HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Egy friss kutatás felfedezte, hogy az egyik agyféltekénk tud kevésbé mélyen aludni, mint a másik. De örüljünk ennek vagy sem? Simor Péter, a BME Kognitív Tudományi Tanszékének alváskutatója megírta nekünk.

Az elmúlt évtizedekben számos kutatás igazolta, hogy szinte minden idegrendszerrel rendelkező élőlénynek szüksége van az alvásra. A krónikus alvásmegvonás drasztikusan lerontja az immunrendszer működését, fokozza a szív-érrendszeri betegségek és a kettes típusú diabétesz kockázatát, valamint számos mentális panasz (depresszió, impulzivitás, figyelemzavar) megjelenését eredményezheti. Habár a legtöbb alvással kapcsolatos vizsgálatot emlősökön végezték, az alvás fontossága, például az emlékek megszilárdulására kifejtett jótékony hatása olyan fajok esetében is megerősítést nyert, mint például a méhek vagy az ecetmuslicák.

Az egészséges alvás során az agy megszabadul az idegsejtek közti térben felhalmozódott káros anyagcseretermékektől, az alvás különböző szakaszai alatt pedig az idegrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen gének közül több „bekapcsol”, és olyan fehérjék gyártásába kezd, amelyek lehetővé teszik az idegsejtek közti hatékony kommunikációt.

Kommunikálnak az idegsejtek
Shutterstock

 

 

 

 

 

 

 

Mindezek fényében nem meglepő, hogy még olyan állatfajok se mondtak le evolúciós történetük során az alvásról, amelyeknek az élőhelye nem igazán teszi lehetővé a kényelmes alvást. Az egyik legelterjedtebb példa a cetfélék, például a palackorrú delfin esete. Mivel a cetfélék őse eredetileg a szárazföldhöz alkalmazkodott, a mai leszármazottaiknak a tengerben is cipelniük kell őseik szárazföldi vívmányainak kényelmetlen örökségét. A delfinek például mindig visszaúsznak a víz felszínére, hogy tüdejük segítségével levegőhöz jussanak. Mivel az alvás inaktivitással és az izomzat tónusának részleges vagy teljes csökkenésével (atónia) jár, ha a delfin teljesen elaludna, akkor lesüllyedne a tenger mélyére és megfulladna.

Az alvás luxusa flamingóknál

Az alvás tehát meglehetősen költséges és kockázatos tevékenység a számukra, amit az evolúció úgy oldott meg, hogy kialakította a váltott agyféltekéjű alvást. Míg a delfin baloldali agyféltekéje mélyen alszik, a másik éber üzemmódban teszi a dolgát, majd miután átadta az ébrenlét terheit kipihent társának, álomba merül. A váltott agyféltekéjű alvás nem csak a tengeri emlősök találmánya, egyes madárfajokra, például a flamingóra is jellemző. Érdekes módon azonban ők képesek egyszerre mindkét agyféltekéjükkel is aludni, de csak akkor hajlanak rá, ha az nem túl kockázatos. A csoportban alvó flamingók esetében gyakori, hogy a csoport centrumában lévők mindkét agyféltekéjükkel alszanak, míg a csoport szélén tartózkodóknak egyszerre csak az egyik agyféltekéje alszik, míg a másik éberen őrködik, hogy veszély esetén riadót fújjon és figyelmeztethesse az alvás teljes luxusát élvező társakat.

Alighanem nekünk, embereknek is igen előnyös lenne, ha az egyik agyféltekénk aludna, amíg a másik az okmányirodában várakozna vagy házimunkát végezne. Habár ezek a lehetőségek egyelőre ábrándok maradnak, egy nemrégiben megjelent kutatás arra utal, hogy az alvás aszimmetrikus formája valamilyen mértékben az emberre is jellemző. Masako Tamaki és munkatársai a Rhode Island-i Brown University alváslaboratóriumában egy már évtizedekkel korábban leírt jelenséget, az úgynevezett „első éjszaka hatást” vetették alapos vizsgálat alá.

Ki alszik a csoport centrumában?
Shutterstock

 

 

 

 

 

 

 

Az alváskutatók és alvásmedikusok által jól ismert jelenség lényege, hogy amikor a kísérleti személyek első alkalommal alszanak az alváslaboratóriumban (alighanem az új, ismeretlen környezet miatt) sokkal rosszabbul alszanak, mint általában. Az alvásvizsgálatok során ezért általában minimum két alkalommal kell a vizsgálati személyeknek a laboratóriumban aludniuk, és a kutatók többnyire a második vagy harmadik éjszakai mérést tekintik érvényesnek, míg az elsőt csak arra használják, hogy a személyek hozzászokjanak a környezethez.

Szokatlan környezet

Masako és munkatársai ugyanakkor nem csak azt mutatták ki, hogy az első éjszakai alvás minősége rosszabb, mint a második éjszakáé. A Current Biology hasábjain bemutatott kísérletsorozatukban azt találták, hogy az első éjszaka a személyek egyik (a dominánsnak tekinthető bal) agyféltekéje kevésbé mélyen aludt, mint a másik. A sekélyesebben alvó agyféltekében a másik agyféltekéhez képest lecsökkent az alvás mélységét jelző lassú hullámú tevékenység mértéke, sőt a további vizsgálatok arra utaltak, hogy az éberebb agyfélteke a külvilágból érkező ingereket is jobban feldolgozta. Ezt úgy igazolták, hogy az alvó személyeknek egy fülhallgatón keresztül vagy az egyik, vagy a másik fülükbe hallható, de ébredést még nem okozó hangokat prezentáltak, és megnézték, hogy az agy milyen válaszokat produkál ezekre az ingerekre.

Az aszimmetrikus alvás koncepciójával összhangban a jobb fülbe érkező hanginger nagyobb kérgi választ eredményezett, mint a bal fülbe érkező. (Az egyik fülbe érkező információt az ellenoldali agyfélteke nagyobb mértékben dolgozza fel, mint az ugyanazon az oldalon lévő, tehát, a jobb fülbe érkező ingerek fokozottabban ingerlik a baloldali agyféltekét). Az éberebb bal agyféltekébe irányított hangok ráadásul könnyebben okoztak ébredést vagy éberséghez közeli állapotokat. Az aszimmetrikus alvásra utaló tevékenység azonban a második éjszakán már egyáltalán nem volt megfigyelhető, mintha a vizsgálati személyek a második alkalommal már valamelyest ellazultak volna, és így már mindkét agyféltekéjükkel mélyen és nyugodtan alhattak.

Az alvás mellett tehát – amennyiben a körülmények indokolják – valamelyest a külvilág ingereire is figyelnünk kell, és a fenti kutatás arra utal, hogy ezt a feladatot már rá lehet bízni az egyik agyféltekére, amely őrködhet a másik agyfélteke zavartalan álma felett. A kutatás ezen kívül az olyan alváspanaszok megértéséhez is hozzájárulhat, mint például az inszomnia (álmatlanság), az alvajárás vagy a gyakori rémálmok.

Hogyan alszik, hogyan álmodik? Ha van 10 perce, egy online kérdőív kitöltésével segítheti a hazai alvás- és álomkutatást. Amennyiben szívesen részt venne akár alváslaboratóriumi vizsgálatokban is, a kérdőív kitöltése mellett megadhatja email címét, így a további lehetőségekről tájékoztatást kaphat. Az alváslaboratóriumi vizsgálatokban való részvételt honoráriummal, ajándékutalvánnyal jutalmazzák.

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat – a kiadónál! Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!


 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!