A Magyar Természetfotósok Szövetsége tizenkilencedik alkalommal írta ki a GDF SUEZ - Az Év Természetfotósa pályázatot, mely hazánk és egyben a régió legjelentősebb természetfotós pályázata. A szakmai zsűri 234 jelentkező 5309 fotója közül választott győztest: az év természetfotósa idén Haarberg Orsolya lett. Nagyítás-fotógalériánkba a 13 kategória legjobbnak ítélt képei közül válogattunk, nem volt könnyű dolgunk.

Az év természetfotója: Hverfell - Nagyon szerettem volna egy emlékezetes képet készíteni az izlandi Hverfell kráterről. Amikor a márciusi telihold idején végre leesett a hó, előteret kerestem a képhez. Ehhez a Myvatn-tó jégmintázata bizonyult a legjobb választásnak, annál is inkább, mert erről a pontról a kráter helyzetéhez képest a holdkelte iránya is megfelelőnek látszott. Bár felhős volt az idő, már órákkal a naplemente előtt kimentem a helyszínre, és vártam, hogy elvonuljanak a horizonton úszó felhők. Ekkor viharos erejű szél támadt, és az egyre emelkedő Holddal együtt úgy tűnt, mintha valaki zsinóron húzná a felhőket a kráter fölül, míg végül épp csak egy pár felhőfoszlány maradt a holdvilágos égbolton.
©
Kőszáli kecske az olasz Alpokban - 2008 novemberében egy hét leforgása alatt másfél méter hó hullott az olaszországi Gran Paradiso Nemzeti Parkban, ami az állatokat az alacsonyabban fekvő erdőkbe és a legmeredekebb sziklafalak közelébe kényszerítette. A kőszáli kecskék bámulatos biztonsággal mozogtak ezeken a lavinaveszélyes hegyoldalakon, míg számomra életveszélyes mutatvány volt a csúszós sziklafalak megmászása.
©
Szerelemre várva - Régi nagy vágyam teljesült, hogy a rövid időre égszínkék nászruhát öltő mocsári béka hímeket lefotózhattam. Néhány barátom hathatós segítségével egy nagyobb pocsolyában, nyakig gumiruhát öltve sikerült lencsevégre kapnom a szerelemre várakozó hímet.
©
Harc a halért - Téli napon a befagyott halastó lékje mellett halászó madarakat fotóztam. Igen nagy volt a mozgás egész nap, de a naplementét követően indultak be csak igazán a madarak. Ha egy kócsag fogott egy halat, a többi azonnal rátámadt, és próbálta elvenni tőle. Mivel fények már alig voltak, így nagyon hosszúkat kellett exponálni. Rengeteg lett a teljesen bemozdult kép, ez viszont épp csak annyira mozdult be, amennyire kellett.
©
Limonádé - Egy bahamai búvár-szafarin fő célpontunk a tigriscápa megfigyelése volt. Szerencsénkre már az első napoktól kezdve citromcápák csoportja követte a hajónkat, némi leeső falat reményében. Az egyik reggelen még a merülések előtt a hajó végén ülve sikerült a felszín közelében lencsevégre kapnom ezt a gyönyörű ragadozót.
©
Kiskunság - A fotó a tél egyik leghidegebb reggelén készült. Már este, lefekvéskor tudtam, hogy gyönyörű lesz a napkelte, derült ég volt, és minden jel arra mutatott, hogy reggel köd lesz. A helyszínt még nyáron kinéztem: egy vizes legelő a Kiskunságban. Kiérkeztemkor -18, -20 fok hideg lehetett, és legnagyobb örömömre frissen esett két centi hó. Alacsonyan feküdt a tájon a köd, várható volt, hogy valamikor át fog derengeni rajta a napfény. Arra viszont nem számítottam, hogy ez csak két és fél óra múlva történik meg, s mivel nem akartam összejárni a havat, addig még csak nem is léphettem arra a helyre, ahonnan a képeket akartam készíteni.
©
X - A tavaszi esőcseppek minden évben csodálatos látványt nyújtanak. Mindig örömmel fotózom őket, sosem találok két egyforma kompozíciót, így a látvány megunhatatlan.
©
Potty, a falat - Egyik barátunk tanyáján évek óta rendszeresen költ egy búbosbanka-pár. Tavaly lehetőségem nyílt arra, hogy végigkövessem és lefotózhassam ezeknek a csodálatos madaraknak az életét, a párzástól egészen a fiókanevelésig. Fantasztikus élmény volt, hogy ilyen páratlan pillanatok szemtanúja lehettem! A fotómon az a pillanat látható, amikor a fiókáját etető szülő éppen elejti a várva várt falatot, egy lótücsköt.
©
Gülüke - A fotó 2011 tavaszán készült a Deseda-tó partján, nem messze Kaposvártól. A kis szitakötőt egy faág végén láttam meg. Szerencsére szélmentes idő volt, így lassú becserkészést követően elkészülhetett a fotó.
©
Békaszörny - A március-április fordulójára eső párzási időszakban gyakran egyszerre négy-öt hím barna varangy is ostromolja ugyanazt a náluk jóval nagyobb termetű nőstényt. Ha egy-egy hímet a többiek lerúgnak, a nőstény lassan megindul a békatestek kusza tömegével.
©
A lakóközösség tagja - A Kezünkben a Föld kategóriacím hallatán nem az ember és természet viszonyának sokszor visszatetsző oldalát akartam bemutatni, és nem is a meghökkentés volt a célom. Szerettem volna egy csepp harmóniát találni ebben a kifordult világban. Ennek a fotónak az ötlete már évek óta létezett a fejemben, mivel egyetemi tanulmányaim miatt sokat tartózkodom a fővárosban, ahol esténként, hajnalonként gyakran találkozom sünökkel a József Attila lakótelepen. Idén tavasszal, több estét rászánva és előzetesen a vakutechnikát plüssállatokon kikísérletezve, segítőtársaimmal, Ambrus Lehellel és Szatmári Bálinttal sikerült jó helyen találkoznunk egy barátságos példánnyal, ami néhány percig összegömbölyödve habozott, majd felbátorodott, és engedélyezett két értékelhető fotót.
©
Rend - Egy hatalmas, telepített nyáras fölött repültünk el egy novemberi délutánon. Nagyon szép volt a fák struktúrája, a lemenő nap fényei pedig gyönyörűen festették meg az erdőt.
©
Megmutassam? - A kép még 2009 nyár elején készült a Gerecsében. Fotós barátaimmal lessátras nagyvadfotózást terveztünk a hétvégére, ám az idő nem volt túl kegyes hozzánk, mindkét nap erősen zuhogott. Szerencsénkre azonban ez cseppet sem zavarta a szarvasokat, és többször is kimerészkedtek a tisztásra. Feltűnt, hogy az egyik bikát folyamatosan piszkálják társai, mintha móresre akarnák tanítani. A megörökített pillanaton az egyik ilyen „összecsapást” próbáltam ábrázolni.
©
Transzformer - Kéthetes távcsöves megfigyelés után már percre pontosan tudtam, hogy mikor jelennek meg a kuvikcsalád tagjai nagymamám kertfarában. A lessátram abszolút nem zavarta a madarakat, és teljes nyugalommal tűrték a fényképezőgép folyamatos kattogását is. Némi trükkel hamar sikerült rávennem őket arra, hogy az objektívem előtt végezzék napi tornájukat és a tollászkodás ceremóniáját. Ennek eredménye ez a kép is szárnyát nyújtogató madárról.
©
Torzonborz - Az indo-pacifikus tengerekben rendszerint 30 méternél mélyebben élő sávos békahal (Antennarius striatus) az indonéziai Lembeh-szorosban néha a sekélyebb, vulkanikus eredetű üledékes tengerfenéken is fellelhető. Népszerűbb nevén a „szőrös békahal” bőrfüggelékei az álcázást szolgálják, miközben első hátúszó-tüskéjének függelékét a szája előtt táncoltatva csalogatja oda a táplálékául szolgáló kis halakat. Ritkán bukkan a búvárfotós ilyen szép sárga, üledék- és moszatmentes példányra, igyekeztem hát róla jó portrét készíteni, szemtől szembe.
©
Vidám táj - A közeli Miklapuszta az egyik kedvenc területem. Mind a földről, mind a levegőből csodálatos látvány. Sokszor repültem már fölötte, így a legtöbb formációját jól ismerem. Ezt a smiley-t is sokszor lefotóztam már, de talán így őszi színekben nézett ki a legvidámabbnak.
©
Tér és idő - A Sárkányvér fa Socotra jelképe – de ki tudja meddig. A képen szó szerint eljár a Sárkányvér fák fölött az idő. Sajnos, a globális felmelegedés miatt halálra vannak ítélve, bár próbálkoznak a visszatelepítésükkel. A fákat zseblámpával festettem vörösre, hogy „vér” színük legyen.
©
Kigyulladt szeméttelep - A lakóhelyem határán éppen bezárt szeméttelepet – a folyamatos őrzés ellenére is – lelketlen emberek némi földben talált fém reményében felgyújtották. A tűzoltók ugyan gyorsan kiérkeztek, de a telep már annyira égett, hogy semmit sem tudtak megmenteni. A képemen az őr lakókocsijának utolsó szikraesőit láthatjuk. Remélem, ezzel a felvétellel felhívhatom a figyelmet az ilyen elhagyatott vagy illegális hulladék-lerakóhelyek csúfságára és veszélyeire. A fotózás során egy szerencsésen végződő „baleset” is ért. A gépem és az optikám az állvány lábaira rakodó finom korom miatt enyhén csúszóssá vált, és egy óvatlan pillanatban az egész felszerelés eldőlt. A gép és az objektív gyakorlatilag szétrobbant, kinyílt, mint a rózsa. Nagyon elkeseredtem, de nem adtam fel: szépen visszaépítettem mindent, s azóta is tökéletesen működik mindkettő.
©
Varjú dominancia - Egy opportunista varjú keresgél élelmet a homokon pihenő seregélyek között. A seregélyek a homokon gyülekeznek, mielőtt pihenőhelyükre vonulnának, és lenyűgöző volt látni, ahogy a távolságot tartották a nagyobb madártól. 2010 őszétől kezdve hosszasan figyeltem és fényképeztem az Angliai Blackpoolban telelő seregélycsapatot, így sikerült a két faj közötti interakciót lefényképezni.
©
Terpeszállás - A fotót egy rendkívül hideg decemberi reggelen sikerült elkészítenem Börgöndpuszta határában. Régóta figyeltem azt a rudlit, amelynek egyik tagját sikerült lencsevégre kapnom. Az őzek megközelítése rendkívül nehéz volt, mivel az egész csapat egy óriási lucernatábla kellős közepén tanyázott éjjel-nappal. Bármilyen gyanús elemet több száz méter távolságból észrevettek, és ilyenkor vágtában menekültek. A képen látható őzet hóruhában, kb. 2 órán keresztül tartó cserkelés után sikerült lencsevégre kapnom. A lépésről lépésre történő cserkelést nagyban megnehezítette a mínusz 21 fokos hideg, melynek hatására az ujjaim annyira lefagytak, hogy az exponálógombot egyáltalán nem éreztem; a képek elkészültét csupán a zárszerkezet kattanása jelezte számomra. A képen látható sutának gyanús volt a zár hangja, és meglepettségében terpeszállásba vágta magát, majd a hóra csurrantott egy kicsit...
©
Verekedő sarki rókák - Izlandon, a Nyugati-fjordok vidékén nem vadásszák a sarki rókákat, ezért kivételesen nagy a rókaállomány sűrűsége. Télen zömében tengeri élőlények partra dobott maradványaival táplálkoznak, és miután ennek mennyisége korlátozott, gyakran kerül sor összetűzésre az állatok között.
©
Pintyek - A fotó januárban készült, amikor a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) esti szállásukra „húznak”. Lenyűgöző látvány, amint kis felhők formájában, az eget elsötétítve érkeznek a pintyek milliói éjszakázó helyükre. A kis madarak csivitelése együtt komoly kórussá alakul, és a fákat ilyenkor oly mértékben lepik el, hogy szinte beletörnek az ágak. A kép közel a magyar határhoz, Ausztriában készült.
©
Sodrásban - A halastó befolyó zsilipjébe a tóba igyekszik a víz sodrásával érkező barna varangypár, hogy gondoskodjanak az utódlásról, azonban a halrács ebben megakadályozza őket. Február végén, március elején, vonulás (sodródás) idején naponta kell a halrácsot kiemelni, hogy a békák zöld utat kapjanak a szaporodáshoz.
©
Dávid és Góliát - A kép Sopron határban, erdei ciklámen fotózása közben készült. Ez ismét egy jó példa arra, hogy a fényképezés „tervezett” célján kívül legyünk nyitottak más elénk terülő témára is.
©
A Buják melletti Csirke-hegy sziklagyepe tavasszal lila tengerré alakul. Több száz tő leánykökörcsin virágzik itt háborítatlanul, hiszen jelölt turistaút nem vezet oda. A képen a témát leárnyékoltam, míg a háttér napsütötte maradt.
©
Égi tánc - A fotót Sri Lankán készítettem, a Yala Nemzeti Parkban, mégpedig azon az úton, amit az előző naturArt pályázaton nyertem díjként. Nagyon meleg nap volt, így a pillangók is egy helyre gyűlve szívogatták a vizet a nedvesebb homokfoltokon. Az egyik helyen különösen sok lepkét pillantottunk meg, természetesen rögtön beindult a fantáziám. Gondoltam, a sok repülő és szívogató pillangó tömege megérdemli, hogy a 20mm-esemmel megpróbáljam lefotózni
©
Hajnali óceán - A számomra megunhatatlanul szép Bihari-hegységben készült a kép, egy nyár végi hajnalon. Percről percre változott a derengésből ébredező táj, ahogy a lassan hömpölygő pára követte a karsztos felszín változásait, én pedig alig vártam, hogy a hegyek mögött felbukkanjon a Nap, és a fenyők között átszűrődő fénypászmákkal teljeseden ki a látvány.
©
Őz-varázsló - Idén márciusban készült a kép az Atkai-holtág közelében. Cserkeléssel közelítettem meg az őzeket. Az előtér ökörnyál lepte zsenge búzatábla, amelyet az alacsonyan járó nap aranyba öltöztetett. A háttér az ártéri galériaerdő, alján a leköszönő tél nyomaival.
©
A lávamező szelleme.
©
Mélységi mámor - Tavasszal a Mecsekben egy napig fotóztam, s úgy időzítettem, hogy a barna varangyok (Bufo bufo) nászának idején ott legyek. Sikerült is jó időben egy olyan patakban fotóznom, ahol varangyok és gyepi békák egy helyen, meglehetősen nagy tömegben nyüzsögtek. A sekély vizű patakba gyönyörű fények sütöttek be, és ezeket külön érdekessé tette a sodródó törmelék, és a patakba lógó gyökerek közt besütő nap. A sejtelmesen bujkáló békáknál szebb és izgalmasabb témát ezen a tavaszon nem is találhattam volna.
©
Tánc - Indonézia keleti részén található Raja Ampat, a világ legjobb merülőhelyeinek egyike. Egy rája-tisztítóállomásnál merültünk, amikor pár perc várakozás után néhány árnyat véltem felfedezni a látóhatáron. Könnyed mozgásukkal mintha repültek volna, ahogy közeledtek felénk a manták. Ámulatba ejtő „táncuk” egyik pillanatát sikerült itt megörökítenem.
©
Elveszve - A kép 2010 márciusában készült a Maldív szigeteken, a Wall Street/Biledhdhoo merülőhelyen (North Nilandhe atoll, Filitheyo). A nagy vörös anemóna csápjai között bujkáló apró fiatal bohóchalról hat képből álló sorozatot készítettem. A bohóchalak a tengeri rózsák csalánsejtjei között találnak védelmet üldözőik elől.
©
A nagy fogás - A homoki hernyóölőt (Ammophila sabulosa) a kertünkben fényképeztem. Forró nyári nap volt, az izzó homokon lettem figyelmes a fel-felszálló hernyóölőre, amint nehéz terhével próbál felemelkedni – döbbenetes, hogy ez a könnyű kis rovar ezzel az óriási teherrel mégis tud repülni! Valójában reptében szerettem volna fotózni, de az elrugaszkodás pillanatának is nagyon örülök. Azt csak a fotó elkészítése után, a monitoromon láttam, hogy a rovar által felrúgott homokszemcsék is milyen jól mutatnak a képen.
©
Makákóma - Télen a Japán-Alpok völgyeiben feltörő termálvizek összefolyásai körül gyűlnek össze melegedni a szigetország egyetlen majomfaját képviselő japán makákók. A Hida hegység egyik hőforrásánál akadtunk össze egy kisebb csoporttal, amely tagja elmélyülten kurkászták egymást, ügyet sem vetve kíváncsi kameráinkra.
©
Angyalok - Mint minden, számomra kedves kép, ez is a lakóhelyemhez közel, éppenséggel az udvaromon készült. Szúnyogokkal már sokat kísérleteztem, és megtanultam, hogy ha meghallom azt a jellegzetes rajzó hangot, akkor ott kép is keletkezhet. Most is futottam a felszerelésért, és azt terveztem, hogy párzó szúnyogot fogok megörökíteni. Az ugyan nem sikerült, de olyan hihetetlenül összetömörültek a hím szúnyogok a fejem fölött, hogy ez kihagyhatatlan lehetőséget teremtett. Ügyelnem kellett, hogy az expozíció pillanatában a rovarok mindig ugyanabban az élességi síkban legyenek, mert a vaku fényét oda mértem ki, ráadásul nem sok időm volt hiszen az ég kékje is hamarosan feketébe váltott. A kép visszanézése után döbbentem meg, hogy mennyire hasonlítanak a mi képzeletvilágunkban élő tündérekre és angyalokra.
©
Közelítő vihar - Egyik este éjfélig dolgoztam a számítógép előtt, és már éppen lefeküdni indultam, amikor észrevettem, hogy a horizont közelében villámlik. Azonnal fölkaptam a felszerelésem, és kimentem a közeli rétre, ahol még nyílott néhány pipacs, hiszen régi terven volt, hogy ezt a virágot így fotózzam meg, villámmal. Külön szerencse volt, hogy az ég nagy részén még ragyogtak a csillagok. Mivel nagy szél is fújt, ezért ezt is érzékeltetni szerettem volna a képen. Tehát az expozíció meghatározásánál a következőkre kellett figyelni: legyen meg a megfelelő mélységélesség, a villámlás ne exponálódjon túl, de azért még csillag is látszódjon, a pipacsot egy folyamatos fénnyel is meg kell világítani, hogy a mozgás érződjön (kb. 1 blendével a vaku fényereje alatt), illetve mindkét fényforrást CTO fóliával szűrőzni, hogy az ég kék színű legyen. Nem volt egyszerű…
©
Kukázó róka - Szép-völgyben lakó ismerősöm jelezte, hogy az erkélyéről rendszeresen kukázó rókát lát a szomszéd gondozatlan telkeken. Mivel a látogató nem rendszeresen járt a megfigyelt helyen, ezért kis trükköt alkalmaztam a róka odacsábítására. Esténként macskaeledelt helyeztem el a kuka mellé, bízva abban, hogy a róka megérzi a finomság illatát, és abban is, hogy nem a cicák fogyasztják el a ravaszdinak szánt vacsorát. Közben nem voltam ott, hogy véletlenül se zavarjam meg a vacsoravendégeket. Három egymást követő hajnalon is volt fogyasztás, így negyedik nap már a fényképezőgépet és a vakukat is kihelyeztem. Autóban ülve, rádiókioldót használva vártam a pillanatot, amely szerencsére el is jött. Nem törődve a vakuk villogásával, a róka több alakalommal is vissza-visszatért, egy-egy villantás erejéig.
©

Cikk megosztása
Címkék