A kakaós kaláccsal az volt mindig a bajom gyerekkoromban, hogy túl száraz. Ahogy feltekerik az asszonyok, spirálban futó kakaócsík egyre halványabb, a csücske már szinte csak a porhanyós tészta. Péterfy-Novák Éva viszont másképp csinálja. Az Egyasszony című blog szerzője, akinek igaz története most könyv formájában is megjelent, a kalács alját cukros kakaómasszával keni meg. Ettől a csodálatosan egyszerű művelettől pedig kellően nedves és édes lesz a tészta.

A könyvbemutató végén a Hollán Ernő utcai Budapest Jazz Club előterében a thonett asztalokon papírtálcákra halmozták a süteményt, előtte máshol is feltűntek a papírpálcák. A bemutató helyszínéül szolgáló terem első két széksorát is telerakták velük. Az ugyanis Péterfy-Novák népes családjának és baráti körének tartották fent.

Így az érdeklődő sokaságból sokaknak csak állóhely jutott, csordultig telt a régi moziterem. Vannak persze írók, akiknek művére ennyi ember kíváncsi, de azok többnyire nem elsőkönyvesek. Péterfy-Novák 2013 májusában kezdett el blogot írni terapeutájának tanácsára. A Zsuzsák története, ami az Egyasszony című könyv első fejezete pedig egy olyan hullámot indított el, melynek kicsivel több egy évvel később egy kemény fedeles kötet az eredménye.

A Libri Kiadó ügyvezető igazgatója, Sárközy Bence ez idő alatt rászokott a süteményre, pont mióta együtt dolgozik Péterfy-Novákkal. Azt mesélte, hogy onnan lehetett tudni, hogy a blog írója a „házban van”, hogy édes illattal telt meg a levegő.

„Vidéki jány vagyok, úgy tanultam, hogy ha vendégségbe megyek, akkor süteményt kell vinni” – magyarázta nevetve Péterfy-Novák, akinek kitárulkozó története ezreket érintett meg az interneten, ezért Sárközy sem sokat hezitált, amikor bevállalta a nyomtatott verzió gondozását. A "vidéki jány" történetét az asszonyságának kezdetétől követhetjük, pontosabban első lányának, Zsuzsika születésétől, akiről hamar kiderül, hogy nem úgy fog felnőni, mint a többi.

Mozgás- és értelmi fogyatékára az első hónapok után fény derül. Közben pedig a családi fészek sem leányálom, István, Éva férje nem bírja a kudarcot, ezért éveken át bántalmazza a nőt, bármikor, bármiért: ha fehér garbóval próbál kedveskedni neki a fiatal felesége a kozmetikában keresett borravalójából azért, ha lerobban a kocsi alattuk, akkor azért. A sorozatos megalázást sokáig tűri az asszony, de miután Zsuzsit kénytelenek beadni egy otthonba, mert otthoni gondozása lehetetlenné válik – szondán keresztül kell etetni a kicsit -, Éva is el tud kezdeni harcolni szabadságáért.

Általa kicsit közelebb kerülhet az is a családon belüli erőszak természetrajzához, aki csak a tévéhiradóból értesül a vert, megölt asszonyok gyerekek sorsáról. Értetlenséggel hallgatja: hogy történhet meg, hogy hagyhatja valaki, hogy ezt csinálják vele, és miért nem lép valaki közbe?

Egy interjúban Péterfy-Novák kifejti: "Amikor benne éltem, azért hallgattam, mert a bántalmazásnak van egy hullámvasútszerű mechanizmusa. Érzed, hogy kevéssé vagy szeretve, hogy uralkodnak rajtad, de ezt eltörli, ami a bántalmazás után történik – a kedves szavak, a simogatás. A le után mindig a fel következik. A másnapok miatt pedig szinte várod, hogy bántalmazzanak."

A bántalmazás azonban több síkon is megjelenik az Egyasszonyban. Bánky György pszichológus azt kérdezi Évától a könyvbemutatón, hogy ő hogyan élte meg a bántalmazást. „A hatalommal szemben szégyelled magad, mert nem mersz ellenállni, és elviseled a fenékpaskolgatást, meg az arcon csipkedést, mert attól különlegesnek érzed magad”.

És Éva ekkor nem a férjéről beszélt, mert ő ennél sokkal durvábban bánt vele, de a szülési és kórházi tapasztalatok során az orvosok és az ápolónők olykor hasonlóan bántalmazó szerepbe csúsznak.

És a hatalom sokféleképpen lehet bántalmazó. "A jelenlegi kormány például azzal, hogy egy nő sincs a kabinetben" - mondja Péterfy-Novák Éva.