Kukkantson be a Velencei Biennáléra!

Isztambuli és velencei művészek közösen alkották meg a két város kulturális kapcsolatát szimbolizáló, hajóépítéshez használt öntőformákból álló, hajótestet formázó installációt.

A szingapúri kiállítás közel száz üvegharangban a felhőkarcolók lakóinak életét és lakásait mutatja be.

Külön kiállító részt kapott az Arsenalé területén azon technológiák bemutatása, amelyek segítségével rekonstruálni lehet megsemmisült, vagy súlyosan rongálódott műalkotásokat.

Az idei biennálé egyik legnagyobb közönségsikert hozó alkotása az elképesztő részletességgel, papírból kézimunkával alkotott lakótelepmakett. A romániai ''ADNBA'' projekt az építészek felelősségére figyelmeztet a különböző társadalmi csoportok békés egymás mellett élésének kialakításánál.

Az olasz C+S Studio óriási Möbius-szalagra emlékeztető sétánya arra mutat példát, hogy miképpen lehet a turisták számára ''bejárhatóvá tenni'' a műemlékeket anélkül, hogy azokban kárt tennének.

Az indiai Anupama Kundo Építésziroda a hajléktalan gyermekek számára alkotott otthonokat.

A madeirai Paulo David a táj és a turizmus kapcsolatát vizsgálta Magritte ismert festményét megidéző installációjával.

A ''Kupola alatt'' című alkotás azt mutatja be, hogy 3D-s tervezőprogram segítségével szinte bármilyen kupolaformát ki lehet alakítani egyenként méretre vágott, kötőanyag nélkül összeilleszthető kőlapokból.

A több millió bevándorlót valószínűsítő német Bell Architects hatalmas makettvárosa számos példát hozott a menekültek kulturális beilleszkedését elősegítő várostervezésbe.

A moszkvai Bernaskoni Iroda Matrex multifunkcionális épülettervét mutatta be, amelynek építését már megkezdték az orosz fővárosban. Érdekessége a matrjoska babát idéző belső tér, amelyet a tervezők elképzelése szerint akár önálló épületformaként is lehet alkalmazni.

Az Arsanale fogadóterét az előző biennálé bontási anyagaiból alakították ki, 10 000 négyzetméter gipszkarton és 14 kilométer fémváz újrahasznosításával. A Velencei Biennálé egyik nagy kihívása az évente megrendezett, grandiózus kiállításegyüttes után rendszerint megmaradó építőanyagok környezetkímélő elhelyezése és felhasználása.

Az új-zélandi pavilon, melynek egy gyönyörű velencei palota adott ideiglenes otthont, ''az utolsó, még élhető hely'' gondolatra reflektált lebegő szigeteivel.

Velence utcáin a helyi művészeti iskola hallgatóinak alkotásai bukkannak fel.

A svájci tervező térinstallációját belülről is fel lehet fedezni, itt leginkább egy szabálytalan cseppkőbarlangra hasonlít.

A svájci Christian Kerez ''Véletlen tér'' című alkotása kívülről egy füstfelhőt formáz.

A több mint 300 hektáron elhelyezkedő, 1939-ben létesült moszkvai VDNH Nemzetgazdasági Expo az egykori Szovjetunió megalomán építészeti terméke. Az orosz kurátorok a szocreál épületegyüttes múltját és jelenét bemutatva arra keresték a választ, hogy milyen átalakítással működhet a jövőben nagyvárosi közösségi térként.

A nyomtatott áramkört idéző makett a VDNH Nemzetgazdasági kiállítás és park épületegyütteseit mutatja.

A makettek számos helyen segítették a tervezők szándékainak megértését. A japán makett annak a tárlatnak a része, amely a 2011. márciusi földrengés utáni időszak építészeti dilemmáit és a paradigmaváltást mutatja be.

Az angolok a háztartásmenedzsment kérdéseit gondolták végig, mint egy gazdasági egység működését, különböző időtávokra tervezve. Néhány órára akár egy felfújható plasztikgömb is jelentheti az otthont – feltéve, ha van wifi.

A venezuelaiak kiállítása a Tupamaro gerillák évtizedes földalatti tevékenysége utáni újjáépítés nehézségeire irányította a figyelmet.

A skandinávok fából ácsolt piramisát meg kell mászni ahhoz, hogy a megvalósult épületekről szóló leírásokat egyenként el lehessen olvasni. Az installáció lassításra, elmélyedésre, megpihenésre késztet.

Az újjáépült ausztrál pavilon egy igazi strandélménnyel kedveskedett a látogatóknak, utalva arra, hogy a szigetországban a medence a helyi közösségek számára a legfontosabb találkozóhelyet, az agorát, a szabadság megélésének terét jelenti.

A román pavilonban kiállító fiatal kolozsvári építészközösség egy görög bábművész bevonásával a látogatók által mozgatható, mechanikus szoborkompozíciókat alkotott, mely az építészek helyzetére, a közpénzek elköltésében játszott szerepükre, az értelmetlen óriásberuházásokra hívja fel figyelmet. A képen a kondérban lévő kanál kevergetése hozza mozgásba a karikatúraszerű figurákat.

A magyar pavilon kiállításán Fábián Gábor és Fajcsák Dénes projektje mutatkozik be: Egerben, a Gárdonyi Géza szülőházának helyén álló, lepusztult épület rehabilitációját végezték el a helyi lakosok közreműködésével, közösségi tervezéssel, nulla költségvetésből. Az így kialakított, önfenntartó közösségi tér puritanizmusa illik a tárlathoz – a képen látható pad zsaluzáshoz használatos anyagból készült.

Az amerikaik olyan gesztusokkal irányítható virtuális valóságot előállító rendszert mutatnak be, amely még a legbonyolultabb terveket is életnagyságban kivetíti, így ''bejárhatóvá teszi'' az építészek és a jövőbeli használók számára.

Az izraeli LifeObject csoport a biológia és az építészet összeolvasztásával kísérletezik – az installáció az élő szövetminták téralkotó elemként való felhasználását példázza.

A természetből vett példából kiindulva alkottak az izraeliek egy sivatagi létformához alkalmazkodó, organizmusként működő, ''élő'' épületet.

A szerb pavilont égszínkék gördeszkapályává alakították, ahol a játék zörejeit magnóból játsszák le a látogatóknak.

A hollandok az ENSZ misszióinak ajánlották a nemzeti pavilon kiállítását, amely azt dokumentálja, hogyan hat egymásra a békefenntartó egység és a helyi lakosság, hogyan alakítja egymást a két különböző csoport. 2013-ban a nyugat-afrikai Mali állam 13 városában állomásozó békefenntartók tapasztalatait dolgozták fel. A középen elhelyezett, a sivatagot jelképező homokozót birtokba vették a gyerekek.

A francia Begles városka újonnan épült két társasházának új tulajdonosait kérdezték, milyennek szeretnék látni tíz év múlva a saját lakásukat, illetve a közös tereket az épületben. A LAN építésziroda tervezői a lakók vágyait óriásmaketten mutatták be, a lakókkal együtt, akik arcukat és élettörténetüket is hozzáadták a projekthez.

''Egykor a települések védtek minket a természettől, ma a természet jelenti a menedéket a városi élet feszültségétől.'' A chilei Caserta Alapítvány projektje, az Andok lábainál álló, Santiagótól 60 kilométerre fekvő, 188 hektáros Likandes Oktatási Park tevékenységét bemutató installáció.

A kínai Csengtuban áll az a Liu Jiakun által tervezett ötemeletes multifunkcionális komplexum, amelynek hatalmas méretarányos makettjét mutatják be az alkotók. A 2014-ben elkészült nagyvárosi közösségi találkozóhely szabadidős, sport és művészeti tevékenységeknek ad otthont, különlegessége az oszlopokon álló, körbe futó nyitott sétánysor.