„Jobban bízom Hitlerben, mint bárki másban. Egyedül ő tartotta meg valamennyi ígéretét, amit a zsidó népnek tett.” Így érvel Elie Wiesel Az éjszaka című regényének (1958) egyik szereplője, amikor arról győzködi koncentrációs táborbeli rabtársát, hogy nincs esélyük élve megúszni a háború végéig. A regény főhőse, a 16 éves Eliezer mégis életben marad, de kishúga, édesanyja és édesapja odavész. Az apa a fiú karjai között hal meg.
Az éjszaka önéletrajzi regény, a leírtak szinte teljes egészében megtörténtek a szerzővel, a 2016-ban, 87 évesen elhunyt Elie Wiesellel. Folytatása, A hajnal (1960) és A nappal (1961) viszont már jórészt fikciós írások, amelyek mégis szorosan összekapcsolódnak Az éjszaka eseményeivel. Éppen ezért különös, hogy magyarul most először jelent meg a teljes trilógia a GABO Kiadócsoporthoz tartozó Trubadúr Könyvek gondozásában.

Az éjszaka közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben a Láng kiadásában Balabán Péter fordításában volt olvasható. A második rész, A hajnal jóval később, 2001-ben jelent meg az Ulpius-háznál, ezt N. Kiss Zsuzsa fordította. A nappal eddig nem volt magyarul hozzáférhető, most Takács M. József fordításában került be a trilógiakötetbe.
Arra, hogy a holokausztirodalom egyik alapművének tartott Az éjszakát miért csak a rendszerváltás után adták ki Magyarországon, magyarázat lehet, hogy a szocialista időszakban erős kontroll alatt tartották az erről szóló narratívát is. Amiről azt gondolták, hogy valamiért nem illik a fősodorba – ilyen volt például Galló Olga csak idén megjelent Tíz hónap Babilonban című lágernaplója –, az nem, vagy csak erősen cenzúrázva jelenhetett meg.
Arra viszont, hogy a rendszerváltást követően miért csak az első két kötetet adták ki magyarul, nincs igazán magyarázat.