Cher könnybe lábadt szemekkel tapsolt, amikor Chaz Bono táncolt tegnap este. A Dancing with the stars (a magyar tévén Szombat esti lázként két részt megért celebtánc-show amerikai megfelelője) című műsorban a díva 42 éves gyermeke is megméretteti magát a táncparketten. Bono nőből férfivá operáltatta magát 2009-ben, előtte pedig vállaltan leszbikusként élt a köztudatban.
Szexuális orientációjáról 18 évesen számolt be szüleinek, Cher akkor kidobta a házból, de egy hét után megenyhült, azóta kiáll gyereke mellett. Chestity 1995-ben a nyilvánosság előtt is feltárta, hogy saját neme iránt vonzódik, a hírneve révén pedig egy csapásra a leszbikusok és melegek szószólójává vált. Több könyvet írt Bono az úgy nevezett előbújásról, az első Family Outing címen 1998-ban jelent meg, alcíme a következő: útmutató a coming outhoz melegeknek, leszbikusoknak és családjaiknak, majd 2003-ban a The End of Innocence saját történetét meséli el.
Egyik könyv sem kapható magyar fordításban, és a Nemzetközi coming out-nap 23 éves történetében is idén esik meg először, hogy egy magyarországi leszbikus és meleg szervezet eseményeket szervez ez alkalomból. A hagyomány szerint október 11-én főleg tőlünk nyugatabbra, utcára vonulnak az emberek, hogy az egyén szexuális orientációjának elfogadását hirdessék. A szervezők szerint az "előbújás" az egyik legnehezebb feladata a leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű embernek, és azt jelenti, hogy elfogadja önmagát, erőt merít, felvállalja vonzódását az azonos neműekhez, azért, hogy szabadon élhessen – írják a pride.hu weboldalán, ahol a mai nap programjai is szerepelnek, főként olyan beszélgetős vagy művészeti események, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az átlagostól eltérőnek vélt embertársainkhoz.
Vas Maya szerdán könyvesboltokba kerülő Kapcsolatok szivárványa című interjúkötetéből 14 történetet ismerhetünk meg, mindegyik egy férfi vagy egy nő, vagy egy pár magánéletét tárja elénk onnantól kezdve, hogy miként ébredtek rá saját szexusukra, hogyan tálalták ezt szüleiknek, ők elfogadják-e homoszexualitásukat, illetve vállalják-e a külvilág felé, és miként boldogulnak egyedül, kettecskén, vagy akár egy családban, ahol a közös gyermeknek például két édesanyja van.
Vas eredetileg 16 interjút készített, kettő helyszűke miatt maradt ki a kötetből. „Sőt, ahogy haladt előre az idő, egyre többen jelentkeztek, hogy beszéljenek az életükről” – mondta el hvg.hu kérdésére a könyv írója, aki sokáig a Sláger rádió Szerelem hullámhosszán című párkapcsolati, beszélgetős műsort vezette, így nem először találkozott a kényesnek számító témával. Azt tapasztalta „hogy nem tudunk róluk semmit, és nem is merünk kérdezni, ezért zavarunkban ostobán viselkedünk, és sztereotípiákhoz ragaszkodunk” – áll a kötet előszavában. A missziója az előítéletek lebontása, de legalábbis, „hogy beszéljünk róla”. Azaz egymásról, a másságról, ami "elég szerencsétlen kifejezés, hisz a heteroszexuálisok is mind-mind mások" – szögezi le Vas.
A tizennégy történetben ugyanis nincs sok hasonlóság, mindegyik interjúalany más családi háttérrel rendelkezik, mindegyikük eltérő élmények után ébredt rá arra, hogy nem saját neme iránt vonzódik. „Az egyetlen ami, közös, hogy mindenki különbözik” – szögezi le Vas. Így például Andi, aki 36 éves és egy kisvárosban éli életét, el sem tudja képzelni, hogy egyéjszakás kalandokba bonyolódjon, mindig stabil párkapcsolatot keresett, míg Ákos a 37 éves budapesti férfi két másikkal él együtt és sokat bulizik melegbárokban. A szexualitás ugyanolyan fontos számára, mint mindenki másnak: „De ugyanilyen fontos jót vacsorázni, jól érezni magunkat egy színházban, jó közösségi élményekben részt venni”.
Több mint egytucatnyi ember hétköznapi életéről, szívfájdalmairól, kapcsolati bukdácsolásokról olvashatunk a könyvben, mely jóllehet tartalmaz némi – igen kevés – sikamlós részletet, de ahogy a 40 éves melegaktivista André megfogalmazza a melegekkel kapcsolatos általános elképzelésről: „a feltűnő ruhák vonzzák a tévékamerákat, ez után ítél az átlagember. Pedig a tipikus heterót sem a bulvárból ismert celebek testesítik meg”.
A melegfelvonulás hazai hányatott sorsáról a könyvben is értekeznek, és – bármennyire is furcsa – az alanyok véleménye sem egyöntetű. Az aktívabbak forszíroznák, a visszahúzódóbbak óvatosságra intenek, és egyikül például véli, hogy a meleg társadalom nem elég összetartó ahhoz, hogy közösen fellépjen, és egy felvonuláson túl, akár politikai erőt képviseljen.
A legtöbbjük életének mégis más a központi témája: hogy boldog, kiteljesedett szerelemben élhessen, vagy hogy jó kapcsolatokkal színesítse életét, hogy felnevelje a gyerekét, illetve hogy biztosítsa a megélhetését.