Nem tudjuk, utoljára mikor ért Magyarországon fizikai atrocitás művészt az alkotásáért. Most újra ez is megtörtént. Az elmúlt két év alatt sok olyasmiben van részünk, amit korábban nem hittünk volna. A Gecy című bohózat kiábrándultsága és cinizmusa éppenséggel imígyen igazolódik. De hogy is volt mindez?

Hetek óta arról hallani, hogy a Gecy című premiert szétverik a Madách Imrét féltő nemzetmentők. A provokáló cím, a médiahack eszközeivel operáló reklámkampány ellenére hagyományos színházat látunk, s a beígért nagy rendzavarás is elmaradt. Nem úgy vasárnap, amikor éjjel az előadás után a Sirálynál a hazatérő nézőket és ifj. Sebő Ferencet, a darab rendezőjét bántalmazták maszkos támadók. Állítólag nem őt, hanem a színdarab szerzőjét, Toepler Zoltánt akarták "állatvédők" megtámadni.

Mint a produkció sajtófelelőse a hvg.hu-t tájékoztatta, valamilyen maró folyadékkal fröcskölték le őket és dulakodás is volt. A sértettek kihívták a rendőröket, a Sirály, illetve az a személy, akit kórházi kivizsgálásra  bevittek a mentők, fontolgatja, hogy feljelentést tesz testi sértés miatt. Bár az is igaz, a rendőrségnek hivatalból kellene elindítani a nyomozást.

Aki látta az előadást, valószínűleg nem érti, mi bőszíthette fel ennyire  a támadás elkövetőit. Talán csak nem a művészet évezredes eszközével, a meghökkentéssel nem tudnak mit kezdeni?

Galéria, kattintson! © Stiller Ákos

Az is hallott róla, akit nem érdekel sem a kortárs színház, sem a kortársi nacionalizmus. Blogok, fórumok, álvideók kürtölték tele a webet: pornót forgatnak Madách Imre Az ember tragédiája című művéből. A viccbéli jereváni rádió sem oldhatta volna meg jobban: a hír igaz, de nem forgatnak, hanem játszanak, nem pornót, hanem színművet, és nem Madách szövegéből, hanem Toepler Zoltánéból. Amelynek kiindulópontja, hogy egy pornóproducer élete csúcsműveként a Tragédia pornóváltozatára készül. Az álhírt be is vették a netes ál-nemzetféltők, a szélsőjobbos randalírozókat jobbára képernyő elől támogató, névtelen, náci-light fórumozók. Fogadkoztak: ők ott lesznek, és szétverik a bemutatót.

El sem készült előadásról ennyi véleményt még nem hallottunk. A Hír Tv  riportjában Szigeti Gábor esztéta és Nagy Viktor, a Győri Nemzeti Színház főrendezője már előre fel voltak háborodva (persze ők sem látták a darabot), mondván, elég abból, hogy a mai színház sokszor "hülyének nézi" nézőjét. Nagy Viktor kijelenti, a "kulturális élet lecsúszásának" (sic!) vagyunk tanúi. Szigeti szerint Az ember tragédiájában adott esetben az sincs rendben, ha az úr SMS-ezik.

A Hír Tv Kovi pornóproducert is felvonultatja az ügyben, és a riportban még ő is az értékek őrzőjeként tűnik fel, mikor kijelenti, őt ugyan meghívták szakérteni, de túl sok trágárságot hallott a darab próbáján, és ha néző volna, kijönne egy ilyen előadásról. S hogy ő bizony olyan pornófilmet, amely a magyar irodalom klasszikusaihoz nyúl, nem tartana helyesnek. Nagyszerű. A Hír Tv pusztán arról feledkezik meg: a művészet szabad. Nagy Viktor és Kovi is éppen ezért alkothat a saját műfajában, ahogyan csak akar.

A dezinformáció, a geg, a tréfa győzött. Nincs pornó, és senki nem nyúl a magyar irodalom semelyik klasszikusához sem. De magához se igen.

Anti, a producer, a nagy műre készül, a hamvas, gyermeki Évát és a magyart törve beszélő, külföldi ifjút, Ádámot rángatja bele a produkcióba. De szerepet kap benne, mint Lucifer, a lelépett férjét visszaédesgetni akaró, pszichiáterhez (dr. Lajoshoz) járó, életunt, kissé erotomán úriasszony, Rebeka is. A pornóprojekt előbb bohózatba fúl, megjelenik a kevéssé erotikus, inkább szklerotikus Dr. Lajos és különös neje, Mari is, és egy jelenetet sem sikerül rögzíteni. Kiborulások, mindenki pszichopata és mindenki kompenzál. Betegtársadalom: mindenki elfojtásos, vágyak és téveszmék rabja.

Aztán öldöklésbe fut az egész: Erosz és Thanatosz közös hacacáréba keveredik. Rebeka fia, Levente, a lázadó szellemű és tök tehetségtelen költő egy haverjával (Pincér, maga a szerző, Toepler Zoltán) belép a képbe, s halomra lő mindenkit,  hogy morális igazságot tegyen. Ám ez a hamleti alkat bizony génhibás: igazság nem tétetik, mindössze anya, producer, Dr. Lajosék, Éva, Ádám kerülnek mind-mind a túlvilágra, majd maga Levente is. Finálé.

A darab nyers, kemény, vicces, tele trágársággal, azaz némileg hasonlít utcai hétköznapjainkra. Madáchnak talán három mondata hangzik el benne. Keserű, epeízű farce, végletekig kicsavart bohózat. De jól megírva.

Az előadás igencsak egyenetlen. Az alkalmi társulatban láthattunk professzionális alakításokat és rossz értelemben vett amatőröket egyaránt. Kár, hogy ez utóbbiak fontos szerepekben tűnnek fel, a pornóforgatásba  butuskán beleszédülő Éva és a nagy felszabadító, a lázadó srác, Levente, sajnos nem jobbak egy diákszínpad  lelkes amatőreinél. Pedig épp Leventének kellene igazán jónak lennie: ő kulcsfigura, s ahogy lázadása félresiklik, talán a legfontosabb szál a történetben.

© Stiller Ákos

Toepler Zoltán, a rezonőrből anarchistává váló Pincér jó saját vérbő és végtelenül ironizáló tragikomédiájában, amelyet egyáltalán nem könnyű eljátszani. Preiszner Miklós (Anti, a pornóproducer) derekasan küzd a vércinikus figurával s a hihetetlen mennyiségű káromkodással, amelyet szövegébe beleírtak, olykor meg is oldja a feladatot. Ádám szerethető, de sajnos semmi több. Vannak profik is: itt az egykori kaposvári, ma a TÁP színháznál dolgozó Spilák Klára (Rebeka) és a sok színházi munkát maga mögött tudó, kiváló dramaturg, Faragó Zsuzsa (dr. Lajosné) vagy a Budapesti Zsidó Színház vezetője (figyelem, a "híradásokkal" szemben nem ez a társulat jegyzi az előadást!), Vajda Róbert is (dr. Lajos). Király Tamás a jelmezekre kívülről fest testet, a meztelenséget így a ruhán viselik a szereplők.

A médiahack tényleg tökéletesen sikerült. Ennek ellenére a botrány helyett mi inkább az ifj. Sebő Ferenc rendezte előadásról beszélünk szívesebben. A színházról. Az alkalmi társulat célja ez volt, s ez a cél nemes. 

Ami pedig a felhajtást és felháborodást illeti, megint a régi kérdéshez - vagy inkább álkérdéshez - jutunk vissza, mit engedhet meg a művészet? Hogy Madách-hoz kapcsolódjunk, felidézzük Jeles András 1984-ben bemutatott Angyali üdvözlet című filmjének esetét. Ez a film az Az ember tragédiája adaptációja volt, s benne gyerekek játszották el a Tragédia színjeit. Ádám (Bocsor Péter) és Éva (Mérő Júlia) sok jelenetben meztelenül.

Nagy Péter irodalomtörténész, az MTA tagja, a Filmvilág című folyóiratban zajló sajtóvitában (1984/9. szám) megtámadta a művet. "Gyalázat, hogy ez a film elkészült. Gyalázat, hogy ez a film moziba kerülhet. Aki megnézi, az is hosszú ideig meggyalázva érzi magát." Előkerül a pornográfia vádja is, Nagy szerint a meztelen gyermekek látványa "egy Hamilton nevű félpornó fotós képeitől közvetlenül ihletett". Ám igazi baja ideológiai természetű. Szerinte Jeles "antidialektikus, ahistorikus művet alkotott, (...) ha van értelme, akkor az az, hogy a történelem értelmetlen, haladás nincs, csak dekadencia, nem eszmék küzdenek, győznek, majd elbuknak (amint Madách vélte a maga naivitásában), hanem félhülyék mindenféle zagyvaságot összebeszélnek, s ezért időnként egymást meggyilkolásszák". Zárójelben: mintha csak Toepler szüzséjét foglalta volna össze.

A filmet - amelynek egyik legszebb gondolata amúgy az volt, hogy Lucifert egy angyalian szőke lány (Gyalog Eszter) alakította - többen vették védelmükbe: Balassa Péter esztéta, Kornis Mihály író, Hubay Miklós író és Madách-kutató is.

"Semmi köze modern metafizikai hisztériákhoz: a film általános tónusa ténymegállapító, kifejezetten nyugodt számvetés – tárgyilagos szomorúságot látunk egy szellemarcon, remény nélküli, de tiszta angyali üdvözletet, amely kultúrkritika és nem ideológia. Szemernyi 'eszme' sincs benne – gondolati látvány van benne, ha szabad így mondani. Semmi köze az infantilizmus 'ellenkultúrás' filozófiájához, hanem köze van bölcsességhez és súlyhoz" - írta akkor Balassa.

Spiró György író a Filmvilág vitáját így kezdi: "Két rendező volt eddig, akinek Az ember tragédiájáról valóban eszébe jutott valami. Az első Paulay Ede, aki rájött, hogy a mű színpadra való. A második Jeles András."

Jeles filmje valóban a Tragédia visszavétele, voltaképpen megtisztítása volt. Kié Madách? Ki formálhat jogot a magyar kultúrkincs alapműnek tekintett alkotásaira? Nem összehasonlítás, pusztán hadd utaljunk vissza, a Gecy radikálisnak tűnő állásfoglalása mögött egy egyszerű kijelentés rejlik: bárki.

S igen, érdemes sokadszorra is leszögezni, a művészet sokszor provokál, sokszor határsértő. Hieronymus Boschtól Pier Paolo Pasoliniig, Jeles András Angyali üdvözletétől Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjéig, Jancsó Miklóstól ifj. Sebő Ferencig. És még sokan mások.