Lukács-fürdőt tápláló Kristály forrás szénsavval dúsított vizét, amelyet a Szt. Lukács-fürdő Vállalat 1905-ben védjegyeztetett. A vizet hamarosan külföldre, még Amerikába is szállították. Az államosítás után a termelés fokozatosan csökkent, s a Kristály Ásványvízüzem 1953-ban megszűnt.

A mai budapesti XI. kerületi Őrmezőn fakadó úgynevezett budai keserűvizekre 1862-ben talált rá Bayer János budaörsi gazda, aki kutat ásott a Dobogó-hegy lábánál és igencsak elkeseredett, hogy nem tiszta vizet talált. Saxlehner András posztókereskedő azonban megvette Bayertől a területet, további kutakat ásatott és korszerű palackozóüzemet építtetett, ahol Hunyadi János keserűvíz névre keresztelt nedűt palackozott, amelyet 1877-ben védjegyeztetett. A gyógyvíz már a század elejére világhírű lett, külföldre is elkerült. Az államosítás után is folyt a palackozása, 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) kapta meg a palackozás jogát. 1992-től a gyöngyösi Élpak Kft. palackozza (a forrás az önkormányzat tulajdona), amely 1997-ben részvénytársasággá alakult.

A környékbeli forrásokból eredt az 1895-ben védjegyeztetett Apenta keserűvíz is, amelynek palackozója évtizedeken át az Apenta Rt. volt. Az államosítás után ez az üzem is a VIKUV kezelésébe került, ma az ezer méter mély kútból felhozott ásványvizet az 1992 óta a német Franken Brunnen GmbH tulajdonában levő Apenta Ásványvíz és Üdítőital Kft. palackozza. Az Apenta forrástelep szomszédságában épült a Ferencz József keserűvíz telep is, melynek egykor Hirschler Mór volt a tulajdonosa, aki 1877-ben jegyeztette be a védjegyet. Ma ezt a gyógyvizet is az Élpak Rt. palackozza.

További magyar márkák története itt